„Aki a napot meggyújtotta, így szól: A megrepedt nádat nem töröm el, a pislogó gyertyát nem oltom ki."
Spurgeon
Erőtlenségben megmutatkozó erő
Célja, hogy megszólítsa a református családokat és bevonja őket a gyülekezet közösségébe, ebben társa felesége és a gyülekezet is. Beiktatták hivatalába Kiss Tamás kunszentmiklósi lelkipásztort.
Kiss Tamást választották új pásztoruknak a kunszentmiklósi reformátusok, miután előző lelkészük, Pintér Gyula nyugdíjba vonulása után megüresedett a parókus lelkészi hivatal. Az új lelkipásztor és felesége, Kiss-Takács Nóra otthonukban találtak szolgálati helyre, hiszen ebben a gyülekezetben nőttek fel, itt házasodtak össze és újdonsült lelkészként itt kezdték el szolgálatukat Pintér Gyula mellett. Az ünnepélyes beiktatásra 2025. május 18-án került sor, az alkalmon Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét, Kiss Tamást pedig Bán Béla bács-kiskunsági esperes iktatta be hivatalába.
Javára vált minden nyomorúság
Kiss Tamás portálunk megkeresésére elmondta: református és katolikus nagyszülei komolyan vették a gyülekezeti szolgálatot, de szülei leginkább ünnepekkor jártak templomba, ezért számára gyerekként a konfirmációra való felkészítő alkalmakkal kezdődött meg Isten felé vezető út. Nagy hatással voltak rá a kátétáborok és az, hogy a Baksay Sándor Református Gimnáziumba került. „Akkor már magamtól is olvasgattam a Bibliát, de még nem éreztem azt, hogy a benne leírtak rám is vonatkoznának” – idézte fel nekünk gimnazista éveit. Szerelmi csalódásai után bulizásokkal próbált vigasztalódni, de az önsajnálat mellett felmerült benne, hogy akárcsak a tékozló fiú számára, úgy számára is nyitva áll egy másik út. Későbbi feleségével való megismerkedés alkalmat adott a közös formálódásra a Krisztus útján.
Kiss-Takács Nóra előbb kapott elhívást a lelkészi pályára, mint férje: ő már teológus volt, amikor Tamás egy csomagolóanyag-kereskedésnél dolgozott. Minden héten volt egy értekezlet, amelyen a vezetőséggel végignézték a forgalmakat, ezekből az is látszott, hogy Tamás munkájával nagyjából mekkora hasznot termelt annak a cégnek, és őt nyugtalanítani kezdte, hogy miért nem inkább Istennek termel hasznot. Huszonhat évesen, immáron férjként és dolgozó emberként nem akart visszaülni az iskolapadba, ezért először elhessegette magától a lelkészi pálya ötletét. Később a bibliaolvasások során egymást érték az olyan igék, amelyek megerősítették őt elhívásában, ezért rengeteget imádkozott, végül beadta a jelentkezését a lelkészképzésre.
„Már megszületett az első gyermekünk, ezért azt mondtam: Uram, ha a családomnak komoly anyagi szüksége lesz bármire, amit a teológia mellett nem tudnék biztosítani számukra, akkor én otthagyom az egyetemet és visszamegyek dolgozni. Isten azonban mindenben mellettünk állt. Korábbi munkahelyem mellett volt egy tíz kaptáros hobbiméhészetem, ezt a teológia idején felfejlesztettük ötven kaptáros méhészetté, és abból szépen megéltünk. Isten úgy intézte, hogy semmiben nem szenvedtünk hiányt.” 2015-ben költöztek vissza Kunszentmiklósra, ahol előbb Nóra szolgált hatodévesként, aztán beosztott lelkészként, majd miután gyesre ment, Tamás került a helyére. Házasságukból négy gyermekük született.
2024. március 31-én Pintér Gyula nyugdíjba vonult, aznaptól a helyettes lelkészi feladatokat Arany-Michels Richárd dunavecsei lelkipásztor végezte. Az új kunszentmiklósi lelkész megválasztása azonban hosszan elhúzódó folyamat volt, Kiss Tamás csak 2024. november 3-án kapta meg a szükséges szavazatszámot, megbízása november 12-én lépett érvénybe. „Nem volt könnyű időszak számomra, de sokan imádkoztak értem, amiért máig hálás vagyok. Isten kezébe tettem mindent és nagy csodaként élem meg, hogy ide helyezett engem. A folyamat során rengeteget tanultam, rengeteget formálódtam, és javamra vált minden nyomorúság, mert Isten ezekkel készített föl engem az előttem álló feladatokra.”
Az elmúlt félévben bevezették a Keresztkérdések kurzusát azon szülők számára, akik keresztelni hozzák gyermekeiket. „Ennek nagyon jó visszhangja van, a részt vevő családok közül már akad, amelyik bekapcsolódott a gyülekezet életébe, és van, aki felnőttként szeretne konfirmálni. A kunszentmiklósi gyülekezet egy kun gyülekezet: ha idegen lép be közénk, nem ugrunk rögtön a nyakába, kell egy kis idő, hogy tudjunk nyitni felé, néhány alkalom után azonban érezni lehet, hogy ez egy szerető testvéri közösség. A presbitérium rengeteg szolgálatot vállal, valódi húzóerőt jelent minden területen, de a gyülekezeti tagok is nagyon aktívak, nagyon szeretjük egymást. Magunkénak érezzük őket, egyfajták vagyunk.”
Sok feladata miatt a méhészetre most nem jut ideje, el is adta a méhcsaládokat, a kaptárok és az eszközök azonban megmaradtak, hátha élete egy későbbi szakaszában még visszatérhet ehhez a hobbihoz, amely nemcsak kikapcsolódást jelent számára, de amelyről szakdolgozatot is írt. „Régen sok lelkipásztor méhészkedett. Egyikükről, Bacskai Sámuelről azt írták, hogy olyan templomba járó nép messze földön nem volt, mint amilyet ő nevelt. Ez az én célkitűzésem is: minél több családot megszólítani, és bevonni őket a gyülekezete közösségébe, ahol igazi lelki otthonra találhatnak és megismerhetik a mindannyinkért meghalt és feltámadt Isten fiát, Jézus Krisztust. Ez jelöli ki számunkra a misszió terepét.”
Hatalom egymás építésére
A beiktatási ünnepen Balog Zoltán dunamelléki püspök a Második korinthusiakhoz írt levél 11. fejezetének válogatott versei alapján hirdetett igét, kiemelve: szüntelenül, újra és újra ki kell tenni magunkat Isten Igéjének, mert nem elégedhetünk meg múltunkkal és mindazzal, amit eddig hozzátettünk a magyar kultúrához. „Az iskola, a kultúra, a művészet nem tesz minket Krisztus egyházává. Még a többszáz éves és a kétezer éves múlt sem. Krisztus egyházává az tesz bennünket, ha nem arra építünk, amit mi tudunk fölmutatni, ha nem a saját teljesítményünkre építünk, hanem azt építjük és arra építünk, amit Isten bízott ránk. Ehhez bizony ki kell szolgáltatni magunkat az Ő üzenetének” – fogalmazott a püspök.
Balog Zoltán kifejtette: Pál apostol az aznapra rendelt igében arról beszél, hogy arra kaptunk hatalmat az Úrtól, hogy Krisztus uralma valósuljon meg életünkben és közösségeinkben. Ezt a hatalmat nem rombolásra, hanem építésre kapjuk. „Itt nem egyszerűen tégláról és habarcsról van szó, hanem arról, hogy mi hogyan építjük egymást. Ezzel az egyház titkának közelébe kerülünk, ahol azt kérdezi tőlünk az Ige, hogy mi, magyar reformátusok romboljuk vagy építjük egymást.” A krisztusi hatalomról szólva a püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az mindig erőtlenségben mutatkozik meg, abban az önátadásban, ahogyan Krisztus odaadta nekünk az életét. Minden keresztyén vezetőnek fel kell tudnia mutatni ezt a gyengeséget.
„Azt kívánom nektek, kedves lelkészházaspár, hogy ezzel a hatalommal tudjatok gyengék lenni, így tudjátok megmutatni Krisztus erejét! Tudjatok ott lenni az erőtlenekkel, gyengékkel, azokkal, akiket megbotránkoztattak, hogy nyilvánvalóvá legyen az az erő, amellyel Krisztus győz bennünk – és általunk is. Ezt a hatalmat arra kapták a lelkipásztorok, hogy építsék azokat, akiknek a lelkének, életének építésre van szüksége. Pál apostol azt javasolja: engedd, hogy a másik építsen, te pedig építsd a másikat! A te életed építését már elgondolta Isten azelőtt, hogy megszülettél volna, és szabaddá tett arra, hogy másokat építs. Ahhoz, hogy Krisztus győzzön az életünkben, engednünk kell ennek a hatalomnak.”
Bán Béla bács-kiskunsági esperes fölidézte az elmúlt tizenhárom hónap főbb egyházjogi történéseit, köszönetet mondva Arany-Michels Richárd dunavecsei lelkipásztornak a helyettesítést. „Szolgálj az igével és a sákramentumokkal Isten népének és légy hű sáfára ennek a gyülekezetnek!” – mondta az esperes Kiss Tamásnak, amikor jelképesen átadta neki az egyházközség pecsétjét és kulcsát.
A jelenlévő palástos lelkészek egy-egy igeszakasszal kérték Isten áldását a lelkész házaspár szolgálatára, majd a kórus mondott áldáskérést énekével.
Elengedni és megragadni
Ezt követően az ünnepség nyilvános presbiteri gyűléssel folytatódott, amelyet Szőke Imre egyházmegyei és kunszentmiklósi főgondnok nyitott meg. Köszöntő beszédében egy korábbi lelkipásztorukat, Vargha Tamás esperest idézve kifejtette: nem könnyű a vetés, és nem tudjuk, mikor jön az aratás ideje, de tudjuk, hogy a legfontosabb küldetésünk Krisztus evangéliumát vinni az emberekhez, és ebben a munkában a lelkipásztort nem fogják egyedül hagyni a gyülekezetben.
Pintér Gyula nyugalmazott lelkipásztor Az apostolok cselekedetei 20. fejezetének 28. versével kért áldást utódjára: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra!” Arra hívta fel a lelkész házaspár figyelmét, hogy fontos ez a sorrendiség: elsősorban saját magukra kell gondot viselni. „Tudjatok elengedni és tudjatok megragadni! Én ennek nem voltam nagy mestere, hozzátok helyre a hibáimat!” – fogalmazott Pintér Gyula, hozzátéve: „nem az a cél, hogy minél többen legyünk, hanem hogy minél többeket mentsünk meg a kárhozattól.”
Szolnoki Attila, a Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola igazgatója Kiss Tamás egykori tanáraként mondott köszöntőt, azt kívánva, hogy Isten kegyelme és bölcsessége vezesse a lelkészházaspárt és továbbra is példaképként éljenek közöttük.
„Egész életeddel Istent szolgáld, neki akarj megfelelni, Ő adjon erőt szolgálatodhoz” – fogalmazott köszöntőjében Molnárné Vig Diána, az Áldás Református Óvoda igazgatója.
Józsa Zoltán, a Marosvásárhely-Alsóvárosi testvérgyülekezet főgondnoka köszöntőjében kifejtette: a lelkipásztor nem hivatalnok, hanem csillag az élő Jézus kezében – van, ami ebben vigasztaló és van, ami ebben felelősséget jelent.
Szabó József kunszentmiklósi katolikus plébános köszöntőjében megígérte: ahogy eddig is, ezután is vállvetve dolgoznak majd a felekezetek testvériségéért, egységért, amely Jézus vágya, szándéka.
Kurdi János pünkösdi lelkipásztor igével és ajándékkal köszöntötte Kiss Tamást.
Mező Gábor, a korábbi kunszentmiklósi lelkipásztor fia Füle Lajos Ne nyugodj bele című versét olvasta fel köszöntésképpen.
Kiss Tamás a köszöntésekre adott válaszában felolvasta a 116. zsoltárt, kiemelve annak hatodik verséből: „én ügyefogyott voltam és megszabadított engem”. Bizonyságot tett arról, hogy ez adott neki erőt a nyomorúság idején. „Ravasz László magyarázatában arról ír, hogy a zsoltáros szeretetviszonyban van Istennel, aki nem csak erős, hanem gyengéd is, bilincsoldó és szabadító Isten. Amikor ezt a zsoltárt végigimádkoztam, azt mondtam Istennek: ha jónak látja, hogy rám bízza ennek a gyülekezetnek a pásztorálását, a beiktatáson föl fogom olvasni ezt a zsoltárt az Ő hatalmas dicsőségére, mert nincs más Isten, aki így meg tudna szabadítani, egyedül csak Ő” – vallotta meg. A beiktatott lelkész ezután egyenként köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette őt idáig.
A püspöki áldást követően a gyülekezet bőséges szeretetvendégsége zárta az ünnepi alkalmat.
Barna Bálint
Képek: Vargosz