Ha megtudjuk, hogy egy közeli ismerősünknek eltört a lába, legrosszabb esetben is gyors felépülést kívánunk. Ha valakin életmentő műtétet hajtanak végre, imádkozunk a komplikációmentes beavatkozásért és igyekszünk minden erőnkkel támogatni a gyógyulását. De milyen gyakran imádkozunk a depressziós, a skizofrén vagy más pszichózisban szenvedő betegekért?

Gyakorlatilag ezzel a kérdéssel nyitja könyvét Christopher C.H. Cook, Isabelle Hamley és John Swinton, akik a pszichiátria és teológia összefonódásait kutatják évtizedek óta. A 2023-ban, Angliában megjelent Struggling with God című kötetüket idén nyáron adta ki magyarul a Harmat Kiadó, jelentős űrt betöltve ezzel a hazai keresztyén könyvpiacon. Amíg a lelkigondozással kapcsolatos kötetek töretlen népszerűségnek örvendnek, vajmi kevés szó esik arról, hogyan tudjuk gyülekezeteinkbe integrálni azokat, akik a többség számára észlelhető mentális betegségben szenvednek, vagy hogyan forduljunk azok felé, akik akár mellettünk ülnek a templom padjaiban, de szenvedésüket csendben titkolják, mert félnek a megbélyegzéstől.

A depressziót, a szorongást, a skizofréniát vagy a kényszerbetegséget még mindig stigmatizáció kíséri, amely nem meglepő annak a fényében, hogy 2025-ben is megjelenhet olyan cikk az egyházi médiában, amely szinte kapásból az ördögűzést hozza be a témával kapcsolatban, és azzal a konklúzióval zárul, hogy a mentálisan beteg emberektől félni kell.

A kötet szerzői is tudják ezt, ezért már az első oldalakon fontosnak tartották tisztázni, hogy mit nevezünk mentális betegségeknek, melyek a leggyakoribb fajtái, azok milyen tünetekkel járnak együtt, egyúttal hangsúlyozzák – ahogy a könyv angol címe is sugallja –, hogy a keresztyén spiritualitás az Istennel való együtt küzdésről szól, és a mentális betegségekben szerzett tapasztalatunk is része az életünk szövetének.

A könyvben olvashatunk a megbélyegzés és az előítéletes magatartás feladásának lépéseiről, végleg leszámolva a kevés imádság/ kevés bibliaolvasás/ gyenge hit toposzaival. A mű egyúttal tükröt is tart: mindannyian ki vagyunk szolgáltatva tőlünk nagyobb rendszereknek, melyek nélkül nem tudunk kompetens felnőttként létezni. Minden fejezetben több bibliai példát olvashatunk, de a szerzők azt is fontosnak tartják megjegyezni a 88. és a 137. zsoltárból kiindulva, hogy a keresztyén életünk része a remény szikrája nélküli kiáltás Isten felé – amely fájóan hiányzik gyülekezeti liturgiáinkból.

„Az a helyzet, hogy ha jó lelkigondozó vagy, akkor a rászoruló embereket vonzod magadhoz, de ha missziót viszel, akkor a vezetőket vonzod”

– áll egy idézet a könyvben sok gyülekezeti közösségés lelkipásztor vívódásáról, majd rögtön következik a megfejtés: Jézus nem az erőseket, a gazdagokat és a függetleneket gyűjtötte maga köré.

A kötet egyik kulcsfogalma a „keresztyén reziliencia” mint megküzdési stratégia, Pál apostol szavait visszhangozva: „…mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (ld. 2Kor 12,10) A szerzők itt foglalkoznak bővebben azzal a jelenséggel, hogy az egyházban hajlamosak a mentális betegségeket démoni befolyásoltságnak tekinteni, amely a probléma egyéb dimenzióinak elhanyagolásához vezet.

Olvashatunk arról is, hogy mikor jelent fogyatékosságot a mentális egészség megromlása, illetve melyek az ún. „fogyatékosító teológiák”, amelyek téves magyarázattal szolgálnak a mentális betegségek okaira. A könyv kitér arra is, hogyan ismerjék fel a lelkipásztorok az igehirdetés gyülekezeten belüli értelmezésének sokféleségét – anélkül, hogy csorbulna vagy változna a Szentírás jelentése. (Például: a Filippi 4,6–7-t másképp olvassa egy szorongó ember, mint az, akinek nincsenek ilyen tapasztalatai, de a zenei dimenzió is megjelenik: a depresszióval küzdők számára megpróbáltatás lehet az istentisztelet, ha ott mindig az Istenben való határtalan boldogságról énekelnek).

Kapcsolódó cikkünk
Nem ismerem. Félek. Segítenék. De hogyan? Gyakran felmerülnek ezek a gondolatok bennünk, ha pszichiátriai beteggel találkozunk. Melyek a legjellemzőbb kórképek, hogyan lehet hatékonyan segíteni a szenvedőkön és mit tehetnek gyülekezeteink? Szakmai körkép és lehetséges keresztyén válaszok a mentális egészség világnapján.
Elillanó fekete köd - Parokia.hu

A könyv utolsó fejezete a misszió kontextusában értelmezi a mentális betegségeket – azaz „mit jelent együtt gyülekezetet alkotni, együtt felfedezni a hit mélységeit és megosztani Isten szeretét azokkal, akik kívül vannak az egyházon – legyen az bárki és éljen bármilyen körülmények között.” A szakasz végén hasznos gyakorlatokat kapunk arra, hogy jobban lássunk és halljunk, hogy jobban beszéljünk és hogy jobban cselekedjünk a mentális betegségekkel és azok elszenvedőivel kapcsolatban.

A „Küzdelem a mentális zavarokkal – Hogyan segíthet a hit és a közösség?” minden fejezetét rövid összefoglalóval, bibliai reflexióval, imákkal, egyéni/ csoportos feldolgozáshoz ajánlott kérdésekkel és bibliográfiával zárja, illetve a kötet egészét végigkísérik a szerzők praxisából és gyülekezeti tapasztalatából hozott valós példák (egyéni betegutak, gyülekezeti és közösségi segítség).

A kötet nyelvezete és felépítése könnyen befogadható bárki számára, akit érdekel, hányadán is állunk a mentális betegségekkel, és akik szeretnék bővíteni ismereteiket a témában. Komplexitása ellenére fájó hiány, hogy alig érinti gyógyszeres kezelések kérdését, amely amennyire széles társadalmi réteget érint, olyannyira jelent még mindig negatív bélyeget – keresztyén körökben talán még inkább. Ennek ellenére bízom benne, hogy a könyv hozzá fog járulni a közöttünk lévő falak leomlásához és a krisztusibb lelkületű szolgálatvégzéshez.

Köszönjük a kötet felajánlását a Harmat Kiadónak és munkatársának, Naszádi Krisztinának.

Nyitókép: Freepik