Gyülekezetalapítók, később csatlakozottak és új tagok. Így lehetett nyomon követni az elmúlt negyven év lenyomatát az emberi arcokat nézve a kertvárosi református templom padsoraiban szombat délután. A falak pedig azt a harminc évet őrzik, amely előtt a hálaadó alkalommal tisztelegtek: 1995. május 6-án szentelték fel a Tillai Ernő, Ybl-díjas építész tervei alapján épült templomot.



„Harminc éve lehet itt az Úr háza Pécs-Kertvárosban, hogy az Isten népe vasárnapról vasárnapra együtt lehessen” – köszöntötte Nagy Zoltán Csaba, a Pécs-Kertvárosi Református Egyházközség lelkipásztora az ünneplő gyülekezetet a hálaadó alkalmon.



Szolgálat mint erőforrás
Pál korinthusiakhoz írt második levele 18. fejezetének 10. verséből szólt az Ige az istentiszteleten. „Kétezer éve nem változott semmi?” – tette fel a kérdést a prédikáció elején Balog Zoltán, dunamelléki püspök. Korinthusban a próbatételeket és megpróbáltatásokat később bőséges öröm követte, ahogyan Pécsen is. A püspök idézett Szénási János, alapító lelkipásztor visszaemlékezéseiből. „Elutasítás, kiabálás, a kutyákat a papra uszították. Hiány és próbatétel jellemezte Pécs-Kertvárosban is az első időket” – mutatott rá a püspök, aki kiemelte, bizonyára több olyan család volt, akik először nem kértek a hívogatásból, aztán mégis csatlakoztak a gyülekezethez. „A mi hitünk a mégis hite. A hitetlenségünk, kicsinyességünk, reménytelenségünk ellenére mégis gyümölcsöt terem Isten Igéje.” Balog Zoltán hozzátette: ahogyan Korinthusban, úgy Pécsen is a tisztaszívűség gazdagsága adatott meg a szegénység után. Ezt nem mutatja meg sem a költségvetés, sem a zárszámadás. A lelki sivárság meghaladásából lesz erő, gazdagság és teli templom. „Nem változott semmi kétezer éve. Az evangélium terjedésének feltételei sosem ideálisak” – mondta a püspök, aki az élő Ige erejére mutatott rá: összeköti mindazokat, akik hallják, hirdetik és cselekszik.



Az erőn felüli szolgálat fontosságáról is beszélt: „Az az igazi szolgálat, ami túlmutat saját magunkon.” Ez visszahat a szolgálóra és erőforrás lesz belőle. Az egyház nem önmagáért van, hanem a világért. Aki átadta magát Krisztusnak, annak önmaga miatt nem kell aggódnia, ő már foglalkozhat mások boldogulásával. „Keressük együtt azokat, akik ránk bízattak” – mutatott rá Balog Zoltán a három pécsi református gyülekezet, valamint a helyi keresztyének közötti összefogás fontosságára, mert az áldás így tud megsokszorozódni.



Múlt és jelen a panelmisszióban
A hálaadó alkalmon köszöntőt mondott Szénási János, a gyülekezet alapító lelkipásztora, aki felelevenítette a templom építésének történetét. Majd Zag Gábor, Pécs alpolgármestere, Wébel Zsolt, a Baranyai Református Egyházmegye esperese, valamint Hoppál Péter országgyűlési képviselő, a gyülekezet kántora is köszöntötte az egybegyűlteket.



Az ünnepség végén két emléktáblát avattak fel, melyek a templom bejárata melletti falon kaptak helyet. Egyiken a gyülekezet vezérigéje szerepel, valamint a templom építésének ideje, és az akkor ott szolgáló lelkipásztor, illetve az építész neve. A másik tábla a gyülekezetben eddig vezető lelkipásztorként szolgálatot végzők nevét őrzi.



Az egyházközségi választói névjegyzékben jelenleg nagyjából ötszáz név szerepel. Vasárnaponként rendszeresen mintegy kétszázan vesznek részt az istentiszteleten. A gyülekezeti alkalmakkal igyekeznek minden réteget megszólítani. Az istentisztelettel párhuzamosan több csoportban tartanak gyermekalkalmakat, de rendszeresen van baba-mama kör, fiatal házaskör, férfi és női kör, fiatal felnőttek köre, ifialkalom, házi bibliaóra, imaközösség, énekkar, hitéleti ábécé, ahol a konfirmált felnőttek mélyülhetnek el hitükben.



Az egyházközség többek között a fiatal családokat és a fiatal házasokat igyekszik megszólítani. A gyülekezet plántálását a környéken újonnan épült panelrengeteg lakóinak látogatásával kezdte Szénási János önkéntes munkatáraival együtt. Ekkor összesen mintegy nyolc-tízezer lakásban jártak. A gyülekezet alapításáról korábbi cikkünkben itt írtunk. A panelmissziót folytatva tervezik, hogy újra nagyobb hangsúlyt helyeznek a családlátogatásra a lakótelepen. Így szólítanák meg mindazokat, akikről a gyülekezet vezérigéje is szól, az Apostolok cselekedetei 18. fejezet 10. versében: „Nekem sok népem van ebben a városban.”




Komorné Csernáth Erzsébet
Képek: Barabás Zoltán