Pesthidegkúton az imádság kiemelt jelentőséggel bír a református gyülekezet életében. Legyen szó akár eseti, akár rendszeres imádságokról vagy az évente megtartott egyhetes böjti imaláncról, igen sokan kapcsolódnak be ezekbe az alkalmakba, amelyek annak idején alulról jövő kezdeményezésekként születtek meg. A lelkipásztori közösség meggyőződése, hogy az imádság a lelkészi szolgálat legfontosabb területei közé tartozik az igehirdetés és a lelkigondozás mellett, és enélkül nem lehet gyülekezetet vezetni, gyülekezetben szolgálni. Ennek köszönhetően az imaközösségek különböző formái a gyülekezeti élet természetes részévé váltak, és örömként élik meg az ezzel kapcsolatos szolgálatokat.

„Sokunk számára alapvetés, hogy imádságban hordozunk együtt alkalmakat, testvéreket, közösségeket” – fogalmazott Schanda Anikó, a Pesthidegkúti Református Egyházközség beosztott lelkésze és a Máriaremete–Pesthidegkúti Ökumenikus Általános Iskola hittanoktatója, aki jelenleg összefogja, megszervezi és népszerűsíti ezeket az imádságos alkalmakat. „Erre az egyik legszebb példa, hogy amikor komatálszolgálatban vagyunk a kisbabával frissen bővült családok felé, tudom, hogy imádkoznak is a családért. Gyülekezetünk olyan közösség, amelyet keresztül-kasul átsző az imádság.”

Lélekben összekapcsolódva
Az imádság mind egyéni, mind közösségi szinten jelen van a gyülekezetben, a csoportoktól és rétegalkalmaktól kezdve a kifejezetten az imádságnak szentelt alkalmakig. Az ünnepeknek is természetes módon része az imádságos rész. A havi rendszerességgel összeülő imaközösségükre minden hónapban az úrvacsorai vasárnapot megelőző vasárnap kerül sor két istentisztelet között. Ez mindig nyitott alkalom, amelybe bármilyen gyülekezeti tag be tud kapcsolódni, saját imakéréseit is a közösség elé hozva.



Emellett nemrég indult egy rendszeres virtuális imaközösségük is, amelyre hétfő esténként 7 és 8 óra között kerül sor. Egy órát szentelnek közösen a virtuális térben az imádságnak, de be lehet kapcsolódni rövidebb időre is, ha valaki nem ér oda a kezdésre. Ilyen módon, ha fizikailag nem is, de lélekben összekapcsolódnak. Ilyenkor mindig az arra a hétre összegyűjtött imatémákat imádkozzák végig.

Különleges alkalmuk a nagyheti imalánc, amelyet három éve tartanak meg a virágvasárnapi istentisztelettel kezdődően a húsvétvasárnapi istentiszteletig. Ennek során a hét minden egyes órájában, még éjszaka is imádkozik valaki a gyülekezeti tagok közül. Egy mindenki által elérhető online táblázatban lehet egy-egy órát vállalni és azt valóban odaszánni az imádságnak. Elmondásuk szerint felemelő élmény, ahogyan egymásnak továbbadva a stafétát óráról órára hordozzák imádságban a gyülekezetet egész héten át.

A konfirmandusokért is folyik egy folyamatos imádság. Idén tizennyolc konfirmandusuk volt. Mindegyiküket önként kíséri egy-egy gyülekezeti testvér októbertől kezdve a konfirmációig. Ennek a kísérésnek nem csak az része, hogy néha találkoznak, beszélgetnek egymással, hanem az is, hogy azt a fiatalt végigkísérik, hordozzák imádságban. A konfirmandusoknak így már van egy szoros imádkozó testvéri kapcsolódásuk a gyülekezethez.

Rendre előjön, hogy amikor egy gyülekezeti tag komoly megpróbáltatást él át, betegséggel szembesül, akkor az egyik testvér imára hívja a többieket, és hivatalos szervezeti keret nélkül igen szép számban összejönnek azért, hogy az illetőt imádságban hordozzák. Kovács Gergely vezető lelkipásztor és beosztott lelkipásztorai is szoktak együtt imádkozni egy-egy órán át a gyülekezetért. Az imádság éve tematikához kapcsolódóan pedig a gyülekezeti táborukat is az imádság témájának szentelik Életünk imádság címmel, ahol a 139. zsoltár alapján vezetik majd a közös elcsendesedést.

Közösségben megtalálni a szavakat
A gyülekezeti tagok nagy része jellemzően a saját szavaival imádkozik, csak a kötöttebb alkalmakon fordul elő, hogy zsoltárszövegeket hívnak ehhez segítségül. „Nem vagyunk persze egyformák. Vannak, akik vagy csendesen vesznek részt egy imádságos alkalmon, vagy otthon, a belső szobájukban gyakorolják. Nem mindenki imaközösségben éli meg hitének ezt az oldalát, de sokan igen, mert számukra nem jelent ez problémát, fesztelenül tudnak saját szavaikkal imádkozni” – fejtette ki Schanda Anikó. Volt, akinek saját elmondása szerint eleinte ez nagyon nehéz volt, aztán ahogy hallgatta a többieket, fokozatosan ráérzett és ő is elkezdett hangosan imádkozni a saját szavaival. Van, akinek ez ma sem könnyű. Lehet csendesen imádkozni, de ilyenkor is egy szívvel vannak az imádságban.

Az idei böjti imaláncban száznál is többen vettek részt, azaz az egyházközség nyilvántartott tagjainak több, mint az egyharmada. Egy hét 168 órából áll, ebből valaki több órát elvállalt, valaki egyet. Külön szépsége volt annak, amikor egy-egy órát egy teljes család vállalt el. Ez egymáshoz is különleges kapcsolódást kínál a családtagoknak az istenkapcsolat mélyítése mellett. A legfiatalabb résztvevő hatéves volt, ő is a családjával együtt imádkozott.

Az imaközösségeken túl a rétegalkalmakon, például a házi csoportok alkalmain is fontos szerep jut a közös imádságnak. Van, hogy ennek során egy egész órát imádkozva töltenek el. Arra is figyelmet fordítanak, hogy a gyerekek is megtanuljanak imádkozni, erre mind a gyerektanítások, mind a hittantáborok során lehetőség nyílik. Sokan közülük egyházi iskolába járnak, amely nagyban segíti ezt, mások pedig az iskolai kötelező hittanoktatás keretében ismerkednek az imádsággal. Anikó kifejtette: a gyerekek elsődleges közössége még a család, nekik inkább ott van a helye annak, hogy imádsággal fejezzék ki magukat Isten felé, de a családjukon keresztül be tudnak kapcsolódni a gyülekezet életébe.

A legfontosabb imaszolgálat
Balkay Attila családjával együtt 2023-ban csatlakozott ehhez a gyülekezethez, de elmondása szerint előző gyülekezeti közösségében is imádságos életet élt. Pesthidegkúton házi körben, bibliakörben és imaszolgálatban is rendszeresen részt vesz. „Ha valami hálaadásra vagy kérésre késztet minket, azt közös imacsoportban tárjuk az Úr elé. Közösségben éljük meg azt, amit Jézus is ígért, hogy »ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük« (Máté evangéliuma 18. fejezet 20. vers). Ennek áldását akkor is megtapasztaltuk már, amikor nem egy térben voltunk együtt az imádság során, csak lélekben” – osztotta meg velünk imaélményeit Balkay Attila.

Nemrég imádsággal kísért egy konfirmandust, emellett lánya is idén konfirmált a gyülekezetben, így apaként is megtapasztalhatta ennek az új gyülekezeti szolgálatnak az áldásait. „Mivel az imaközösségeink inkább a felnőtteknek szólnak, ezért a konfirmandusainkat arra buzdítjuk, hogy előbb az ifi alkalmain ismerkedjenek meg az imádság formáival. A közös imádság alapélményét pedig megtapasztalhatják családilag is a böjti imaláncokon.” Ő maga feleségével vett részt az idei imaláncon, főleg azokra az időpontokra jelentkezve, amelyek még nem találtak gazdára.

Azon a héten az a bizonyosság volt a legnagyobb élmény számára, hogy valaki mindig Isten előtt áll és imádkozik értük.

Közösségi alkalmaikon szinte mindig imádkoznak a gyülekezet lelkipásztoraiért is. Hálát adnak értük és azt kérik, hogy az igehirdetők mindig megkapják Isten üzenetét, melyet azután hirdethetnek, és külön könyörögnek házasságaikért, családjukért. Balkay Attila szerint ez talán az egyik legfontosabb imaszolgálatuk mind közül. Az imádság éve kapcsán pedig kifejtette: ez nem hoz komolyabb változást a gyülekezeti gyakorlatban, mert számukra a közösségi imádság korábban is a mindennapok része volt. „Ennek az áldásai akkor tudnak igazán kibontakozni egy gyülekezetben, ha ez nem kampányszerűen történik, nem a tematikus év miatt, hanem szerves részévé válik az életüknek.”

Erőt adó imák
Locher Tiborné Balázs Hajnalka presbiter 14 éve tagja a gyülekezetnek. Az imádság fontosságát édesanyjától tanulta el még gyerekkorában, aki kitartóan könyörgött az alkoholproblémákkal küzdő családtagokért. „Megfogott az a kitartó imaháttér, amelyben felnőttem, és az is, hogy láttam ennek nyomán Isten munkáját is az életünkben. Nagyon szeretem a pesthidegkúti gyülekezetet és természetes számomra, hogy imádkozom érte, a lelkipásztorokért és saját családomért is” – fogalmazott a presbiter, aki annak idején az első gyülekezeti imakör kezdeményezője és szervezője volt. Éveken át koordinálta a közösségi imaalkalmakat, amíg Schanda Anikó át nem vette tőle ezt a szolgálati területet.

„Mivel óvó néni vagyok, a gyülekezetben is foglalkozom óvodáskorú gyerekekkel, például legalább egy hónapban kétszer a gyermekistentiszteleteken. A koronavírus-járvány ideje alatt pedig az ifjúsági misszióba hívott az Úr, így most a presbiteri szolgálat mellett a gyermek- és ifjúság misszióban is rendszeresen szolgálok. Az imaszolgálat azonban továbbra is szívügyem, és örömmel kapcsolódom be a közös imaalkalmakba. Igyekszem az óvodáskorúaknak is segíteni az imádkozásban, olykor még arra is bátorítom őket, hogy saját szavaikkal egészítsék ki azt, amit én hangosan mondok. Azt is mindig megerősítem bennük, hogy bármit elmondhatnak Istennek, és ha segít, azt köszönjék meg neki.”

A fiatalokon azt látja, hogy nehezen nyílnak meg egymás előtt, az óvodásoknál jóval bátortalanabbul vállalják fel egymás előtt az imáikat. „Arra ösztönzöm őket, hogy próbálják meg azt kimondani, ami megérintette őket, ami a szívükön van. De nem erőltetem azt, hogy egy ámennél többet mondjanak ki hangosan.” Hajnalka is vállalta, hogy imával kísér egy konfirmandust. „Óvodás kora óta ismerem a konfirmandusomat és a családját, ezért nagy örömmel imádkoztam érte. Nagyon személyesre sikerült a bizonyságtétele, és utólag az ifin ki is kérte róla a véleményemet, mert végigkísértem ezen az úton. Én továbbra is fogok érte imádkozni, emellett jövőre szeretnék újabb konfirmandust is kísérni.”

Saját életére nézve is megtapasztalta az imádság erejét. Tavaly nyáron hirtelen rosszul lett és összeesett, majd a kórházban derült ki, hogy azonnal műteni kell őt egy daganat miatt. Arra kérte gyülekezeti testvéreit, hogy imádkozzanak érte, és ő maga is sokat imádkozott. Ez lelki és testi erőt is adott neki a körülmények elviseléséhez. Sokat adtak neki azok az igék, amelyeket a gyülekezet küldött be neki, valamint Czentnár Simon beosztott lelkipásztor vasárnapi prédikációja is, melyet a kórházban hallgatott végig. „Az imáknak köszönhető mindaz a békesség és remény, amelyek lehetővé tették, hogy összeszedjem magam és felkeljek az ágyból. Isten a gyülekezeten keresztül is munkálta ezt bennem.”


Barna Bálint
Képek: Locher Tiborné Balázs Hajnalka, Locher Anna