2004. április 21.

Áldás, békesség!
Fekete Ágnes: Bizonyára mindannyian átéltük már, hogy szavaink nem azt az eredményt érték el, mint amit nekik szántunk. Számos nagy történelmi személyiség esetében is a hatástörténet egészen más eredményt mutat, mint amire az illető személyiségéből gondolnánk. Így van ez Kálvin Jánosnál is. Az ember megdöbbenve nézi, miként terjedt el itt-ott a vad liberalizmus ennek a szinte aszkéta embernek a tanítása nyomán. Hogyan lehetséges az, hogy míg Kálvin a tudást és az ismeretek szerzését nagyon fontosnak tartotta, némely utódai szektává alakították az egyházat, és az Isten iránti szeretetet itt-ott fanatikusan az értelem elé helyezték? Hogyan lehetséges, hogy ilyen egyensúlytalanságot szült ennek az embernek a tanítása akaratától függetlenül? Erre a költői kérdésre nem tudok válaszolni. Nyilván az utódok tehetsége, a történelem és sok egyéb közrejátszott abban, hogy Kálvin hatása ilyen furcsán sokféle. Persze, a keresztyén történelemben mindig voltak egészen szélsőséges irányzatok is. Az első századokban például, amikor mártírokká és vértanúkká lettek sokan a Krisztusba vetett hitükért nem az értelmes gondolkodás volt a legfontosabb. Sokan azt mondták, minek érveljek, minek beszéljek vádlóimnak? Az a küldetésem, hogy meghaljak. Később történt az, hogy némely filozófus is keresztyénné lett és úgy látta, hogy az értelem számára is közel kell hozni a hitet. Kálvin János hozzájuk hasonlítható. Ma sorozatunk befejező részét hallhatják a reformátor hatásáról. Többen megkerestek minket azzal a kéréssel, hogy ezt a sorozatot egyben megkaphatnák-e. Aki kéri, annak elküldjük postán a tizenegy beszélgetés nyomtatott változatát, ha írnak címünkre: 1146 Budapest, Abonyi utca 21.Most tehát Németh Pált, a Kálvin Társaság elnökét hallhatják.

Németh Pál: Óriási hatása volt Kálvinnak. Rendkívül nagy embernek értékelték rögtön a halála után és Genfben tulajdonképpen minden az ő akarata szerint ment végbe később. Utóda Béza Tódor hűséges volt Kálvin szelleméhez.

Fekete Ágnes: Akkor tehát terjedt a tanítása, és a református egyház, mint olyan, még nem volt.

Németh Pál: A helvét reformáció kálvini szellemben kapta meg a végső formáját. Nemcsak Franciaországban, Németalföldön, de a magyar reformáció esetében is. Tudunk egy emberről, Belényesiről, aki Kálvin személyes tanítványa volt. Találkozott Kálvinnal, levelet küldött a reformátornak, válaszlevelet kapott tőle. Nagyon érdekes egyébként Belényesi Gergely levele. Kálvin érdeklődött Magyarország iránt, különösen az foglalkoztatta, hogy az iszlám, a török jelenlét, hogyan befolyásolja az ország életét. Erre a kérdésre válaszol a levél. Részletesen leírja a magyar politikai helyzetet, melyik várak estek el, a török hogy viselkedik itt Magyarországon. Van tehát kapcsolat Magyarország és Kálvin között.

Fekete Ágnes: Angliát se felejtsük el.

Németh Pál: Angliában Knox János az, aki a kálvini tanokat hirdeti, terjeszti. A Brit félszigeten a reformáció Kálvin szellemében nagyon komolyan megerősödött és elterjedt.

Fekete Ágnes: Kicsit vádként is szokták Kálvin fejére olvasni, hogy Isten királyságát a földön akarta megvalósítani. Genfben egy olyan földi világot akart létrehozni, ahol az Istent uralma itt van.

Németh Pál: Inkább úgy lehetne mondani, hogy a társadalmat akarta krisztusi normák szerint megszervezni. Tulajdonképpen a kálvinizmus nem abban az értelemben teokratikus jellegű, hogy valami felülről való isteni törvényuralmat vagy törvényvallás alakított volna ki, hanem az emberek közötti viszonyokat akarta Kálvin krisztusi szellemben rendezni. A Civitas Christi-t, egy krisztusi társadalmat szeretett volna megvalósítani, hogy mindaz, amit Krisztus hozott, jelen legyen a társadalmi viszonyokban is. Ez ma sem elhanyagolható kérdés. Ma úgy tartják, hogy a vallás lelkiismereti kérdés és legfeljebb két ember viszonyának ügye. De ma senki sem gondolja, hogy az egész társadalmat, a társadalmi viszonyok egészét is áthathatná az, amit az isteni törvénynek, Krisztus törvényének nevezünk. Kálvin pont ezt próbálta megvalósítani, hogy a krisztusi norma a társadalomban jelen legyen, mint életforma, életvitel.

Fekete Ágnes: Ennek nyilván vannak határai, itt az a kérdés, hogy mennyire lehetséges a földön, a földi viszonyrendszerekben ezt megvalósítani.

Németh Pál: Amikor egyháztagjaink részt vesznek a társadalmi életben, ott is megjelenítenek valamit abból, amit hisznek. A gyümölcsöket az egész társadalom élvezi. Kálvin komoly megértői és követői ezt mindig hangsúlyozták: a kálvinizmus életbölcsesség is.

Fekete Ágnes: Ismert Max Weber könyve, aki kifejti azt, hogy a protestantizmus, illetve a kálvinizmus valamiképpen a kapitalizmus mögött áll.

Németh Pál: Max Webernek „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című művéről tudni kell, hogy az lényegében véve vitairat. Sokan azt gondolják, hogy Max Weber a történelem materialista és marxista felfogását kívánta tagadni azzal, hogy a vallási tényezőt hangsúlyozta a modern kapitalizmus kialakulásában. Valójában ez nem így van. Max Weber nem idealista magyarázatát adja a modern kapitalizmus eredetének, hanem kimondatlanul is egy korabeli teoretikussal, Werner Sombart állításával száll vitába. A társadalom és a gazdasági élet kutatói ugyanis azt vizsgálták akkoriban, hogy a modern kapitalizmust mire kell visszavezetni, milyen szellemiségben gyökerezik. Sombart a modern kapitalizmus kialakulását a zsidó kalmárszellemre vezette vissza. Az állította, hogy a zsidóság teremtette meg a modern kapitalizmus kialakulásának feltételeit. (vö. W. Sombart, Die Juden und das Wirtschaftsleben, 1911) Max Weber ezzel szemben azt állítja, hogy a modern aszkézis nem kolostorokban, nem remete barlangokban valósult meg, hanem benne a sűrű társadalmi életben. Ez azt jelenti, hogy fogyaszthatnék többet, de nem fogyasztok, hanem befektetek, és a pénz mindig pénzt termel. Ezért volt az, hogy a nagy kapitalisták, akik óriási gazdagságú emberek voltak, igen szerényen, puritán módon éltek. Úgy nevelték gyermekeiket, ahogy a munkásgyerekek nevelkedtek. Igyekeztek minden szükségest, de nem mindent megadni a gyermekeiknek. Visszafogottságban, szinte aszkétikus formában nőttek fel ezek a gyerekek és vitték tovább az atyáiktól örökölt életformát. A gazdag kapitalista kórházat alapított, munkásjóléti szervezeteket hozott létre, mert abból indult ki, hogy Istentől való feladat az, hogy a munkásság jó egészségben legyen. Persze ez meghozta a maga hasznát az iparban is. A kapitalizmusnak ez a szelleme az önmegtartóztatást hirdető protestantizmusban gyökerezett. Ez hozta létre a sajátosa európai típusú kapitalista gazdasági fejlődést. A mögötte álló életszemlélet a kálvini tanításokból származik és a kálvinista puritánokat jellemezte.

Fekete Ágnes: A mai szemmel egy kicsit furcsa, ugyanis visszatekintve, ebből mégis egy fogyasztói világ született, a javaknak irdatlan mennyiségű felhalmozódása és így egy konzumvilág...

Németh Pál: Az, hogy hova vezet valami, nagyon nehéz kérdés. Az előzményt nem értékelhetjük a következmény alapján. A kálvinizmus sokszor a liberális szellemiség felé haladt. Például Hollandiában egy eléggé szigorú kálvinista politikai felfogás és életforma lényegében a legvadabb liberalizmusba torkollott.

Fekete Ágnes: A presbiterianizmus, mert inkább így szokták világi szinten mondani, az az a keresztyén felekezet, amelyik a leginkább csökken.

Németh Pál: Súlyosan eltorzul. Engem ez sokkal jobban zavar. A létszám és a statisztika más kérdés, az is szomorúsággal töltheti el az embert, de nem az a fő dolog. A református egyházakban a református mivolt torzul el és kerül veszélybe; föloldódni, felbomlani látszik mindaz, amit összefoglalóan református karakternek hívunk. Ezért kell visszamennünk a gyökerekig. A 20. században történt egy súlyos, hatalmas, mindent elsöprő teológiai forradalom és fordulat. Ez pedig a Barth Károly-féle teológia volt.

Fekete Ágnes: Ki volt ő?

Németh Pál: Barth Károly svájci lelkész és teológus volt. Ő volt a 20. század divatos teológusa. Szociáldemokrata politikai álláspontja miatt az ő teológiája számított politikailag elfogadhatónak a kommunista tömb államaiban, így Magyarországon is. A teológiai „vulgárbathianizmus” ugyanazt a funkciót töltötte be az egyház életében, mint a vulgármarxizmus a társadalmi és kulturális életben. Barth úgy beszél a bűnesetről, mint aminek következtében az ember teljességgel megromlott. Ebben Luthert követi, aki azt mondja, hogy a bűneset után az ember „kővé és fatuskóvá” lett, tehát magasabb rendű emberi funkciókra teljességgel képtelenné vált. Kálvin viszont azt tartja már az Institutio elején, hogy az ember sohasem nem lehet kővé, és nem lehet fatuskóvá. Beszél arról, hogy megvan az emberben az istenség megsejtése iránti érzék, van benne „semen religionis”, van egy belső mag, amely vallásos. Ebből kiindulva azt mondja, hogy nem tűnt el minden emberi vonás a bűneset után az emberből, mert maradt benne valami az isteni képmásból, és ezért felelősek vagyunk. Miután hallottuk az igét és megértettük, felelősek vagyunk azért, hogy azt meg is cselekedjük. Az ember felelőssége tehát hangsúlyossá válik. Barthnál ez nem jön igazán számításba. Barth persze nagyon nagy teológus volt és nagyon nagy elme. Nála ezek a dolgok szépen ki vannak egyensúlyozva. A követői, az epigonok, akik nem léphetnek a mester nyomába, azok egyszerűsítik le gondolatait.

Fekete Ágnes: Kálvinnál az ismeret tehát nagyon fontos volt.

Németh Pál: Amikor a magyarországi teológia még erős volt és teljes fegyverzetben állt a saját talpán, akkor két nagyon határozott jellemvonása volt a magyar teológiai gondolkodásnak, amit nemcsak a hivatalos teológusok vallottak, hanem a magyar református értelmiség is eszerint gondolkodott. Az egyik a kálvini predestináció-tannak, tehát az eleve elrendelés tanának a nagyon szigorú, egyértelmű vallása és vállalása minden következményeivel együtt. A másik a magyar nemzet sorsának és a magyar reformáció ügyének szoros összekapcsolása. Az, amit úgy mondtak, hogy magyar vallás. Ennek semmi köze nem volt valami régi pogánysághoz, vagy turulos, turáni valláshoz és magyarkodáshoz, hanem pusztán annak a szükségszerű belátása, hogy a magyarság nemzeti érdekei valamilyen módon sorsszerűen összekapcsolódtak a református egyház érdekeivel. A török hódoltság idején azzal, hogy nem lettünk törökké, a Habsburg uralom alatt azzal, hogy nem lettünk németté. Tehát valamilyen módon a nemzeti érdek és a református egyházi érdek összefonódott. Ez a tudat nagyon erősen élt a magyar reformátusokban még a 30-as években is. És akkor ellátogatott Barth Károly Magyarországra és két dologban támadta a magyar teológiát: a predestináció-tan kérdésében és ebben a kérdésben. Persze, lehet, hogy voltak részigazságok abban, amit mondott. Összefoglalva: a fundamentum nagyon fontos, mert az jelöli ki az épület arányait.

Fekete Ágnes: Mit gondol, mit lehet most tenni?

Németh Pál: Felismerni azt, hogy mi az, amit az Isten ígér, és ezt az ígéretet továbbadni, tehát ne ígérjünk többet. Ez egy bizonyos józanság, nem kell rálicitálni arra, amit az Isten mond.

Fekete Ágnes: Mire gondoljunk itt?

Németh Pál: Az Isten ígéreteinek tárháza - ezt maga Spurgeon mondja így - hasonlít egy mennyei csekkfüzethez, amiből kitépjük a lapot, bemutatjuk a mennyei banknál és kiadják a pénzt. Nos ez nem így megy. Nézzük meg Kálvint. Mit mond Kálvin, miért adta Isten nekünk az ő ígéreteit? Azért, mert az ember ebben a világban annyi csüggedésre alkalmat adó dologgal, eseménnyel találkozik, hogy ezek olyan mértékben terhelik az életünket, hogy alattuk könnyen összetörik hitünk gyenge edénye. Ezért Isten adta az ő ígéreteit, hogy már most, a nehéz körülmények között megmutassa nekünk, mit készít számunkra az örökkévalóságban, a jövendőben, hogy hitünk gyenge edénye össze ne törjön a jelen megpróbáltatásainak súlya alatt. Mennyire más Kálvin gondolkodása és lelkisége, mint az, hogy kaptam egy csekkfüzetet, és ezek az Isten ígéretei és bármikor beválthatom. Ez nem így van.

Fekete Ágnes: Tehát, mi mit tehetünk a református egyház jelenlegi gondolkodásában?

Németh Pál: Valaki megkérdezte tőlem, hogy mi lenne ma, ha ma kellene a református lelkészeknek gályára menniük, vajon hányan vállalnál a megpróbáltatásokat? Azt mondtam neki, hogy az Úr Isten a képzelődéseinkhez nem ad erőt. Ahhoz viszont ad elegendő erőt, hogy a jelen viszonyai között, ott, ahová állított, abban, amit reánk bízott, hűséggel helytálljunk. Olyan szilárdan megálljunk, mint a gályarabság idején tették hitvalló őseink. Ma is megvannak a kis gályák, csak nem járnak olyan testi szenvedésekkel, de lehet, hogy igen nagy lelki szenvedésekkel járnak. Az Isten a valóság elviseléséhez ad erőt, de a képzelgéseinkhez nem ad.