A leányfalui református templom huszonöt éves fennállásáért tartottak hálaadó ünnepi istentiszteletet 2025. november 15-én. A harangszó után szinte angyali muzsika szólalt meg a templom karzatáról – Johann Friedrich Fasch: G-Dúr szimfóniájának első tételét hallgathatták meg a megjelentek.

A megszokottól eltérően a gyülekezet főéneke helyett Christoph Graupner: Auf, Schmücket euch zerstreuta Seelen kantátájának részlete csendült fel a Csodaforrás Alternatív Régizenei Egyesület zenészei és a Super Librum Énekegyüttes előadásában.

Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese imádsága után ismét egy zenei blokk következett, a már megkezdett kantátából adtak elő egy részletet a zenészek, énekesek.

Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv tizenötödik fejezetének 36-41. versei alapján. Ahogy Pál és Szilász visszatértek a gyülekezetbe, hogy megnézzék, hogy megy a soruk, úgy tért vissza ő maga is az esperessel együtt ebbe a gyülekezetbe – mondta. „Fontos, hogy időnként meglátogassuk egymást. Reméljük, hogy ti is egymásra találtatok, jól megy a sorotok és békesség van köztetek. Mert ahogy a Bibliában is olvassuk, a békesség nem mindig adatik meg. Hiszen még az apostolok között is volt konfliktus, nem magától értetődő a békesség. Közöttünk, az egyházban is vannak néha konfliktusok” – aktualizálta a napi igét az egyházvezető. „Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből tudjuk, hogy még az egyházalapítók között is előfordult a békétlenség. Feltehetjük tehát magunknak is a kérdést: kivel tudsz együtt élni, presbiterként együtt szolgálni? Már Jeruzsálemben is volt konfliktus, de az Úristen itt is a rosszból jót hozott ki. Hiszen ennek a konfliktusnak köszönhetően indulhatott el a misszió Kis-Ázsiában. Két missziói csoport is alakult akkor, akiknek segítségével még gyorsabban terjedt az evangélium, még aktívabban lehetett követni Jézus parancsát: Tegyetek tanítványokká minden népeket.

Ha aktualizálni akarjuk a napi igét a leányfalui–pócsmegyeri gyülekezetre, akkor itt is megláthatjuk, hogy vannak régiek és később ide költözők is. Hogyan tudnak együtt munkálkodni Isten szolgálatában a régi és az új gyülekezeti tagok?” – tette fel a kérdést az egyházvezető. „Az egyházunkban is megfigyelhető, hogy ha újonnan csatlakozók jönnek hozzánk újító javaslataikkal, akkor a régiek hogyan viszonyulnak hozzájuk. Fontos a visszajelzés az újonnan csatlakozóktól. Friss látásmódjuk segíthet nekünk, hogy rátekintsünk a korábbi szokásainkra. Mi az, amit érdemes megtartani és mi az, ami újításra szorul? A magyar reformátusok öntudatában már 450 éve benne van, hogy nem csak a belső közösségeinkben vagyunk aktívak, hanem jelen vagyunk a környezetünkben, a lakóhelyünkön is. A helyi gyülekezet példamutató ebben” – ismerte el a leányfaluiakat a püspök.

Ráfelelő ének helyett ismét a Csodaforrás Alternatív Régizenei Egyesület zenekarának műsora következett, akik Johann Friedrich Fasch: G-Dúr szimfóniájának második tételét játszották.

Az ünnepi istentisztelet folytatásaként Kocsis Sándor, a gyülekezet lelkipásztora olvasta fel a templomépítés történetét.

A 2000-es évek környékén volt egy templomépítési hullám a Dunamelléki Református Egyházkerületben – ismertette. A leányfalusi templom az elsők között volt, de a templomépítési szándék már évtizedekkel korábban megvolt.

Leányfalun, bár a lakosság nagy többsége római katolikus, a múlt század végétől az állandó lakosság növekedésével együtt nő a reformátusok száma is. A leányfalusi reformátusoknak azonban sokáig nem volt külön gyülekezete, a pócsmegyeri református gyülekezethez tartoztak és oda jártak át templomba. 

1989-ben hangzott el először, hogy a leányfalusi református gyülekezet életét és fejlődését erősen gátolja egy saját gyülekezeti helyiség vagy ház hiánya. Ennek helyéül szinte magától kínálkozott az egyházi tulajdonban lévő üres, addigra már szerepét vesztett Móricz-telekrész. 

A presbitérium 1990-ben határozott a templomépítésről, mert ahogy Németh Tamás lelkipásztor, annak kezdeményezője megfogalmazta: „ahhoz, hogy gyülekezetet építhessünk, templomot is kell építenünk”. 

Hosszas kijárás után engedélyt kaptak a templom megépítésére a Móricz-kert délnyugati sarkában lévő telkén. A templomépítést a hollandiai Coevorden református egyházközség támogatta és e támogatásból virágzó testvérgyülekezeti kapcsolat született. 

1991 elején Molnár Ferenc presbiter tette meg az első felajánlást, 50. 000 Forintot egy épülő templom költségeire. A kiszemelt telket, Németh Tamás lelkipásztor közbenjárására dr. Hegedűs Lóránt, Dunamellék akkori püspöke, zsinati lelkészi elnök átengedte a telket a leányfalusi gyülekezetnek templomépítés céljára, és megkezdődött az építkezés. 1995 végére azonban sokszor kimerült az építkezés kasszája és az építkezés egy időre leállt. 1996 januárjában Németh Tamás lelkipásztort megválasztották Székesfehérvárra, így Pócsmegyer–Leányfalu váratlanul lelkész nélkül maradt. A lelkipásztor távozása után Baán Dániel pócsmegyeri gondnok és a pócsmegyeri presbitérium nem csak anyagilag támogatta a leányfalusi templom építkezését, hanem a lelkészválasztásnál odafigyelt arra, hogy olyan lelkipásztor kerüljön Leányfalura, aki az építkezést is vállalni tudja. 1996-ban a társgyülekezetek megválasztották Kovách Tamás lelkipásztort. Munkába állása után új lendületét kapott az építkezés. 2000. október 28-án került sor a leányfalusi református templom szentelésére. Saját templomában a gyülekezet örvendetes virágzásnak indult. 

A meghívott vendégek közül elsőként Kovách Tamás korábbi leányfalusi lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket és személyes érintettséggel átsugározva idézte fel a templomépítés fizikai és anyagi nehézségeit. Emellett kiemelte, hogy mennyire nagy hittel és szeretettel épült fel a templom. „Az Úristen kiteremtette az anyagi dolgokat, de emellett lelki adományokat is kaptunk tőle. A szószék, az úrasztala és a karzat épülése is mind Isten vezetésével történtek. A budakeszi gyülekezettől adományként kapta meg a gyülekezet a padokat, melyek annyira szépen illeszkednek a templombelsőbe, mintha eleve ide tervezték volna őket” – mondta meghatódva a korábbi gyülekezetvezető.

A Pócsmegyer–Leányfalui Református Társegyházközségnek szép számban vannak határon túli testvérgyülekezetei, melyek képviselői is eljöttek a hálaadó istentiszteletre.

Elsőként a felenyed–torockószentgyörgyi (Erdély) református gyülekezet képviseletében Lőrincz Konrád Artur esperes köszöntötte a megjelenteket a 65. zsoltár 5. versével. (Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!) „Gyakran használjuk ezt a kifejezést: drága testvéreim, de én most a kifejezés legmélyebb értelmében használom. Minden egyes találkozás az együtt erősödés, a tanulás és az anyagi és lelki támogatás alkalma volt. Az, hogy találkozhatunk, lélekben együtt lehetünk, olyan erős erőforrás számunkra, hogy ez segít abban, hogy megmaradjunk. Jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül, hanem mögöttünk áll egy erős támasz” – mutatott rá az esperes a két gyülekezet szoros kapcsolatára.

„A templom azért lesz meg, mert Isten azt mondja, hogy legyen. Akkor biztosítva lesznek az anyagi feltételek, az építést végrehajtó munkaerő, a segítők és minden kiteremtődik” – vallotta Jakab Mihály Gyula az erdélyi bánffyhunyadi református gyülekezet lelkipásztora.

Orbán Sándor, a kárpátaljai Bene–Csetfalva–Sárosoroszi Református Társegyházközség lelkipásztora Pál apostol Filippibeliekhez írott levelének 4. fejezetének 4. versével (Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!) köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, majd hozzátette, hogy amilyen szépen vezette az Úristen a gyülekezet életét a templomépítéskor felmerült sok próbatétel során, ugyanolyan szépen vezeti a két gyülekezet közötti testvérkapcsolatot.

Felvidékről is érkezett küldöttség az ünnepi alkalomra. Kassai Gyula, a Lévai Református Egyházközség lelkipásztora János evangéliumának 1. fejezetének 9. versével (Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.) kezdte köszöntését. Elmondta, hogy azért választotta ezt az igeverset, mert a templomépítéshez is kellettek olyan emberek, akiket az Isten igéje is megvilágosított. Azért nem egy, hanem kettő gyertyát hoztak a gyülekezetnek ajándékba, mert nem elég egyedül világítani, hanem kell mellénk egy társ, egy testvér is. A gyülekezet tagjainak azt kívánta, hogy Krisztus tanítványaiként világítsanak a világban.

Napjainkban a Pócsmegyer–Leányfalui Református Társegyházközség bővelkedik lelkialkalmakban. A vasárnapi istentisztelettel egyidőben van gyermek-istentisztelet. Emellett hétköznaponként van Mária kör (női kör), Márta kör (női kör), Baba-mama kör, bibliaóra (külön-külön mindkét gyülekezetben), férfikör, konfirmációi felkészítő, felnőtt konfirmációi felkészítő, ifi, Gófer olvasókör (külön-külön mindkét gyülekezetben), Örömhír Klub.

Az ünnepi hálaadó istentisztelet a Himnusz és a záróének éneklésével zárult.

A kivonulás alatt a gyülekezet még meghallgathatta Johann Friedrich Fasch: G-Dúr szimfóniájának harmadik tételét is.

Képek: Vargosz