"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Felfüggesztve
Valami kilóg a képből – vagy éppen hogy belelóg? Az egyértelmű, hogy a felfüggesztett lámpák belógnak a látóterünkbe, hiszen részben kitakarják a keresztet a kápolna falán. Mégis, valahogy harmonikusan illeszkednek az összképbe. Akkor talán a színek hiánya az, ami feltűnő? Mivel a Ráday Ház kápolnája amúgy is fehér falú, ennek nem kell, hogy különösebb jelentősége legyen. A szemfülesebbek felfedezhetik, hogy a fotó bal alsó sarkán látható falszakaszra ki van vetítve a kápolna építésének egy képi dokumentációja, így a falon lévő kereszt kétszer is szerepel a fényképen. Ez azonban nem kelt felemás érzetet, sokkal inkább hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezzük a kompozíciót. Talán a keresztet mint szimbólumot érezzük zavarónak „nyakas kálvinistaként”? Nem valószínű, hiszen már alaposan kibeszéltük, miért érezhetjük nyugodtan a magunkénak – még a Parókia portál is külön cikket szentelt a kérdésnek.
Közelebb vihet minket a válaszhoz, ha elgondolkodunk azon, miért adventkor vesszük elő ezt a képet, és miért nem húsvétkor. A kereszt, a fekete-fehér kontúrok, a megmerevedett pillanat, az elhalványuló külvilág mintha közelebb állna a halál és a feltámadás gondolatköréhez, mint a megtestesüléshez. Vagy éppen ellenkezőleg? Mitől függ ez? Függés ez? A kereszten nem függ a Megfeszített, csak a lámpák az egyedüli felfüggesztett testek. A keresztből fény árad, mintha kapu lenne a mennybe. A kápolna belsejében mégsem a fény uralkodik, hanem az árnyékok, a sötét, a félhomály. A feltámadás már megtörtént, Krisztus megdicsőült, de felhő takarja el előlünk. Ez a második adventi időszak csendje, amikor még várunk Őrá, aki visszatér hozzánk, és bár dicsősége még nem tölti be világunkat, mi már érzékelhetünk valamennyit fényéből. Köztes időszak ez, amelyben a várakozás egyúttal a megszentelődés útjává is lehet, ha vállaljuk a függést – Tőle.