„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Kegyesség és teológia
Elhangzott a Pápai Református Teológia diáksága előtt 2009. febr. 23-án.
Apám emlékének.
Isaac Bashevis Singer A Sátán Gorajban c. regényében egy 17. századi pogrom után kabbalista követ érkezik Goraj városába ezzel az üzenettel: A Messiás színre lépett, a megváltás küszöbön van. Nem csoda, a zsidó közösség felbolydul. Amikor a hír eljut Benis rabbihoz, aki történetesen nem vett részt a gyűlésen, ő a szobájába zárkózik. Nem szívleli a kabbalát, ezt az ezoterikus kegyességi irányzatot. Miután a Messiás eljövetelének kérdését egész éjszaka tanulmányozta, találkozik a követtel. “Soha senki nem tudta meg, mit mondott Benis rabbi azon a reggelen, s azt sem, mint felelt rá a követ. Egy dolog azonban hamarosan nyilvánvaló lett: a követ búcsú nélkül eltávozott Gorajból ugyanazon a szánon, amelyiken érkezett.”[1] A követ távozását általános felzúdulás követi, úgyhogy a rabbinak is mennie kell.
Az epizód jelképes: a közösség egyébként “erényekben gazdag”[2], hivatalos vallási vezetője nincs jelen a sorsdöntő “kegyességi összejövetelen”, s a kérdést teológus módjára, könyvei segítségével igyekszik megoldani. A kegyesség és teológia feszültségét további két mozzanat fokozza: a rabbi és a követ négyszemközti vitája, melyből vélhetőleg az előbbi került ki győztesen, a “vesztes” fél azonban ezt nem ismerte el nyilvánosan. Ez az oka, hogy a a rabbi győzelme pürrhoszinak bizonyul: a közösséget nem érdeklik a teológiai érvek, amikor a kegyesség reménnyel kecsegtet.
A teológia és kegyesség kapcsolata korántsem egyszerű. Én most e kapcsolatot fogom boncolgatni.
1 Bevezetés: “Kegyesség” és “spiritualitás”
A felkérés alapján spiritualitásról kellene beszélnem, nem pedig kegyességről, így magyarázattal tartozom a szóhasználatért és az előadás címéért. Amikor én voltam teológus jó 20 évvel ezelőtt, a Magyarországi Református Egyházban spiritualitásról még nem lehetett hallani, annál többet kegyességről. A “spiritualitás” (“A vallás vagy az emberi lélek iránti érdeklődés képessége”)[3] szó tágabb értelmű, mint a “kegyesség”. Azonban a “kegyesség” szóval továbbra is jelentésátfedés áll fenn, továbbá biblika-teológusként jobban érdekel ez utóbbi, mint az inkább a vallásfenomenológia tárgykörébe tartozó előbbi. Ezért engedtessék meg, hogy “kegyesség”-ről beszéljek a továbbiakban.
Az előadásnak a “Kegyesség és teológia” címet adtam, amivel jelezni kívánom a kettő szoros kapcsolatát: ezeket ugyanazon érme két oldalának tekintem. A kegyesség kérdése a Bibliában nem elméleti-leíró, hanem egzisztenciális. Ezért mint ilyenről kívánok beszélni.
Először saját kegyességi-teológiai fejlődésemet, majd a teológia, kegyesség és egyház kapcsolatát fogom boncolgatni, hogy a végén a kegyesség biblikus jellegéhez és kritikus hagyományőrző szerepéhez megérkezzem. Minderről biblika-teológusként fogok szólni.