Hatalmas vállalkozásba kezdett a Legato Alapítvány az Erdélyi Magyar Kultúráért: a kommunista diktatúra alatti protestáns életutak néhány kiemelkedő példájának kutatását és dokumentálását tűzte ki céljául. Ennek a projektnek egy újabb gyümölcse érett be nemrég, 2025. december 2-án ugyanis a budapesti Ráday Házban bemutatták Tőkés László református lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke válogatott írásainak legelső kötetét, amely a Méry Ratio Kiadó gondozásában, a Batthyány Lajos Alapítvány és az Erdélyi Gyülekezet támogatásával jelent meg. A Tőkés László összegyűjtött írásai I. című kötet a kolozsvári, brassói és dési korai évtizedek dokumentumait tartalmazza, a szerkesztője Cadena-Kóczián Viktória református lelkipásztor, a Legato Alapítvány tudományos főmunkatársa volt.

Összeelegyíthetetlen és szétválaszthatatlan
A Ráday Ház dísztermében tartott ünnepi könyvbemutatón Gonda László református lelkész, teológus, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektorhelyettese és a Legato Alapítvány az Erdélyi Magyar Kultúráért munkatársa köszöntötte a jelenlévőket.



Igei áhítatában Balog Zoltán dunamelléki püspök Az apostolok cselekedetei 20. fejezete alapján beszélt az Isten szolgálatára való odaszánásról. Meglátása szerint a 24. vers nemcsak az efézusi vénektől Milétoszban búcsúzó Pál apostol és Tőkés László szolgálatát kapcsolja össze, hanem minden emberét, aki odaszánja magát erre a bizonyságtételre: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” A dunamelléki püspök kifejtette: a Kárpát-medence különböző pontjain különböző sorsok jutnak a lelkipásztoroknak, és valódi csoda, hogy ezek a sorsok mégis össze tudnak kapcsolódni.

„Összeelegyíthetetlen és szétválaszthatatlan, így jellemezzük Krisztus kettős természetét. Ez az a hitbeli tudás, amit újra és újra tanulnunk kell, hogy olyasmiket, amelyek összetartoznak, ne keverjünk össze és ne is szakítsunk szét. Ezekben bölcsnek lenni a hit felismerése, és ez minden keresztyén életében ott kell, hogy legyen” – mutatott rá az igehirdető. „A krisztusi hitet és a közéleti szereplést sem szabad szétszakítani, ahogyan összeelegyíteni se. Tőkés László hitbeli elköteleződése és a nemzetért végzett szolgálata párhuzamosan futott és öszekapcsolódott: a Krisztusért való felelősség nála a közéletért való felelősséggel is együtt jár. Köszönjük neki, hogy ebben a kettősségben is tanít minket!”



Nincs utóélet előélet nélkül
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, a Legato Alapítványt fenntartó Erdélyi Gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka köszöntőjében felidézte édesapja, Németh Géza emlékét, akiről két éve jelentetett meg monográfiát a Legato Alapítvány, valamint az Erdélyi Gyülekezet menekültszolgálatát is. Ennek során kiemelte: az Erdélyi Gyülekezet 1995-ben csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, mintegy átívelve az akkor még meglévő magyar–román határt.

Németh Zsolt kifejtette: nincs utóélet előélet nélkül. Tőkés László nem készült forradalmi szerepre, bár már fiatalon is rendszerkritikus gondolkodó volt, aki a forradalom előtt is ugyanazt tette és mondta, amit később. Két formában is elszántan ragaszkodott az igazsághoz: bírált és épített. Prédikációi a napi valóságra reflektáltak, és egymás mellé téve mintha lelki naplót is alkotnának, amely mégse lenne jó alapanyag egy fejlődésregényhez, mert Tőkés már a kezdetekkor készen állt mindenre.



„Tőkés László a kezdetektől a magyar közösség érdekeit védte, ellenfelei pedig mindig meg akarták akadályozni ezt” – fogalmazott Németh Zsolt. Hozzátette: a román nacionalizmus ma is ki akarná törölni Tőkés Lászlót Románia demokratikus rendszerváltásának történelméből, de ezt nem tehetik meg, mert vannak, akik emlékeznek és figyelmeztetnek. Ezért is fontos ez a kötet és az ezt követő összes további.

A hűség embere
„Ha Tőkés László életútját kéne összefoglalnom egy mondatban, azt mondanám, hogy történelmi és lelki jelentőségű mérföldkövek sorozata” – kezdte beszédét Fazekas István református lelkipásztor, a budapesti Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze, aki szerint a Tőkés László által is formált történelmi mérföldkövek minden magyarnak egyfajta lelki jelentőségű mérföldkövet is jelentettek. Hasonló lelki mérföldkő volt az Erdélyi Gyülekezet csatlakozása a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez 1995-ben, hiszen az a tény, hogy van egy olyan magyarországi gyülekezet, amely Királyhágómellékhez tartozik, mégiscsak felülírja a jog szétválasztását a Kárpát-medence magyar reformátusságának.



„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” – idézte A rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 31. versét Fazekas István, megemlítve, hogy az Erdélyi Gyülekezetnek ez a jelmondata. „Miközben belelapoztam ebbe a könyvbe, azon gondolkodtam, hogy ha az embernek a lelki tónusát egy ige meghatározhatja, akkor Tőkés László lelki alaptónusát is pont ez az igeszakasz határozza meg leginkább, mert a hűség embere ő. Ehhez az erőt az Úristen gondviselő jelenléte adja” – fejtette ki a lelkész, aki jelezte: továbbra is támogatni fogják a kutatásokat.

Négy pillérű kutatás
Cadena-Kóczián Viktória református lelkipásztor, a Legato Alapítvány tudományos főmunkatársa, a kötet szerkesztője röviden ismertette a kutatási projekt történetét, és köszönetet mondott mindenkinek, akik ezt támogatták. A nyitott végű, komplex és jelenleg is zajló program 2023 februárjában indult el „Protestáns életutak a diktatúrában – Tőkés László, Németh Géza és Erdélyi Géza életművének kutatása és dokumentálása” címmel, a Batthyány Alapítvány támogatásával. Négy, egymással összefüggő pillére van:
1. Forrásfeltárás – a teljes írásos életmű összegyűjtése és annak tudományos apparátussal ellátott forráskiadványként publikálása.
2. Interjúk készítése – ez a személyes visszaemlékezések nélkülözhetetlen szerepére épít.
3. Tudományos feldolgozás – az összegyűjtött anyag interdiszciplináris műhelymunka során történő elemzése.
4. Disszemináció – a kutatás eredményeinek széleskörű bemutatása a nemzetközi tudományos színtér előtt.



Tömör jajkiáltás
Molnár János egyháztörténész, a Debreceni Hittudományi Egyetem nyugalmazott tanára szerint egyszerre volt lehangoló és felemelő élmény a könyvet olvasni. Számára lehangoló volt elsüllyedni a sötét múltban, és felemelő volt egy fiatal és tehetséges lelkész tanúságtételeit olvasni, aki jobb sorsra volt érdemes, mint ami akkoriban jutott neki.

Véleménye szerint a szerkesztő meglehetősen nehéz feladatot vállalt több szempontból is. Sok pótolni valója volt, ami a háttérinformációkat illeti, sok kézzel írt anyagot kellett kiolvasnia, műfajilag is változatos volt a kép, és ezen belül a prédikációk sem hétköznapi szövegek. „Nem merülnek el a szokványos, steril teologizálásban, hanem aktualizálnak, úgy értelmezve, hogy az igének abban a közegben van mondanivalója, amiben a hallgatók nap mint nap élnek” – fejtette ki az egyháztörténész. „Egy csaknem hatszáz oldalas tömör jajkiáltást lehetetlen minden árnyalatra kiterjedően bemutatni húszperces terjedelemben, pusztán arra törekedtem, hogy kedvet csináljak az olvasáshoz.”



A Temesvárra vezető úton
Tőkés László köszönetmondással és hálaadással kezdte beszédét. A korábbi királyhágómelléki püspök múltidéző könyvként jellemezte a kötetet. „1989 után elérkezett az ideje annak, hogy feltárjuk az üldözött múltat, de az eredmény felemás. Gyakori a megszépítés vagy az elhallgatás” – fogalmazott, példaként említve, hogy egy gyakori vád szerint az egyházi titkosszolgálati viszonyok átvilágítása és nyilvánosságra hozatala békétlenséget okoz és árt az egyháznak. „Meggyőződésem, hogy ez a felfogás hamis logikán alakul. Bűnbocsánat sincs a bűnök megismerése és megvallása nélkül. De még fontosabb az elnyomottak, a méltatlanul megvádoltak, a szenvedő egyháznak az élete, sorsa.” Krisztus egyházának állandó jelzője, hogy hitvalló, mert Krisztus követői a kereszthordozás árán is készek Krisztus megvallására, tudván, hogy ez az út vezet Isten jobbjára – fejtette ki. A hitvallók közül sokan életükkel fizettek a kiállásért.

Meglátása szerint amíg a két világháború között a „vallani és vállalni” hitvallása volt a döntő Erdélyben, a nacionálkommunista diktatúra idején a szolgáló egyház helyét a „kiszolgáló egyház” vette át. Ennek a korszaknak a dokumentumait, prédikációit, írásait tartalmazza ez az első kötet. Tőkés ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy a cenzúra és az öncenzúra labirintusaiban kereste a szót, a kitörés útját, és a kimondhatóság és a cselekvés határait feszegetve tette, amit lehetett. Amikor két évig munkanélküli volt, megírta az erdélyi kálvinizmus történetéről szóló tanulmányát, és ennek során az egyházi múlt eleven történelmi ihletforrása volt tusakodásainak. „Visszatekintve úgy ítélem, hogy ez az út egyenesen vezetett Temesvárra” – összegezte ezt a korszakot.



Nyitott ablakok
Nemes Csaba református lelkipásztor, a Legato Alapítvány kuratóriuma megválasztott elnöke, egykori sárospataki diákként egy sárospataki történetet idézett fel zárógondolatként. A negyvenes évek vége felé Rákosi elvtárs a sárospataki teológiára látogatott, és az egyik alkalommal találkozott az egyházkerület vezetőségével és a főigazgatóval. Azt mondta nekik, hogy most már érti, hogy mivel nagyon vastagok ennek az iskolának a falai, ezért nem tudnak ide bejönni az új idők és az új eszmék. Ma már nem egyértelmű, pontosan ki felelhetett Rákosinak, mindenesetre azt válaszolták neki, hogy ezeken a vastag falakon vannak ablakok is, és ezek tárva-nyitva állnak minden előtt, ami újat és jobbat hoz.

„Németh Zsolt úgy fogalmazott egyszer, hogy Tőkés László volt az, aki a hallgatás falát lerombolta 1989-ben. Ezért beszéltem kicsit másik összefüggésben falakról. Említhetném a Pink Floyd korszakos művét is vagy a berlini falat, és beszélhetnénk azoknak a hallgatásoknak a faláról is, amelynek a kezdetére repít el ez a kötet” – folytatta a gondolatsort Nemes Csaba. Szerinte a digitalizáció korszakában az ad létjogosultságot a nyomtatott könyveknek, hogy ezek a felejtés falára helyezett újabb ablakok, amelyeken át a múlt üzenhet a jelennek. „Mindent hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért szükségünk vannak olyan ablakokra, amelyeken besugárzik a hívő ember belső szabadságának és közéleti felelősségének egybeforrása” – zárta beszédét a lelkipásztor.


 

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás