„Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”
Albert Schweitzer
Ahol igaz érték születik
Az iskolaépület bővítéséért adtak hálát a Pécsi Református Kollégium Zengővárkonyi Általános Iskolájában március 29-én, virágvasárnap. Az alkalom egyben névadó ünnepség is volt – Császár János, egykori kántortanító nevét vette fel az intézmény. Az alkalmon szó volt virágvasárnapi várakozásról, beteljesült álmokról, és esőórarendről.
Hideg esőt csap arcomba a fagyos szél a Zengő lábánál fekvő kis falucskában, Zengővárkonyban. Ebben az időben nem csak lelki, hanem fizikai menedéket is jelent a templom. Jól jön a padfűtés a zord márciusi napon, megtelnek a sorok a hangulatos, szakralitást sugárzó templomban, amelyet az 1700-as években építettek fel a református ősök.

Templom és iskola
Az istentisztelet előtt szóba elegyedek a mellettem ülő hölggyel, aki elmeséli: ötödikes kisfia is a szolgálattevők között ül. Kiderül: katolikusok, Pécsváradon élnek. Érdeklődöm, hogyhogy ide jár iskolába a gyermeke? Azt mondja, az első osztályt még a városban kezdték, de nem voltak jó tapasztalataik. A zengővárkonyi iskoláról sok jót hallottak, és valóban: itt találták meg azt az értékrendet, amelyet a családban is képviselnek. Közben elkezdődik az alkalom, ahol kiderül: gyülekezet és iskola, hit és nevelés szoros egységet alkot a településen.

Szelíden a vadság ellen
A gyerekek zenei szolgálata után János evangéliumából olvassa fel Jézus Jeruzsálembe vonulásának történetét Balog Zoltán dunamelléki püspök, aki kedvenc személyes virágvasárnapi történetét osztja meg: a koronavírus-járvány idején, amikor nem lehetett istentiszteleteket tartani, családjával a hegyekben töltötte a virágvasárnapot. „Elhatároztuk, hogy az ünnep alkalmából videót készítünk a gyülekezetnek. Az unokám látott egy lovardát, ahol volt egy szamár – jó lesz a virágvasárnapi történethez” – emlékezett vissza. Amikor megtalálták a szamarat, a tulajdonos meglátta őket, és hangosan kiabált, hogy az állat vad, ne közelítsék meg. Legkisebb unokája azonban ekkor már épp a szamár fejét simította. „Az állat a kedves érintésre még inkább odadugta az arcát. A tulajdonos teljesen értetlenül állt a helyzet ellőtt. Ilyen az, amikor a vadságra szelídséggel válaszolunk” – mondta a püspök, aki rámutatott: ez a virágvasárnapi történet kezdete is. Aki békességet hoz, azt is képes lefegyverezni, aki harcra készül.

Sebzett győztes
Ebben a történetben beteljesedik az ősi ígéret: majd eljön valaki, aki helyreállítja a rendet. Az ember azóta várja, hogy történjen valami, amióta az édenkert elgazosodott. „Jeruzsálemben, virágvasárnap érzik az emberek, hogy történni fog valami. Krisztus az Úr nevében jön, de nem parancsolni, és nem harci paripán, hanem szamárcsikón. Az élet Ura, de előtte még meg kell halnia. Ő a sebzett győztes” – fogalmazott Balog Zoltán, aki kifejtette: a virágvasárnapi fokozódó, nagy várakozás sokszor jelen van a mi életünkben is. Fontos kérdés, hogy mit várunk, és mitől várjuk az élet beteljesedését? „Az a jó várakozás, amikor nem valamire, hanem valakire várunk. Ez virágvasárnap első tanulsága” – mutatott rá a püspök, aki hangsúlyozta: a jeruzsálemiek tudták, hogy Krisztus az Úr nevében jön. Ez a lényeg: valaki olyat várjunk, aki felülről jön.
Isteni kiszolgáltatottság
„Miért nem értjük Jézus jövetelét?” – tette fel a kérdést Balog Zoltán, aki szerint a válasz abban keresendő, hogy mindannyian a saját vágyaink fogságában vagyunk. „Azt szeretjük, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy mi azt elképzeljük. Pedig az a jó, ahogyan az Úristen akarja” – mondta. A püspök hangsúlyozta: Jézus ereje abban van, hogy kiszolgáltatja magát. „Ez az isteni kiszolgáltatottság a mi megváltásunk titka. Ez a kereszténység titka” – emelte ki, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyian tanítványok lehetünk ebben a világban – Isten tanítványai. „Szentírás, egyház, gyülekezet, iskola, nemzet azért alkot egy egységet, hogy tanítványok legyünk – ne tévedjünk el a világ útvesztőjében. Ha emberre van szükségünk, induljunk ki abból, hogy Krisztus az, aki be akar vonulni a mi életünk be is” – zárta a püspök az igehirdetést.
Megvalósuló álom
„A legrégebbi írások már 1733-ban jegyzik a helyi református iskolát, amely közadakozásból épült fel” – számolt be a történelmi előzményekről Győrfi Bálint. A helyi gyülekezet és az iskola lelkipásztora elmondta: a második világháború utáni diktatúrában államosították az iskolát, majd a kántortanítót is elhelyezték a településről.

„Isten adott nekünk egy álmot, hogy újraindítsuk a református iskolát Zengővárkonyban” – fogalmazott a lelkipásztor. 2019 szeptemberében indult újra a református oktatás a településen, akkor tizenkilenc diákkal. Ma több mint százan járnak az intézménybe.
A Himnusz eléneklése után ismét átadjuk magunkat az odakint tomboló elemeknek: a csontig hatoló széllel, először havas esővel, majd esővel dacolva átsétálunk ahhoz az iskolarészhez, ahol a felső tagozatosok tanulnak. A zengővárkonyi intézmény négy épületből áll, kis terek és szűkösség jellemzi. Ezért is volt nagy szükség a bővítésre. A felsősök épületét egy családi házból alakították ki. Ezt bővítették most ki egy tanteremmel, tanári szobával, öltöző és mellékhelyiségekkel. A hely szűkössége miatt az ünnepség szabadtéren folytatódik. A szerencsésebbek a tornácon kapnak helyet, a többieknél előkerülnek az esernyők, sálak, sapkák.

„Rólad szól a felhő, Rólad fúj a szél” – csendül fel a gyerekek éneke. Saját bőrünkön érezzük mindazt, amit énekelnek. „Köszönöm azt, hogy rám süt a nap!” – kifordít néhány esernyőt a viharos szél, amikor ehhez a sorhoz érnek a diákok. A körülmények ellenére a helyzet mindenkit mosolyra hív. Az egybefüggő fekete felhő hatalmas dunnaként terül el felettünk. Amikor ismét a refrénhez ér az ének, hihetetlen, de mintha kissé kivilágosodna felettünk az ég. A napsütéstől azért messze vagyunk, de a körülményeket tekintve ez is csoda.
„Istennek adunk hálát, hogy az álmaink teljesülnek, hogy a hitünkre áldást kapunk” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kádár Péter. A Pécsi Református Kollégium főigazgatója rámutatott: „most itt, Zengővárkonyban is megélhetjük azt, amit a Kollégium alapítói – a hitből indított iskola virágzik és jövője van.”

A főigazgató hangsúlyozta: ennek a tagintézménynek az egyik legfontosabb hajtóereje a „saját nevelésű” igazgató, Józsa-Papp Éva, aki a Pécsi Refiben végzett. „Ezt az iskolát Éva lelkes csapatával együtt nem viszi, hanem sodorja” – fogalmazott Kádár Péter.
A követendő példa
„A mai nap egyszerre szól a gyarapodásról, a közösség erejéről és arról felelősségről, amelyet mindannyian érzünk, amikor a jövő nemzedékének neveléséről gondolkozunk” – kezdte ünnepi beszédét Józsa-Papp Éva tagintézmény-vezető, aki kiemelte: az iskola a névadással egy olyan ember emlékét emeli maga elé példaként, akinek az élete és szolgálata üzenetet hordoz a jelen és a jövő generációjának egyaránt.

„Iskolánk mától Császár János, egykori kántortanító nevét viseli. Személyében egy olyan emberre emlékezünk, aki nem csak tanító volt, hanem közösségének szolgálója is. Aki a templom és az iskola falai között egyaránt a tudás, a hit és az emberség értékeit adta tovább” – méltatta az igazgató az iskola névadóját, aki a falu életének egykor meghatározó alakja volt. Munkásságának középpontjában a gyermekek, a falu és a hit állt. „Azt a szellemiséget szeretnénk továbbvinni, amely az ő munkáját is jellemezte: hűséget Isten és haza iránt, alázatot, egymás iránti felelősséget, csendes kitartást, amelyből igaz értékek születnek” – fogalmazott Józsa-Papp Éva, aki az új épületrésszel kapcsolatban kiemelte: az új falak egy közösség növekedésének és az összefogásnak a látható jelei.
Nagy hálára ad okot a bővítés, de a tervezés is folytatódik. Az új részhez kapcsolódva szeretnének egy tornatermet építeni. Jelenleg a tornaórákat a szabadban tartják, amikor az időjárás engedni. Az olyan napokon, mint a mai is, lép életbe az esőórarend. Ilyenkor a legnagyobb termeket átadják az érintett osztályok, a tornaórák megtartása érdekében. Empátia, türelem, közösségvállalás – ezek azok a keresztyén értékek, amelyek a zengővárkonyi iskolában valóban nap mint nap megmutatkoznak.

Az ünnepségen köszöntőt mondott Ácsné dr. Császár Piroska, a névadó lánya; Hoppál Péter, az Igazgatótanács elnöke; Fülöp Csaba polgármester és Hargitai János országgyűlési képviselő. Szalagátvágással és névtábla-leleplezéssel koronázták meg az ünnepséget.
Az alkalom végéhez közeledve egy baranyai népdalcsokor is elhangzik. „Túlsó soron esik az eső” – szól az ének. Igen, és az innensőn is – gondolom magamban. De jöjjön eső vagy napfény formájában, egy biztos: az intézményre gazdagon hull Isten áldása.
Képek: Ruprech Judit