Miért (nem) táborozunk?

Néhány gondolat a nyári táborok vonzerejéről és előnyeiről, kihívásairól és nehézségeiről a szülők, a pedagógusok és a gyermekek szempontjából.

A nyári táborok igazán különleges szerepet töltenek be mind a gyermekek, mind a szülők, mind a pedagógusok életében. Akár ottalvós táborról, akár napközis táborról van szó, sokkal több lehetőséget biztosítanak résztvevőik számára, mint a szigorúbb keretek közé szorított és rövidebb időintervallummal rendelkező tanév-közbeni táborok, erdei iskolák vagy hasonló jellegű programok. A nyáron is dolgozó szülők számára komoly segítség, hogy válogathatnak a különféle típusú és tematikájú táborok között, amelyeken a gyermekek életre szóló élményeket szerezhetnek, a pedagógusok számára pedig több szakmai szempontból is rendkívül hasznosak lehetnek.

A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának oktatói egy nagyobb táborkutatásba kezdtek, amely során a szülő, a gyermek és a pedagógus szempontjából is megvizsgálnák, ki mennyire és miért szeret táboroztatni. Ennek előkészítéseként már elvégeztek egy-egy kisebb előfelmérést szülőkkel és táborozó gyerekekkel. A Pedagógiai Kar három, a kutatásban résztvevő oktatója – Bárdi Árpád tanszékvezető főiskolai docens, Gyimóthy Gergely biológiatanár és Kőnig-Görögh Dóra testnevelő egészségtan tanár, kézilabda szakedző – A teremtett világ felfedezése gyermektáborok tükrében című PedKaszt-adásban beszélgettek eddigi tapasztalatairól.

Ami a szülőnek fontos
Miért jó a szülőnek, ha táborba küldi gyermekét, illetve milyen nehézséget jelent? – a beszélgetés résztvevői ezt a kérdéskört járták körbe elsőként. Elhangzott, hogy a nyáron is dolgozó szülők nem minden esetben tudják a nagyszülőkre bízni a gyerekeket, és számos egyéb oka is lehet annak, hogy megoldásként csak a táborok jöhetnek szóba. Első alkalommal ezért ez a kényszer a legerősebb motiváció, de ha a gyerek nagyon jól érezte magát a táborban, legközelebb már az lesz az elsődleges, hogy ismét jó élményeket szerezzen. A táborválasztásnál emellett annak is fontos szerepe lehet, hogy értékazonosság legyen a táborszervező és a szülő értékrendszere között.

Hogy hány éves kortól engedik el a szülők a gyerekeiket ottalvós táborba, attól is függ, hogy a szülőknek milyen saját táboros tapasztalataik vannak, illetve attól is, hogy van-e olyan testvére a gyereknek, akit már engedtek táborozni. Kőnig-Görögh Dóra tapasztalati szerint a legtöbben alsó tagozatban kezdenek el táborozni. „A mai világban sokkal jobban féltik a szülők a gyermekeket és sokkal nehezebben küldik el ottalvós táborba, mint régebben” – fűzte hozzá. „Ebből a szempontból nagyon-nagyon fontos a táborvezető személyisége, hogy merem-e az ő ottalvós táborába engedni a gyermekemet. Azután, ha kiderül, hogy milyen jó volt ez neki, akkor lehet, hogy legközelebb már máshoz is el merik küldeni.”

Az előfelmérés kimutatta, hogy míg az ottalvós tábor kiválasztásánál első alkalommal a pedagógus személye az elsődleges szempont, addig a napközis táboroknál sokkal fontosabb a szülők számára, hogy jól érezzék magukat a gyerekek. Ennek az egyik legjobb fokmérője, ha vissza akarnak menni. A szülői féltés mellett a másik nehézség a családok szociális helyzete: sokan nem engedhetik meg maguknak a jobb táborokat azok drágasága miatt. Bár többféle lehetőség van ma Magyarországon arra, hogy kedvezményt, támogatást kapjanak táboroztatásra a szülők, a tapasztalatok alapján ezek a lehetőségek a támogatott helyek gyors betelése miatt nagyon kevesek számára hozzáférhetőek.



Ami a pedagógusnak fontos
Bár a táborszervezést elsősorban hivatásukat szerető pedagógusok vállalják el, motiváltságukat negatív irányba befolyásolhatja, ha a szülők túl nagy felelősséget raknak a vállukra azzal, hogy tőlük várnak nagy áttörést gyermekeik idegen helyen alvása vagy önállósága kapcsán. Ha egy gyerek korábban még a nagyszüleinél sem aludt szülők nélkül, akkor ez a pedagógus számára igen komoly kihívás, főleg, ha több ilyen gyerek is van a táborozók között. Vannak pedagógusok, akik ezt a felelősséget nem is vállalják. A fiatalabb pedagógusok e téren nyitottabbak, nekik viszont kevesebb a tapasztalatuk a táborszervezésben, ezért eleinte sokuk inkább csak idősebb kollégák mellett asszisztál.

A pedagógusképzésnek manapság nem része a kötelező táboroztatási gyakorlat, és bár sok helyen azért valamilyen formában beépül a képzésbe, ez elsősorban azokon az oktatókon múlik, akiknek ez szívügye. Ugyanakkor sok hallgató szerzett gimnazistaként táboroztatási tapasztalatot a kötelező közösségi szolgálat keretén belül. „A pedagógus szakos hallgatók képzése során fontos, hogy a későbbiekben elkötelezett pedagógusként a gyermekekkel megszerettessék a természetet, legyenek készek a gyermekek figyelmét rávezetni a saját maguk által szerzett tapasztalatok, megfigyelések alapján történő következtetésekre és a természetben rejlő ok-okozati összefüggések megértésére” – fogalmazott Gyimóthy Gergely.

A pedagógushallgatóknak szervezett tábor egyszerre több célt is szolgálhat: ismeretbővítést, képességfejlesztést, szakmódszertani készségfejlesztést, teremtésvédelem iránti elköteleződés, illetve a fizikai állóképesség javítását. Ezek fényében érthető, ha a táboroztatásokat elsősorban testnevelés szakos és természettudományokat tanító pedagógusok szokták bevállalni. De a pedagógus-továbbképzéseknek köszönhetően bárkinek van lehetősége arra, hogy megismerkedjen ezzel a területtel. A továbbképzés célcsoportja minden olyan tanári vagy nevelői munkakörben tevékenykedő pedagógus, akár van már táboroztatási tapasztalata, akár nincs, de ilyen típusú feladatot kapott.

Ami a gyerekeknek fontos
A gyerekek szempontjai kapcsán Bárdi Árpád kiemelte: az általános iskolás alsós korosztálynak a személyes biztonságérzet a legfontosabb előfeltétele annak, hogy ottalvós táborba merjenek menni. Később a hangsúlyok fokozatosan átrendeződnek, és a gimnázium idején már a közösség szerepe lesz a meghatározó. A táborvezető személye csak ezek után következik a rangsorban. A diákok saját szempontjai mellett persze az sem elhanyagolható, hogy kívülről nézve mi mindennel gazdagodhatnak a táborok során. A környezeti érzékenyítés és egyéb értékközvetítés mellett a testi-lelki-szociális egészséget megőrző és fejlesztő programok adhatnak számukra életre szóló élményeket.

Kőnig-Görögh Dóra szerint egy gyermek életében rengeteg kihívással jár, ha kilép a hétköznapi életéből és elindul az önállósodás útján. Emellett a táborban új embereket is meg kell ismernie, amely egyszerre teher és áldás. Meg kell tanulnia a közösség működésének alapjait és a konfliktuskezelést, hiszen a közösség tagjai össze vannak zárva egymással, nem lehet kitérni a nehézségek elől. Rugalmasságot követel tőlük az is, hogy igazodni kell a napirendhez, ez azonban növelheti a rendszeretetüket, különösen azok esetében, akik otthon nem ehhez szoktak hozzá. A keretek segíthetik a gyerekeket abban is, hogy ráébredjenek, hogyan tudnak együtt felfedezni és kipróbálni új dolgokat.

Táborfüggő, hogy az okoseszközök használatát ki mennyiben korlátozza le. Kőnig-Görögh Dóra kifejtette: táboraikban ezeket csak a szülőkkel való kapcsolattartásra használhatják a diákok, de volt, aki erre sem tartott igényt, egyrészt a honvágy erősödésétől való félelem miatt, másrészt nem akartak kilépni a táborélményből. Még a mai gyerekek is feltalálják magukat mobil nélkül, és nem szokott hiányozni nekik a virtuális világ. Gyimóthy Gergely hozzátette: mindez a digitális technológia konstruktív használatát is megtanítja számukra. Bárdi Árpád összefoglalásul azt kívánta a gyerekeknek, hogy minél többen éljék át a táborban a felszabadító, az egyéni létből a közösségi létbe való mély megmerítkezést.


A teremtett világ felfedezése gyermektáborok tükrében című PedKaszt-adást ide kattintva hallgathatják végig, magáról a pedagógiai podcastsorozatról itt írtunk részletesebben.


Barna Bálint
Képek: pexels.com