A Ráday Gyűjtemény könyvtárának egyik legfontosabb kincse az I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseit tartalmazó, 1608-ban megjelent hanaui Biblia. Ezt a példányt Szenci Molnár Albert tiszteletpéldányként küldte a gyulafehérvári fejedelmi palotába, mivel a kiadás költségeit Rákóczi György viselte.

A dúsan aranyozott, igényes bőrkötéssel rendelkező Bibliát Veres Anna Mária könyvtárigazgatóval együtt kísértük Gyulafehérvárra, ahol tavaszig egy időszaki kiállításon láthatja a közönség.

A helyszín évezredeken át fontos szerepet töltött be: a Római Birodalom korában itt létesült Apulum castruma, amely a XIII. Gemina Légiónak nyújtott táborhelyet. A honfoglalást követően az erdélyi gyulák választották székhelyül és újították fel a várat (amely az építéshez használt kövekről ekkor kapta a „Fehérvár” nevet). A középkor folyamán többször átépítették: bástyákkal erősítették meg, itt kapott helyet a püspökség és a 13. században épült székesegyház. A vár tanúja volt a tatár, majd később török ostromoknak. Az Erdélyi Fejedelemség korszakában (1541–1711) a korábbi püspöki palotát János Zsigmond alakíttatta át fejedelmi palotává. A 16-17. század során az egymást követő és e helyről kormányzó fejedelmek – Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György – itáliai mesterekkel jelentősen bővítették és díszítették az épületet. Berendezése, egykori szépsége az 1658-as török betöréskor pusztult el, állaga leromlott. Miután Apafi Mihály fejedelem Fogarasra tette át székhelyét, 1690-től az épületet kaszárnyaként kezdték használni.


Veres Anna Mária könyvtárigazgató, Florin Bogdan kurátor, Gabriel Codru Plesa polgármester, Berecz Ágnes gyűjteményigazgató, Gabriel Tiberiu Rustoiu főigazgató (az Egyesülés Nemzeti Múzeuma fotója)

A Habsburg fennhatóság idején, Giovanni Morando Visconti tervei alapján 1715. november 4-én megkezdték a vár újjáépítését, egybekötve ezt egy erősebb és korszerűbb védelmi erődrendszer létrehozásával. Ekkor épült meg a jelenleg is megcsodálható hétszögű csillag alaprajzú bástya- és sáncrendszer, és a VI. Károly császár (III. Károly néven magyar király) tiszteletére készült diadalív – a Harmadik Kapu –, rajta a császár lovasszobrával. A város ekkor kapta a Karlsburg nevet, amelyet elsősorban az osztrákok használtak, magyar vagy román nyelvterületen nem vált általánossá.

Ez az újjáépítés adott alkalmat a gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeuma számára, hogy „310 év az Alba Carolina vár építésének megkezdése óta 1715-2025” címen, az évforduló napján egy nagyobb szabású időszaki kiállítással emlékezzen meg Gyulafehérvár múltjáról. A rendezvényt a múzeum és a Fehér Megyei Tanács szervezte, a megnyitón részt vett és köszöntést mondott a város polgármestere, Gabriel Codru Plesa. Meglepetésként ért, de megtiszteltetésnek tekintettem, hogy Gabriel Tiberiu Rustoiu főigazgató, valamint Florin Bogdan kurátor mellett állva szólhattam a kiállításra kölcsönadott Biblia jelentőségéről.

Rákóczi György Bibliája a második magyar nyelvű teljes, kinyomtatott Szentírás. Bejegyzései bizonyítják rendszeres Biblia-olvasását, nem véletlenül nevezték őt „bibliás fejedelemnek”. Csak ezt a példányt négyszer olvasta végig: először 1621-25 között, 1626-27 között, és 1631-33 között. Mindenhol rögzítette a pontos dátumot és a helyszínt, ahol az adott szakaszt elolvasta, és soha nem mulasztotta el hármas „Amen, Amen, Amen” formulával zárni. A Bibliának kalandos utóélete volt: a fejedelem fia, Rákóczi Zsigmond örökölte meg, aki a sárospataki református kollégium könyvtárának adományozta. A kollégium1671-es feldúlása során a Biblia eltűnt – feltételezzük, hogy a zavaros időkben a legbecsesebb köteteket magánemberek igyekeztek kimenteni, átmenteni. Erről az időszakról néhány tulajdonosi névbejegyzés tanúskodik. 1707-ben a Meskó-család birtokába jutott a Biblia. Tőlük kapta ajándékba, vagy vásárolta meg Ráday Pál vagy Ráday Gedeon – a két család nemzedékeken át ismeretségi és családi kapcsolatban állt egymással. A mostani alkalommal tehát a Biblia hazalátogatott arra a helyre, ahonnan évszázadokon át tartó vándorlására indult a Ráday Könyvtárig.


Gabriel Codru Plesa polgármester és Berecz Ágnes gyűjteményigazgató (az Egyesülés Nemzeti Múzeuma fotója)

A kiállítás áttekintést nyújt a római időktől kezdve a 19. századig (a vár utoljára az 1848/49-es szabadságharcban töltött be hadászati szerepet, noha kaszárnyaként a Habsburgok után a román hadsereg is a közelmúltig használta). A középpontban a 18. századi átépítés és „Alba Carolina” arculatának kialakulása áll; számunkra azonban az a legfontosabb, hogy jelentős teret kapott a megelőző korszak, az Erdélyi Fejedelemség bemutatása. Amint a kurátor, Florin Bogdan kifejtette: ez a korszak nincs jelen a román köztudatban, keveset tudnak róla az emberek, a tárgyi emlékek nagy része elpusztult vagy szétszóródott több ország múzeumaiban. Ezért is törekedtek arra, hogy széles körből érkezzenek az együtt ritkán látható tárgyak – metszetek, könyvek, numizmatikai ritkaságok. A Ráday Könyvtáron kívül hozzájárult ehhez a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye, a Batthyaneum, a Fejedelmi Palota Kulturális Központja, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, a vaslui, a kolozsvári és a Maros megyei tanácsok, a Maros Megyei Könyvtár, a kolozsvári „Octavian Goga” Megyei Könyvtár; az Országos Széchényi Könyvtár; a Magyar Nemzeti Múzeum; a bécsi Österreichisches Staatsarchiv és Österreichische Nationalbibliothek.



A kiállítás 2026. március 22-ig látogatható.


Berecz Ágnes, a Ráday Gyűjtemény igazgatója

Képek: Berecz Ágnes; Egyesülés Nemzeti Múzeuma