„Én itt ülök melletted, te pedig csaknem széttöröd a fejedet, hogy rólam gondolkozz, jártatod a szádat, hogy rólam beszélj, és falod a könyveket, hogy rólam olvass. Mikor csendesedsz el végre, hogy megérezd: itt vagyok?!"
Anthony de Mello
Éjmélyből fölzengő…
Csinglingling, száncsengő, száncsengő, csinglingling, tél öblén halkan ring. – Mágikus erejű sorok, álomvilágból indulnak, egyre közelebb hallatszanak, a ritmus hozza-mélyíti a szavakat bennem, mígnem álmomból felébresztve is tudom őket. Ma is emlékszem a diafilm szépen rajzolt képkockáira, a nagykendőre, ami azóta is úgy jelenik meg előttem, ahogy óvodásként láttam.
A diavetítésnek megvolt a maga rituáléja. Volt, hogy a nővérem kapott hozzá kedvet, máskor én kértem meg rá. Valamiért leginkább nyáron, fényes nappal. Ilyenkor a sufniból elővette a szürkéslila vetítőt, mellé kiválasztottuk a legkedvesebb meséket, mondókákat: Öreg néne őzikéje, Ali baba és a negyven rabló, Suttog a fenyves, Kutyatár.
Miután becipelte a gépet a szoba közepére, könyvekkel dúcolta alá. Leengedte a redőnyt, az ajtó üvegét pedig a piros lovacskás takarónkkal borította le. Ámulattal néztem, ahogy a fénycsóvában megmozdulnak a porszemek. A fehér falra vetítettünk. Reménykedve vártam, amíg megtalálta azt a dőlésszöget, ahol a rendelkezésre álló hely és a vetített képkockák a legnagyobb átfedésben voltak. Ekkor már érződött a felhevülő film szaga. Először rendszerint fejjel lefelé jelent meg a szöveg, vagy ha jó irányban, nagy része mégis előbb a szekrényen vagy a lámpán. Egy kis igazítás, és kész a varázslat.
A fényeket mindig be kell állítani, már tudom. Visszavenni mindabból, ami elvakít, hogy a sötétben fellobbanó világosság figyelmet kaphasson, és örömöt adhasson.
Nyomtatott lapunkban, a Parókia portál válogatásmagazinjában, a dunamelléki gyülekezetekhez eljuttatott, de a budapesti Bibliás Könyvesboltban is megvásárolható Karakterben a monitoron villódzó történetek befogadhatóbbá váltak. Testté lettek, ahogy főszereplőik is a körülöttük élők számára: akár egyetemeken, akár a művészet világában, a börtön sötétjében, vagy épp a családi karácsonyra készülődés meghitt és kevésbé jól sikerült pillanataiban.
Mint az apró diafilmnek a fény hatására az egész teret betöltő képkockái. És mint a legfontosabb történet főszereplője.
Telepedjen ide, mellénk! Kezdhetjük?

A fenti képre kattintva online is belelapozhat az újságba!
Jakus Ágnes
főszerkesztő