Jézus király, bár királyságát elhomályosította a bűn, az ember lázadása. De Isten továbbra is jogot formál az emberiségre, és harcol, hogy királyságába, a szeretet birodalmába, az örökéletbe kerüljenek az emberek. Ezért már az Ószövetség folyamán is hirdette, hogy Ő az igazi király, és Jézus is sok-sok bizonyságát adta annak, hogy övé az igazi hatalom.

Ezt a hírt mégis bizonytalanul fogadták. Nem mintha Isten kijelentése nem lett volna elég világos, de a bűn elrontotta az emberek szemét, elvette a tisztánlátásunkat. A tanítványok is csak megrettenve kérdezték: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? (Mk; 4:41) Aztán Jézus földi küldetése végéhez közeledve újra, az addigiaknál is fényesebben megmutatja, hogy igenis, Ő a király. Ez a virágvasárnap! Ott végre meglátták, hogy valóban az! A tömeg látja és megvallja, sőt ünnepli Jézus királyságát. Akkor világosan értik, hogy Isten ígérete beteljesedett, Dávid Fia, a megígért Messiás eljött, az Isten meglátogatta népét.

Igen. Ott látják, hogy Jézus király. Csak azt nem látják, hogy milyen. Mert saját vágyaik elvakítják őket. Nem róhatjuk ezt fel nekik. Ahhoz, hogy Jézus királyságának mibenléte teljesen világossá váljon, ahhoz neki feltámadása után el kellett foglalnia a mennyei trónt, és el kellett jönnie a Szentléleknek, aki elvezet minket a világosságra, a tisztánlátásra. De azért már virágvasárnap is fényesen megmutatkozott, hogy Jézus király.

Erről szól Pilátussal folytatott beszélgetése is. A zsidók azzal vádolják Jézust, hogy királlyá teszi magát. Pilátus azt kérdezi a zsidóktól: A ti királyotokat feszítsem meg? Az egész per fókuszában az áll, hogy már mindenki tudja, hogy Jézus király. Pilátus magától Jézustól kérdezi meg, hogy bizonyosságot szerezhessen: király vagy? Jézus itt is őszintén válaszol, és beszél róla, hogy neki van országa, van királysága. Az már egy más kérdés, hogy Jézus királysága egészen más, mint amit az emberek a királyság szó alatt értettek. Mert a földi királyságfogalomhoz hozzátartozik az önkény, az igazságtalanság, az elnyomás, a kényszer és a mulandóság is. A földet ugyanis mesterkedésével megrontotta a gonosz. De a királyság eredetileg teljesen más. Isten a király. Jézus a király. És ebben semmi önkényesség sincs. Egy földi királynál mindig kérdés, hogy mégis mire föl rendeli ő magát mások felé. A földi király egy kicsit mindig trónbitorló. Jézus viszont jogos tulajdonosa a földnek. Ő nem bitorlóként ül a trónra. Pont ellenkezőleg: övé a föld és annak teljessége már csak a teremtés okán is. Övéi vagyunk, hiszen Ő adta nekünk az életet. Az ember lett bitorlóvá, mert a gonosz biztatására fellázadtunk a minket megalkotó Isten uralma ellen. S míg a földi kiskirályok mind mulandók, addig az igazi király, Jézus maradandó. Ő előbb volt, mint Ábrahám, sőt előbb, mint a föld, az ég és a csillagok. És tovább is lesz ezeknél, hiszen az ég és a föld elmúlik, Jézus viszont az új teremtésben is diadalmasan uralkodni fog.

Jézus örök király. Örök és igazságos, hisz Ő maga az igazság. Ő maga makulátlanul igaz, és Ő fog tökéletes igazságossággal megítélni mindenkit: a szentség és a szeretet igazságosságával. Mert e kettő együtt van meg benne. S hogy úgy tudjon ítélni, hogy a szentség is és a szeretet is tökéletesen érvényesüljön, ehhez olyan bölcsesség kell, melyet mi elképzelni sem tudunk. Nem véletlen, hogy az Ószövetség sok helyen beszél úgy a bölcsességről, hogy mi magát Jézus személyét sejtjük a bölcsesség szó mögött. Sok esetben teljesen behelyettesíthető. Mert Jézus maga a bölcsesség, aki által az Úr megteremtette a földet (Példabeszédek könyve 3:19). Ezért Jézus királyságában semmilyen hiba sem csúszhat be. Míg Izráel királyai mind követtek el hibát, hoztak rossz döntéseket, még a legkiválóbbak is, a Királynál, Jézusnál ez nem fordulhat elő.

De a leglényegesebb különbségeket még nem is említettem. A földi királyok uralma mind csak a földnek egy-egy kis darabkájára koncentrálódik. Jézus királysága viszont az egész Földre érvényes, és az elmúlt kétezer évben a fellázadt Föld egyre nagyobb területét hódítja vissza. A lényeg azonban az, hogy Jézus királyságának a Föld is csupán egy kicsi szelete. A Föld neki csak a lába zsámolya (Máté evangéliuma 5:35). Az Ő királysága nem ebből a földből való. Az Ő uralma alá odatartozik a menny végtelen birodalma is. Előtte leborulnak az angyalok és a mindenféle mennyei lények, akikhez csatlakozhatnak az emberek. Azok is, akik már a megdicsőült egyház tagjai, és mi is, akik még a küzdő egyház földön élő tagjai vagyunk.

Jézus királysága tehát szétfeszíti a földi kereteket. Ezért nem lehet csupán a földi dimenzióban értelmezni azt. Ebben a hatalmas birodalomban pedig a szeretet törvénye az egyetlen. A szeretet hatalma és rendje uralkodik. A földi királyságok, sőt a demokráciák is mind erőszakkal tartják fenn a maguk rendjét. Jézus királysága más. Ott az egyetlen fegyver a szeretet. Jézus, a király végtelenül szereti királysága összes tagját. Ő, a király szolgál. Meghökkentő. A király harcol, küzd és szenved az alattvalóiért. Megdöbbentő. És az Ő uralma alatt élők szívét szintén a szeretet járja át, és a szeretet útmutatásának megfelelően cselekszenek. Nem az önzés, nem a dicsvágy, nem a harag és nem az erőszak irányít, hanem mindent a szeretet hat át.

Különleges ország Jézusé: a szeretet és a szabadság világa.

Az odatartozás is teljesen önkéntes. Nincs semmi kényszer. Aki nem akar részese lenni, az kimarad belőle. Aki viszont a szeret szabadságában akar élni, az bemehet Jézus királyságába, mert minden embernek érvényes meghívója van.

Hogyan lehetséges ez? Miért nincs szükség semmilyen kényszerre? Egyszerű az oka: Jézus semmiben sem szorul ránk. Szeret minket, de teljesen szabad tőlünk. A földi királyok alattvalók nélkül semmire sem mennek. De a király Jézus nincs kiszolgáltatva nekünk. Neki nem kellenek katonák, hogy védjék, mert Ő végtelenül erős, Ő tudja megvédeni az övéit. Nem kellenek neki adózók, mert Ő végtelen gazdag, Ő tudja megajándékozni, táplálni a hozzá tartozókat. Semmiben sincs ránk utalva, mert övé a teljes világ, s Ő tud teremteni akár újabb világokat is. Ő nem azért hív, mert szüksége van ránk, hanem egyszerűen azért, mert szeret, és szeretete által boldogsággal akar megajándékozni minket. Ilyen önzetlen, vegytiszta szeretet a földön nincs is. De Jézus országában van, és Ő már itt a földön is adja nekünk. Ő ezért hív az országába, hogy szerethessen téged, s viszontszereteteddel rákapcsolódhass, és a kölcsönös szeretet boldogságában élhess. Ilyen Jézus királysága, ilyen az Isten országa. Jézus ezt megmutatta.

A kérdés csak annyi: akarsz-e az Ő országában élni? Akarsz-e az Ő népéhez tartozni? Akarod-e a királyt és a király által szeretett embereket szeretni? Pilátus végül is hosszas hezitálás után elutasította ezt a lehetőséget. Őt nem a szeretet, hanem a félelem irányította, és a földi hatalmat választotta. De te választhatod a mennyei királyt is. Te élhetsz az Ő népében, a szeretet országában. Akarod-e ezt? Ha igen, lehet. Ha nem akarod, azt is lehet. Ha igen, ha kész vagy szeretni, akkor az áldások sokasága özönlik rád. Mennyei erő, a szeretet ereje a földi küzdelmekhez. Jézus királytól kapod az erőt, hogy a gonosz minden bosszantása, kísértése, fájdalomokozása ellenére megmaradj Jézus erőterében, a szeretetben. Azaz tudj Jézusnak engedelmeskedni, tudd a hittestvéreket és általában az embereket szeretni. Mert így lehetsz Jézus királyságának polgára, Jézus király alattvalója, ha szereted népét, az Anyaszentegyházat, ha szereted a hittestvéreidet.

Királyod-e Jézus?

Lenkey István
paksi református lelkipásztor

Kép: innen.