Néhány évvel idősebbnek kiadva magát már egy tíz év körüli gyermek is regisztrálhat közösségi oldalon, akár online társkeresőn is a szülők tudta és beleegyezése nélkül. Dacára annak, hogy a szülők esetleg munkájuk miatt napi tíz órában is az online térbe szögezik vigyázó tekintetüket. Aki a megélhetésért küzd naponta, annak értelemszerűen nem lesz túl sok energiája monitorozni gyermeke online adok-kapok ügyleteit, miután meghirdette számára az alapelveket. (Melyeket magzata, ha szép egyenletesen kamaszodik, nagyon igyekszik majd észrevétlenül áthágni.)

Hasonló tapasztalatok mellett komolyabb kutatások is ösztönözték azt a görög indítványt, melyben az Európai Unió szabályozását zárkóztatnák fel az életben lévő ausztrál rendhez, miszerint tizenhat (!) éves kor alatt csak szülői felügyelettel használható a közösségi média. A görögök egyébként olyan kutatási eredményekből vontak le következtetéseket a maguk számára, miszerint a szülők többsége nincs tisztában a gyermeke digitális szokásaival, és a 11-15 éves korosztály pszichés problémáinak okai között előkelő helyen szerepel a túlzott képernyőhasználat. Meg ez a fura kettős élet, amit az eredményez.

Az online közösségi oldalak veszélyei mellett persze hosszú ideje jelen vannak egyéb képernyő elé rögzítő elfoglaltságok, melyek akár a tanulás álorcáját is fel tudják ölteni. Ha nyelvtanulásról van szó, a szülő kifejezetten örül a képernyőidőnek, boldog az értesítések láttán – csak abban nem lehet biztos, hogy ez a tevékenység egyébként tényleg valós tudást alapoz meg, ahogy abban sem, hogy a „nyelvet tanulok” fedőtörténet mennyi kevésbé építő TikTok-videót rejt valójában.

Mivel lelkiismeret nélküli iparággal állunk szemben, a jó döntések meghozásában fontos lehet a tények ismerete. Hazánkban is jelentősen nőtt a napi képernyőidő 8-12 éves korosztályban 5 és fél órára, 13 éves korban pedig már 8 órára.
A vészharangot egyébként jó néhány szakember minimum a 2010-es évek közepétől veri félre, az összefogáshoz mégis további tíz év kellett, és 2022 óta mérhető és jelentős a mentális romlás a magyar gyerekek állapotában.
Az okok persze nem egyszerűsíthetőek egyetlen tényezőre, hiszen a koronavírus-járvány következtében szükségszerűen megnőtt a gyerekek és fiatalok képernyőideje, mivel a tanulási tevékenység is 100%-ban eszközhöz kötődött. A lelkes óvó nénik ugyanúgy küldték a napi feladatot, mint a tanítók vagy a tanárok – kizárólag a digitális eszközökön keresztül valósult meg a csoportélmény is.

Amíg a Móra Kiadó is a nyári olvasásnépszerűsítésre egy online felületen kínál plusz időtöltést, én személyesen még mindig az offline eszközöket ajánlom. Most egy olyan gyerekkönyvet, ami a szülői szerepében is megerősíti azt, aki 7- 12 éves gyermekével együtt veszi kézbe.
Jantek Gyöngyvér könyve a Pisztrángok szevasztok! című könyve történetekhez kapcsol elgondolkodtató feladatokat, könnyen átbeszélhető kérdéseket, amelyekkel az offline, online biztonságát egyaránt támogatja a fiatal olvasónak. Olyan nehéz témákon vezet keresztül, mint a határtartás, a valódi bátorság, a képernyő torzítása, az okoseszközök hatása a gyermeki agyra és hogy hogyan bánjunk a meztelenséggel.

Történetek határokról, cyberbullyingról, testképről, közösségi médiáról 7-12 éveseknek és szüleiknek: hogy a gyermeked magabiztos legyen az online világban.

Marshall McLuhan kommunikáció-teoretikus megállapításán elindulva, miszerint a médium maga az üzenet, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy maga az eszköz sem akármilyen hatással van ránk, még ha nem is szálaztuk szét a képernyőidős tevékenységet a tanulás, a szórakozás és a közösségi média mentén. Nem kell neuorológus szakember véleménye annak belátásához, hogy gyermekeink, unokáink kialakulatlan idegrendszere komoly csorbát szenved akkor is, ha csak a mai magyar átlag mértéke szerint használhatnak kütyüket. (Még januárban robbantott egyet az általános közöny falán Élő Anita az Autizmustünetek a kütyüzéstől című cikkével, melyben egész kiskorra vetítve szedte össze az öt módszert, amely biztos út a következő nemzedék hazavágásához.)

Instant bálványgenerátor?
Ennek ellenére nyáron biztosan megnő a „villanypásztorok” szerepe – főként, ha egy családban a nyaralásra, táborokra szánt összeg csekély vagy éppenséggel hiányzik, és a kreativitás is erodálódott esetleg a napi küzdelmekben. Mégis érdemes feltenni magunknak a kérdést: milyen virtuális és valódi élmények érik a gyermekünket a tanév végeztével? Milyen valódi élmények hiányoznak a gyermekeink életéből? Milyen valós tapasztalatokkal szeretnénk gazdagítani az életüket?

Míg a legkisebbeknél autizmusra emlékeztető tüneteket eredményezhet a kütyühasználat, a nagyobbaknak szinte komplett egységcsomagban kínálják, amit Tim Keller 2009-ben megjelent könyvében modern bálványokként nevezett meg, mint például a siker, a „társadalmi rang”, a szerelmi kapcsolat, a társaktól kapott elismerés, a szépség, a szakértelem, a tudás, a biztonságos és kényelmes körülmények vagy éppen az erkölcsi tartás digitális illúziója. (Mit értek bálvány alatt? „Szeretik őket, bíznak bennük, engedelmeskednek nekik” – mondja Brian Rosner alapján Keller.)

Persze, senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy essen neki a gyermekének és „le a bálványkultúrával” felkiáltással vonja be az összes digitális eszközt – csak mint általában: inkább vizsgáljuk meg magunkat. A telefont káromolni ugyanúgy bálványimádás, mint imádni – mondja Tony Reinke idén megjelent könyvében (12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket, Evangéliumi Kiadó). Szóval a szülői felelősség ezen a területen is a saját szokások felülvizsgálatával kezdődik – mondjuk a már fent említett közösségimédia-használat tekintetében. Mit jelent számunkra? Mit közvetítünk a használatával a gyerekeink felé? A közösségi médiát nem gyerekeknek hozták létre, mégis ott vannak a felhasználók között.

A felelősség a szülőé, aki nem baj, ha vállalja, hogy a gyermeke vágyai helyett hosszútávú érdekeit tartja szem előtt, ami persze nem könnyű és rengeteg feszültséggel jár.

2024 szeptemberében irgalmatlan port kavart, hogy a magyar iskolákban korlátozták a mobiletelefon használatát. Rám éppen megnyugtatóan hatott, hiszen az volt a tapasztalatom, hogy az ajánlott képernyőidőt messze kilőtte az óvoda, az iskola, így mire hazakerült a gyerek, már az intézményben a tanulási, foglalkoztatási idő után megnézett nagyjából másfél egész estés rajzfilmet délután négyig.
Egy másik szülői tapasztalat: tizenkét éves kislány az osztálykiránduláson azért, hogy bebizonyítsa az osztálytársainak, hogy nem leszbikus, felnőtt férfiakkal szextingel. Ez nem a vadnyugat – ez egy budai általános iskola 2025-ben.

Szóval, az iskolás korosztályban már nem csak arról van szó, hogy nem fog megfelelően fejlődni a gyermek beszédkészsége vagy agresszív lesz, hanem a szocializációs készségei is rossz irányt vehetnek amellett, hogy könnyebben lesz visszaélés áldozata. (A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság figyelmeztetése alapján a 7-8 éves korosztályhoz tartozók is egyre nagyobb számban lesznek visszaélés áldozatai, különösen az online küldött fotók kapcsán – olvasható Szigeti Hajni tollából a Nők Lapja hasábjain.)

„Meredek hegyek helyett megmászható dombok”
A kodályi gondolat egyik megnyilvánulási lehetősége a hétköznapokban a tiltás helyett a megértés. Ez nem lesz könnyű. Nagyszülőknek külön könyvet írt Gary Chapman, hogy áthidalja a szakadékot az unokák digitális bennszülött nemzedéke felé, a könyv a tiltás helyetti kezdő lépéseket mutatja meg a kapcsolat építésére a szörnyülködés és a „bezzeg az én időmben” helyett. Ez azért is hasznos, mert a nyári szünet jolly jokere a legtöbb családban mégiscsak a nagyszülő.

Szél Dávid pszichológus a kamaszok neveléséről íródott könyvében összeszedi, hogy hogyan nem érdemes szülőként reagálni arra, amit a kamasz az online térben művel: csetel, megoszt, hallgat, amilyen youtubereket néz, amilyen influenszereket követ, tiktokozik – ezek alapján majdnem biztos vagyok abban, hogy bármelyik szülő egyedül is megtalálja azokat a mondatokat, amelyekkel kapcsolatrombolóan reagál a kamasza által fogyasztott tartalomra. Nekem legalábbis sikerült.

Reagálni, érdeklődni, kapcsolódni viszont sosem késő – és mindenképp érdemes.

Tóth Nikoletta két éve megjelent cikke, melyben beszámol annak a tanulságairól, amikor létrehozott egy 13 éves álprofilt, meggyőzött arról, hogy negyedóra a TikTokon elég arra, hogy az algoritmus szétbombázza egy kamaszgyerek képlékeny világát.
De nem démonizálni szeretném sem az alkalmazást, sem a digitális kor velejáróit, inkább újra felfedezni és megragadni az offline világ szalmaszálait. Lehet, hogy utolsóknak tűnnek, de elérhető célokkal, test- és természettapasztalattal, mozgással, felelősségvállalással – akár kicsiben is érdemes elindulni újra az offline értékek felé.
Új képesség megszerzése bármelyik életkorban vonzó lehet, a fára mászástól a tűzgyújtásig, ahogy a felelősségvállalás is valamiért vagy valakiért. De felelősséget adni is tudni kell, nem csak számonkérni.
Ebben is fontos szerepe lehet a gyülekezeti közösségben megélt evangéliumnak: ahol tudnak egymásról, ott a fiatalokat is lehet felelősségvállalásra ösztönözni, kaphatnak rájuk szabott feladatot.
Teret nyerhet a gyülekezeti táborokban számtalan olyan tevékenység és kapcsolódás, ahol megélhetik az offline világ valós lehetőségeiben istenképűségük helyreállását.
Szülőként kívánom magunknak, hogy rátaláljunk a kegyelemben bízó nevelés és a személyes felelősség éltető egyensúlyára.

Felhasznált irodalom:
Chapman, Gary, Képernyőfüggő unokák, Harmat Kiadó, 2025.
Élő Anita, Autizmustünetek a kütyüzéstől, https://www.valaszonline.hu/2025/01/21/gyerekneveles-kutyuzes-okos-eszkozok-pszichologia-nagykep/
Keller, Tim, Bálványaink, Harmat Kiadó, 2018.
Reinke, Tony, 12 mód, ahogy a telefon megváltoztatja az életünket, Evangéliumi Kiadó, 2025.
Szél Dávid, Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében, HVG Könyvek, 2023.
Taylor, Jim, A digitális nemzedék nevelése, Móra Kiadó, 2016.
Uzsalyné Pécsi Rita, Fejleszt vagy rombol?, Kulcs a Muzsikához Kiadó, 2020.

Mesekönyv az online, offline védelemért:
Jantek Gyöngyvér, Pisztrángok, szevasztok!, Történetek az offline és online biztonságért, Wonderland Alapítvány, 2025.
Ajánljuk a Harmat Kiadó beszélgetésindító Apakulcs kártyacsomagját - édesanyáknak is akár.

A Bibliás Könyvesbolt Budapesten a Ráday utca 28. szám alatt várja az olvasókat könyvek széles választékával. 

Képek: pexels.com