Az M6-os autópálya monotonitása egy pillanat alatt tovaszáll, amikor a 164-es kilométernél lefordulok Mórágy felé. A Geresdi-dombság csodás lankái között, kanyargós úton haladok a 650 lelkes település református templomának tornya felé, amely útbaigazításul szolgál számomra: itt rendezi ugyanis éves zenei táborát a Tolnai Református Egyházmegye ifjúsága, immár több, mint tíz éve.

Parkolóhelyem megtalálásának pillanatában több tucatnyi fiatal rajzik ki a templomkapun, a napi első zeneórákra sietve. Pár perccel később mindenki megtalálja a helyét: a régi parókia udvarán klasszikus gitáron, bent basszusgitáron, trombitán, fuvolán és hegedűn játszanak, a ravatalozó melletti padokon énekes gyakorlatokat végeznek, a templom lépcsőjét az ütősök foglalták el, oldalt és bent, a padsorok között pedig az ifjú zongoraművészek csiszolgatják tudásukat.

Ahol az evangélium könnyebben a szívig ér
Személyes kalauzt is kapok erre a napra Fekete Zoltán személyében, aki ugyan maga is zenél, de a táborban az igei tanítás mellett inkább az operatív feladatokért felel. Miközben a bátaszéki lelkipásztor körbevezet a helyszínen, lelkesen meséli, hogy ami egykor egy kisebb, regionális ifitábornak indult, az mára az egész egyházmegyére kiterjedt és hosszú évek óta meghatározó szerepet játszik a tolnai ifisek zenei képzésében. „2014-ben volt az első táborunk, akkor még a klasszikus ifis vezérfonallal: bibliaórák, előadások, dicsőítés, kiscsoportos beszélgetések tették ki a program nagy részét. Az első két év után azonban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztünk a zenére – persze a szabadidő, a játék, a közösségi idő nem marad el. A fiatalok délelőtt két hangszeres órán vesznek részt attól függően, hogy mit jelöltek meg a jelentkezéskor, a harmadik óra pedig a közös gyülekezeti gyakorlásé.”

Ez utóbbinak az a célja, hogy minden, fiatalokat küldő egyházközségben legyen dicsőítő zenekar, amely ünnepi alkalmakon, ifiken, de akár a vasárnapi istentiszteleteken is szolgálhat. „Kezdetben Bátaszékről és környékéről érkeztek a táborba, az ideire már jöttek Paksról, Bölcskéről, Nagydorogról, Dunaszentgyörgyről, Gerjenből, Faddról, Decsről, Őcsényről, Szekszárdról és vannak Mórágyhoz kötődő fiatalok is. 54 résztvevővel csúcsot döntöttünk” – mondja Zoltán, hozzátéve, hogy a zenei tábor remekül illeszkedik az egyházmegye többi ifjúsági programja közé.

„A balatonszárszói Konfi-Ifi hétvégéknek csak nem húsz éves története van, mely a paksi gyülekezetből nőtte ki magát, Lenkeyné Teleki Mária vezetésével. Ennek ma már stabilan kb. 150 résztvevője van a konfirmáció előtt álló korosztályból. De rájöttünk, hogy ez nem elég, így ősszel is van két találkozónk, februárban ifjúsági találkozó, nyáron harminc fiatalt küldünk Refisz-táborba, nemrég ötveven vettünk részt a Csillagponton a megyéből.” A tolnai fiatalok hitbeli növekedésének fontos eleme lett a másfél évvel ezelőtt elindult TOMI, melyben fiatalok szolgálnak fiatalok felé: kb. kéthavonta szerveznek alkalmakat 30-40 résztvevővel.

Az egyházmegyei ifjúsági referens szerint a zene nem csak kapu a fiatalok felé, de az evangélium is hamarabb eléri a szívüket – sőt, nem csak az övékét. „A zene nem marad itt velük, azt hazaviszik. Már a gyerektáborokból is tudjuk, hogy a szülők mennyit csodálkoznak azon, ahogy a kicsik éneklik a megtanult énekeket. Így könnyebben megy velük az üzenet is.”

Tanítva tanulni
A zenetábor tanárai között találunk profi zenészeket – mint például a Csillagponton történő megtéréséről néhány héttel ezelőtt a parokia.hu-n mesélő Kolki Ákos gitárművész – zeneiskolát végzőket, zenekedvelőket és intézményes keretek között tanítókat, de olyat is, akinél állítólag egy hét alatt meg lehet tanulni gitározni. Tanner Vilmos, „Vili bácsi” a tábor rangidőse, a kezdetektől része a tábor szervezésének – több mint negyven éve pengeti kedvenc hangszerét.

„Korábbi gyülekezeti tapasztalataimból láttam, hogy a dicsőítésnek milyen fontos szerepe van Isten tiszteletében, ezért örömmel vágtam bele a közös munkába. Az, hogy mi tudunk zenélni, egy dolog, de ki kell képeznünk a következő generációt is. A zene segít abban, hogy a lelkünk megkönnyebbüljön és hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ha az Ige azt mondja, hogy Isten Izráel dicséretei között lakozik (ld. Zsolt 22,4; Károli-fordítás – a szerk.), akkor mint lelki izraeliek, a zenében vele találkozhatunk. Már az első táborban meghatódva tapasztaltam, hogy a gyerekek a foci helyett inkább körbeültek, és ukulelével, gitárral, cajonnal csináltak egy kis zenekart.”

Péter Tamás még gyerekként vett részt az első táborokban, ma pedig már ő tanítja a fiatalokat. „A gyerekek össze tudják kapcsolni, hogy amikor hangszert fognak a kezükbe, akkor azzal Istent dicsőítik. És mindezt egy olyan közegben tehetik, amely mégis egy ifitábor jellemzőit viseli magán, ahol azért vesznek részt, hogy jól érezzék magukat.”

Tamás tíz évig trombitált zeneiskolai szinten, a basszusgitár vagy a dob használatát azonban autodidakta módon sajátította el. „Legyek akármilyen fáradt vagy rosszkedvű, nem létezik nap anélkül, hogy elővegyem a gitáromat és lejátsszak rajta három akkordot” – fogalmazott a civilben a Pécsi Nemzeti Színház hangtechnikusaként dolgozó bátaszéki fiatalember.

Diószegi Réka mindössze nyolcéves volt, amikor az első táborban részt vett. Gitározik és fuvolázik, utóbbi hangszert tanítja a következő nemzedéknek, immár harmadik éve. „Számomra a zene önkifejezés. Felszabadító, ha valami olyat játszhatok, amely passzol a lelkiállapotomhoz. Nem csak az segít, ha én zenélek, hanem az is, ha zenét hallgatok, hozzájárul az érzelmeim felismeréséhez.”

A tanítónak készülő lány egyfajta előrehozott szakmai gyakorlatként élte meg, hogy az idei táborban több kisebb és teljesen kezdő zenészpalánta vett részt, akikhez bizony sok türelemre volt szüksége. „Azt vettem észre, hogy ragaszkodnak a zenéhez és büszkék is magukra, főleg, amikor sikerül összeraknunk egy dalt.  Annak is örülök, hogy több résztvevővel együtt nőttünk fel ezekben a táborokban, és tudtunk időt szakítani a barátságok ápolására.”

A paksi Taba Donát óvodás kora óta szenvedélyesen rajong a trombitáért, tizenkét éve zenél, nem meglepő, hogy a rézfúvós hangszerek iránt érdeklődőket vette szárnyai alá. „Először 2019-ben vettem részt a zenetáborban, még résztvevőként. Nagyon fontos számomra, hogy az Istentől kapott szeretetet a zenémen, az életemen keresztül tovább adhassam másoknak. Szokták mondani, hogy az ember tanítva tanul, és ezt én is megéltem a táborban.”

„Rengeteget foglalkoztunk a gyerekekkel, hogy hogyan tudjuk a saját tanárainktól örökölt tudást átadni nekik úgy, hogy megmaradjon a zene iránti szeretet és a hangszer iránti elköteleződés – hogy egy napon majd ők is tovább adhassák” – mondta a mérnökinformatikai tanulmányokra készülő fiú, aki a zenei nevelés fontosságáról is megosztotta gondolatait: „A zene összekapcsolja az embereket. Nagyon sok barátom van, akiket a zenén keresztül kaptam Istentől. A zene ezen felül segít a tanulásban, a kikapcsolódásban, egy másik hullámhosszra tereli a gondolatainkat.”

A táborban 2019 óta tanító Nemes András számára a zene maga az élet: két középiskolában tanít ének-zenét, a bogyiszlói gyülekezetben kántorizál és több zenekarban játszik, többféle műfajban: közel áll hozzá a sváb zene, a rock & roll, de megzenésített verseket is előad. „Két dolog miatt tartom fontosnak a zenetanulást: hogy ha valaki tehetséges, akkor ki tudja bontakoztatni a talentumait, ha pedig valaki kevésbé tehetséges, akkor a zene terápiaként szolgálhat. A zene emellett segít a figyelemkoncentrációban és az agyféltekék összhehangolásában is.”

A Mórágyon zenét oktatók egyik legfiatalabbja a bölcskei Bán Levente – tavaly gitáron és dobon tanult, utóbbit idén már oktatta is a kezdőknek. „Remélem, értő fülekre talál, amit mondtam nekik, egyébként mindenki nagyon ügyes volt és láttam bennük a fejlődésre való képességet. Én magam rengeteg akkordot és dalt tanultam, s mivel a héten az imádság a témánk, lélekben is tudtam fejlődni.”

A fiú hatéves kora óta harmonikázik, hatodikosként csatlakozott a bölcskei gyülekezet zenekarához, amelyben két éve már dobol és cajonozik is. „Nagyon jó hallgatni, ahogyan Vili bácsi gitározik, remélem el tudok jutni arra a szintre, amelyre ő” – teszi hozzá a matek-informatika szakos gimnazista, akit a két tudományterület mellett a teológia is foglalkoztatja.

A táborozók népes csapata érkezett Gerjenből, ahol a jelenlegi ifis csapat a korábbi konfirmáció-előkészítő órákon résztvevőkből verbuválódott. Lelkipásztoruk, Véghné Sándor Emma az esti igei alkalmakért felel a táborban. „Szeptemberben tervezzük elindítani a második ifit a gyülekezetben – a kicsik lelkesedésére jellemző, hogy már most konformandusnak nevezik magukat. Ez azt jelenti, hogy a nagyobbak bizonyára jó példával jártak előttük.”

Mint mondja, van olyan ifise, aki ugyan még most kezdi majd a középiskolát, de már azon gondolkodik, hogy ha nem is lelkészi, de milyen hitéleti szakra jelentkezzen a Károlin.

„Nem is szeretnék innen hazamenni”
„Óvodáskorom óta érdekel a gitár, sok filmben láttam már, ezért tetszett meg” – ezt már az egyik gerjeni fiatal, László Izabella meséli nekem. „Nagy élmény volt ez a tábor, a barátokkal és a zenéléssel együtt – őszintén, nem is szeretnék innen hazamenni” – fogalmaz a nemrég konfirmált lány, aki örülne neki, ha később gyülekezeti zenekarban gitározhatna.

A bátaszéki Pongrácz Bálint rendszeresen részt vesz az istentiszteleteken és régi vágya, hogy a gyülekezeti zenekar tagja lehessen – az idei volt az első tábora. „Először gitározni szerettem volna, de aztán láttam, hogy a társaim közül sokan játszanak ezen a hangszeren, így választottam az ukulelét. Leginkább azt tanultam ebben a táborban, hogy milyen fontosak a barátok, és hogy az első nap nem ront el semmit, ugyanis nem éreztem jól magamat, amikor ideérkeztem.” 

A negyedik osztályra készülő, szintén gerjeni Matvon Ádám többek között a táborban tanító unokatestvérétől, Taba Donáttól örökölte a zene szeretét. „Ez az első mórágyi táborom. Eddig csak furulyáztam és harmonikáztam, de már egész jól megtanultam zongorázni is. Azért szeretek zenélni, mert ezzel ki lehet tűnni a többiek közül” – mondja.

A hangszerek keltette feltűnés tetszik az ötödik osztályos Lieszkovszky Lilinek, a szekszárdi zeneiskola tanulójának: „A fuvola nem kísérő, hanem főhangszer, ritmust ad a zenéhez, leginkább ezért szeretem. Jó látni, hogy több olyan tanárunk is van itt, akik korábban gyerekként jártak ide. Később én is szívesen megpróbálnám a tanítást.”

Ötödik táborában vett részt a bátaszéki Fekete Tamás, aki basszusgitáron, tenorkürtön, trombitán és zongorán is játszik: „Általában azt szoktuk megtanulni, hogyan tudunk jobban egymásra hangolódni, de sokat fejlődtem a basszusgitár-tudásomban.”

Csak a tábor kedvéért jött haza idén nem először a Németországban élő, magyar-nigériai származású és mórágyi kötődéssel rendelkező Redeem Rosa Igunbor: „Jó érzés együtt zenélni a többiekkel, a zene összehozza az embereket. Ezen a héten leginkább a gitárakkordokat sikerült megtanulnom.” A fiatal lány öt éve zenél, főleg furulyázik, ezen felül pedig számtalan sportágat űz: karatézik, focizik, táncol, atletizál és úszik.

A délutáni pihenőidőt követően a fiatalok egy része egyénileg gyakorol, többen pedig újra a templom felé veszik az irányt, hiszen kezdődik az a tolnai ifjúsági zenekar próbája. A tagok többségében a táborban tanítók közül kerülnek ki, akik a mórágyi szolgálat mellett egyházmegyei alkalmakon dicsőítenek együtt, októberben pedig a Ráday napok keretein belül hallhatjuk majd őket.

A legtöbb helyen a fiatalokra, mint a jövő letéteményeseire gondolnak. Mórágyon megtapasztaltam, hogy nagyon is gyülekezeti életünk jelenét képviselhetik, ha bizalmat szavaznak nekik – ahogyan azért sem kell aggódnunk, hogy az őket követő generációk kikre tekintenek majd példaként, hitben és művészetben egyaránt.

Fotók: Dezső Attila

A tolnai református ifjúság életéről folyamatosan frissülő tartalmak a Konfi-Ifi - tolnai református fiatalok Facebook-oldalon találhatóak.