Adventi várakozás

Újabb vers az isteniről


Nem a szépség lesz a vesztem,
nem tudom, mi adatik,
vágyom nagyon valamit
ami más, még ismeretlen.
Véget ér a kellemesség,
rajta túl nincs semmi már,
ínycsiklandozó íz, mi tessék,
megcsömörlés a határ.
Nem lesz édessége vesztem,
nem tudom, megadatik?
Vágyom nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
Lépéseinket kiszabja,
ajándékot ád a szív,
fáradságos útra hív,
könnyű út nem csalogatja,
benne fölbuzog a hit,
áhít nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
ki beteg a szerelemtől,
kezétől az égi lénynek,
érintését, mást nem érez,
más kezétől meg nem enyhül.
Mint kit láz gyötör szüntelen,
kedves étke undorít,
vágyik nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
Ne tartsátok különösnek,
vágyunk olyan, amilyen:
a rossz tőle idegen,
nem kívánunk semmi többet,
önmagától visszaretten
a teremtmény, mindegyik,
áhít nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
Megérint az isteni.
Akaratunk Isten által
rendelt örök akarással
él, és más nem kell neki.
Szépsége felérhetetlen,
nem fér hozzá, csak a hit.
Vágyunk nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
Mondjátok, az ily szerelmest
vajon szánni kellene?
Földivel nem éri be,
teremtett dolgokra nem les.
Nincs alakja, teste nincsen,
nem lép, nem támaszkodik,
hova ő vágyakozik,
más hely az, még ismeretlen.
Ne higgyétek azt se, hogy
testünknél mi több, a lélek,
ily gyönyört a földön érez,
ízlel ilyen zamatot.
Nem szépséget kell keresnem,
volt és lesz és ott lakik.
Vágyom nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.
Aki haszonra törekszik,
annál, amit megtalált
nem torpan meg, megy tovább,
vagyona eképp növekszik.
Fönn repülvén az egekben
azt keresem én, amit
nem tudok még, valamit,
ami más, még ismeretlen.
Bármilyen emelkedett is,
amit szellemünk megérez,
mit az ész fölfogni képes,
bármilyen sokat jelent is,
s bármi szép, nem győz le engem.
Nem tudom mi adatik.
Vágyom nagyon valamit,
ami más, még ismeretlen.

Keresztes Szent János

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-rég megtörtént.

Pilinszky János