Úgy vélem, a vizsgált bibliai szakaszok nagyjából a Biblia meghatározó nézetét képviselik a kérdésről. Mégsem állíthatom, hogy a fentiekben a Biblia házasságról való tanítását próbáltam volna megfogalmazni. Ez ui. jóval alaposabb és hosszabb tanulmányt feltételezne, melynek mindenképpen kellene vizsgálnia Jézus házasságról szóló tanítását vagy az olyan meghatározó szakaszok elemzését, mint amilyen a Gen 1:26-28 és az Ef 5:21-33. Fentebb és az alábbiakban pusztán néhány bibliai szempontot emelek ki.

Amikor a felkérést megkaptam, nem volt könnyű döntést hoznom. Feleségem most végez a SOTE lelkigondozás szakán, ami a heti elfoglaltságai mellett a szakdolgozat március végi leadásának kötelességével is jár. Ez azt jelenti, hogy rám mostanában legalább annyi, ha nem több hárul a házi tennivalók és négy gyermekünk körüli teendők dolgában, mint rá. Feleségem támogatása ellenére némi lelkiismeret-furdalással vagyok itt. (Bár ő azt mondja, szívesen elengedett.)

Úgy érzem, lelkészházasságok gyakran szenvednek a dávidi modell követésétől: a lelkész, a férj küzd az Úr dolgaiért, a feleség gyakran eszköz ebben. A lelkész közember, homo politicus vagy homo ecclesiasticus, a feleségnek ebben a modellben femina domestica-ként van csak szerepe. A magánélet a szolgálatnak alárendelt, vagy nincs is igazából helye. Ennek következménye lehet, hogy lelkészek számára a szolgálat nem ritkán "portya" (ld. az 1Sám 21:6-hoz fűzött fenti megjegyzéseket), mely nem veszélyeztethető, sem nem szennyezhető be olyan "világi" dolgokkal, mint a házasság és a család. Azt hiszem, ez a fajta, leggyakrabban nem tudatos különbségtétel a protestáns dilemma átgondolatlan kezeléséből adódik. Ugyanakkor ez az alá-fölérendelés sokszor gyülekezeti-egyházi elvárás a lelkész felé, olykor pedig teológiai megokolásokban is tetten érhető. A helyzetet csak súlyosbítja, ha a lelkész Dávidot abban tekinti példaképének, hogy a szextől és bizonyos személyes célkitűzéseitől eltekintve (hiszen a libidó kielégítése és a szolgálati célok elérése a házasság célja) alapvetően "nőtlen" életet él: mindkét esetben a feleség csak eszköz. Anélkül, hogy ismernék minden egyes esetet, talán nem járok messze a valóságtól annak megkockáztatásával, hogy az imént említettek minden bizonnyal okai lelkészházasságok gyakran válságos helyzetének. Más szóval, a lelkészházasságok válságának egyik oka a lelkész magán- és közéleti szerepének nem világos körülhatárolása, ill. az elsőbbség kérdésének átgondolatlan, nem biblikus, hanem ideologikus (dogmatikus) kezelése.

Hogy az ideologikus kezelésen mit értek, hadd szemléltessem azzal, amit konzervatív keresztényektől hallottam, mert érzésem szerint szorosan témánkba vág. Eszerint a feleség szerepe:

1. a gyerekszülés és -nevelés;
2. a háttér biztosítása: sütés, főzés, takarítás, míg férj/lelkész "szolgál", azaz karrierjét építi.
3. Ehhez a patriarkális szemlélet érvet is szolgáltat: a férfinak szinte genetikus adottsága a küldetésvágy, hogy ti. hivatásában teljesedjen ki.

Ha a Dávid-Míkal házasság és kapcsolat tekinthető az egyoldalú, majd megromlott, megkeseredett házassági szakaszok tömör ábrázolásának, egyéni és közösségi erőfeszítést egyaránt igényel megelőzése, vagy legalábbis romboló hatásának mérséklése. Mi a házastársak és a család, és mi a gyülekezet, lelkésztársak, egyházmegye, egyházkerület feladata a kérdés orvoslásában?

Ha pontosabb adatok állnának Dávid életútjáról rendelkezésünkre, talán megállapítható lenne, hogy házassági válsága, netalán Betsabéval való viszonya legalábbis részben az élet felénél jelentkező gyakori válságnak (midlife crisis) köszönhető. Az életszakaszok megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, s az életkori sajátosságok miatt jelentkező házassági válság odafigyeléssel és szakemberek bevonásával megelőzhető vagy hatása csökkenthető.

Dávid házasságai a pálya tudatos megtervezésének és a házasság ennek való alárendelésének is jó példái. Ám házasságot öntudatlanul is úgy kötünk, hogy a házastárs révén elérhessük céljainkat. Ha ezen nem is tudunk változtatni, tudatosan tehetünk ellene, hogy a házastárs eszköz legyen. S feszültség vagy elhidegülés esetén Krisztus követői nem új társ után néznek, hanem a megváltás fényében és reménységében igyekeznek a megromlottat helyrehozni.

Ha Dávidnak feleségeivel való kapcsolatai elrettentő példákként is szolgálnak, számunkra kérdéseket is felvetnek: Hogyan juttatod kifejezésre negatív és pozitív módon, hogy egy nő mellett kötelezted el magad? Honnan tudhatják barátaid, rokonaid, a gyülekezeted, hogy szereted a feleséged, s elkötelezted magad mellette? Milyen szerepet játszik feleséged a magánéletedben ill. hivatásodban? Mennyire tekinted, kezeled feleségedet eszköznek, tárgynak és mennyire ajándéknak?

Szintén szolgálatot teszünk magunknak, ha tudatosítjuk a kompenzációs folyamatot, amire fentebb utaltam. Ha a lelkésztárssal, a presbitériummal, az esperessel (s a sort lehetne folytatni) feszültségek jelentkeznek - amik egy több alkalmazottat foglalkoztató munkahelyen elkerülhetetlenek -, nem mindegy, hogyan kompenzálunk. Igyekszünk-e megfelelő módon feldolgozni a félreértéseket, csalódásokat, kudarcokat, vagy a család, a feleség tölti be a villámhárító szerepét, s a bennünk felgyülemlő indulatokat gyerekeinken és házastársunkon tomboljuk ki, így állítva helyre otthon a munkahelyen megtépázott tekintélyünket? Hogyan ismernek otthon: mint aki türelmes, akivel lehet beszélni, akire lehet hatni, vagy engesztelhetetlennek, erőszakosnak, kérlelhetetlennek, önfejűnek (vö. 1Tim 3:2-3)?

Ugyanakkor az ellenkező előjelű kompenzációs folyamatot is érdemes szem előtt tartanunk. Erre akkor kerülhet sor, ha a lelkész otthon, a házasságában alárendelt, papucs-szerepre van ítélve, s a kisebbrendűségi érzés helytelen feldolgozása miatti indulatait nem a megfelelő helyen és módon, hanem a munkahelyén, a gyülekezetben, munkatársain vezeti le. Jóllehet a Dávid-elbeszélés e tekintetben nem szolgáltat támpontokat, nagyon jól ismerjük ezt a jelenséget mind a Bibliából (ld. pl. Aháb és Jezábel kapcsolatát), mind tapasztalatból. Mindkét kompenzációs folyamat felismerése, helyénvaló kezelése, megelőzése mind a lelkészházasságok, mind a gyülekezetek működése szempontjából létszükséglet.

A Dávid-elbeszélés alapján íme néhány javaslat és kérdés:

1. A fentiek önvizsgálatra indítanak: Mennyire használom ki házastársamat, családomat céljaim elérésére? Milyen mértékben áldozata családom munkámnak, hivatásomnak?
2. Ha igaz az, hogy a lelkipásztori munka gyakran a lelkipásztor házasságának rovására megy, ez ellen lehet és kell is tenni, pl. a lelkészi szabadnap komolyan vételével. Így a kötetlen munkaidejű lelkész tervezhető módon meghatározott időt házasságával és családjával tölthet. Ebben mind a gyülekezetnek (és talán egyházmegyének), mind a lelkészcsaládnak felelőssége van, és ebből mind a lelkészcsaládnak, mind a gyülekezetnek csak haszna származik.
3. Úgy gondolom, szintén a gyülekezetnek (és egyházmegyének) jól felfogott érdeke, hogy a házassági válságokkal ne akkor kezdjen el foglalkozni, amikor a házasság már menthetetlen. Ebben nem szabad szemérmeskednünk. A házassági válsággal nem a válóperes bíróságnak kell először találkoznia. Egész egyházunknak (mind lelkészeknek, mind nem lelkészeknek) égető szüksége van arra, hogy a házassági válságokat megelőzzük, vagy ha ez nem sikerült, megfelelően kezeljük és gyógyítsuk. Házassági válság esetén tudjuk-e, kihez forduljunk?
4. Ez felveti a segítő szakemberek képzésének és alkalmazásának kérdését. Tartjuk-e a kérdést olyan fontosnak, hogy erre anyagiakat, időt és energiát áldozzunk?

A Gen 2 alapján vizsgáljuk meg, nem tekintjük-e férfi-voltunkat és munkánkat magasabb rendűnek, s feleségünkkel nem bánunk-e alacsonyabb rendűként? Én magam újból és újból azon kapom magam, hogy feleségem munkáját a saját feladataimnál kisebb fontosságúnak tekintem.

Bár ez csak közvetetten érinti a házasság kérdését, úgy vélem, a Gen 2 és az 1Tim 3 a lelkész mint apa gyermeknevelői feladatának átgondolására serkent. Az apa (!) nevelésben játszott szerepét a korai kereszténység olyan fontosnak ítélte, hogy a nevelő (paidagógos) hellénizmusból örökölt intézményét megszüntette. 30. Gyerekeink nevelésében s az otthon megteremtésében milyen szerepet játszik a két szülő?

Az 1Tim 3-ról tett észrevételek az alábbi gyakorlati következményekkel járnak, ill. a következő kérdéseket vetik fel:

1. Bár a feleség melletti elkötelezettség jellemvonásának a gyülekezet vezetésére, tehát a közösségi életre nézve van jelentősége a levél szerint, a magánélettel van szorosabb kapcsolatban. Ennek ellenére nem választható szigorúan ketté a magán- és társadalmi/közösségi élet, a kettő ebben az esetben szorosan összetartozik: a személyes tulajdonságok az alapjai a közösségi vezetők kiválasztásának.
2. Úgy vélem, az egy nő melletti elkötelezettség arra is hatással van, ahogy a szexuális vágyainkat kezeljük, akár házasok vagyunk, akár nem. A gyülekezetvezető akkor válik alkalmatlanná erre a feladatra, ha vágyain nem képes uralkodni, hanem azok uralkodnak rajta, és irányítják tetteit, gondolatait és kapcsolatait.
3. A házasoknak a következőket érdemes mérlegelniük:
a. Boldog-e a házasságod? Szeretsz-e a feleségeddel lenni?
b. Kielégítő-e feleségeddel a szexuális életed?
c. Milyen erősen kötődsz a feleségedhez érzelmileg? Fejlődik-e megfelelő kommunikáció révén az érzelmi kapcsolatotok?
d. Kifejezésre tudod-e juttatni a megfelelő módon haragodat, elégedetlenségedet, csalódottságodat feleséged előtt?

4. Ha házasságoddal nem vagy elégedett, s emiatt ingerült, csalódott, kielégületlen vagy, vagy/és ha érdeklődést mutatsz "meg nem engedett" szexuális tevékenységek (pornográfia, önkielégítés, házasságon kívüli kapcsolat) iránt, akkor azt hiszem, nem vagy a feleséged mellett elkötelezve, és kiszolgáltatod magad súlyosabb vétkeknek.
5. Hogyan fejleszthetjük az egy nő melletti elkötelezettség tulajdonságát?
Akár házas, akár egyedülálló vagy:
a. Légy őszinte vágyaidat, gondolataidat illetően.
b. Légy elővigyázatos, nehogy olyan helyzetbe kerülj, ami felesleges harcot eredményezne. 2Tim 2:22: "Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!"
c. Légy bölcs időbeosztásodat, pihenésedet, szabad idődet illetően.
d. Ha egyedül nem birkózol meg a vágyaiddal, kérj segítséget.
e. Szánj időt a Biblia-tanulmányozásra és imádságra.
Ha házas vagy:
a. Igyekezz kapcsolatotokat érzelmileg is építeni.
b. Igyekezz szexuális kapcsolatotokat úgy építeni, hogy az mindkettőtök számára kielégítő legyen, s amely emellett feleslegessé tesz minden más szexuális tevékenységet.
c. Igyekezz úgy megbirkózni a csalódottsággal, dühvel, elégedetlenséggel, hogy az építse kapcsolatotokat.

Én nem tudom, a házasságról vallott meggyőződésük körvonalazásában a 16. századi reformátoroknak nehezebb vagy könnyebb dolguk volt-e, mint nekünk, 21. századi követőiknek. Az azonban biztos, hogy más helyzetben élünk, mint ők. Egy jóval szekulárisabb társadalom, egy globálisabb világ minden bizonnyal több támadást és kihívást intéz a hagyományos keresztény házasság ellen, ugyanakkor a házasságnak mint értéknek nem keresztény megerősítésére is láthatunk magunk körül számos példát. Isten egyházának tagjaiként és vezetőiként a házasság értékéhez tanítással és személyes példánkkal egyaránt ragaszkodnunk kell. A megfelelő tanításhoz többek között felkészültségre, a Szentírás tanulmányozására és személyes tapasztalatokra van szükségünk. Ezzel szorosan összefüggő és semmiképpen sem ennek alárendelt kérdés a személyes példaadás. Hogy ebben mire van szükség, kérdezd meg a feleségedtől.

Befejezésként hadd idézzem Sebestyén Jenőnek a házasság rendeltetéséről írt általános, ám örökérvényű gondolatát.
És amikor megvan a házasság és hálaadó lélekkel élvezzük annak áldásait és értékeit, akkor nem szabad annak szépségei mellett tétlenül megállanunk, hanem őrizni és ápolni is kell azt tudni, mint egy szép virágot, mint az életnek legterjedelmesebb formáját. Mert más dolog bírni valamit és gyönyörködni valamiben, és más dolog megtartani is tudni azt. Márpedig igazi keresztyén házasság csak az lehet, amelynek benső világa és értéke nem marad meg az első napok és hetek színvonalán és még kevésbé esik vissza, hanem évről-évre mélyül, nemesedik és tisztul, fejlődik és szépül, hogy olyan értékeket adjon az élet számára, amilyenekről a hitetlen világ nem is álmodik. 31.

Kívánom tehát, hogy őrizzük és ápoljuk házasságunkat, hogy az tisztuljon, fejlődjön és szépüljön Istenünk akarata és kegyelme szerint, hogy a házasság vonzó értékké váljon gyermekeink, gyülekezeteink és a minket körülvevő világ számára.