Hol van az imádság helye az életünkben?
A kissé poros és semmitmondó frázisra, hogy hinni a templomban kell, keresztény embernek könnyen kézre állhat azzal visszalőni, hogy a zuhanó repülőgépen pedig mindenki imádkozik. A két sarkos álláspont közé legfeljebb féligazságokból lehet hidat verni, ha meg akarjuk határozni a hit és az imádság megfelelő helyét és körülményeit, de elgondolkodtató, vajon milyen eredménnyel tudnánk kibékülni református hitgyakorlatunk és hitvallásaink nyomvonalán járva.
Egyáltalán mit fejez ki az imádság? Hálát, szükséget, tehetetlenséget, bűnbánatot, imádatot vagy kapcsolatot – esetleg jó esetben mindezt egyszerre? Kik előtt lehet ezt a komplex csomagot felvállalni?
A kérdések nem csak azokat hívják talán párbeszédre, akik szerint az imádságban is egy kapcsolat jelenítődik meg.

Egy hete, amikor az ország nyolcadikosai megírták a középiskolai felvételiket, a Fasori Julianna Gimnázium és Általános Iskola honlapján találtam egy imádságot.

Ima a felvételizőkért:
Hála Neked Urunk, gyermekeinkért, gondviselő szeretetedért, mellyel átölelsz bennünket, vezetsz és segítesz minket! Kérünk, segítsd gyermekeinket, hogy tudásuknak, képességeiknek megfelelően a legjobb felvételit tudják írni! Adj nekik békességet, nyugodt figyelmet, pontosságot, összeszedettséget! Kérünk, add meg nekik, hogy abban az iskolában folytathassák tanulmányaikat, amelyik számukra a legmegfelelőbb. Segíts minket, hogy Rád figyelve, a Te útmutatásodra nyitott szívvel tudjuk őket végig segíteni a felvételi heteiben! Add, hogy szeretetben, békességben, a Te gondviselő jóságodban bízva éljük meg velük együtt ezt az időszakot! Ámen.

Hozzátesz-e pontokat a gyermek felvételijéhez, ha a tanárai, a szülei, a lelkésze, az ifivezetője imádkozik érte? Nem gondolom. De azt igen, hogy az imádság tesz velünk valamit. Az imádkozókkal is tesz valamit.

Iskolai imaközösség-körképünk a Dunamellékről.

Elköteleződve az imádság mellett
Szeptembertől Kisturi Eszter lett a Sylvester János Református Gimnázium iskolalelkésze, akiben éppen ezért még élesen él az intézménnyel való első találkozás. „Kocsis Antal Imre, az intézmény igazgatója, amikor az állásinterjú után körbevezetett az épületben, elmondta, hogy ebben az iskolában a hit nem kötelező, de az az iskola célkitűzése, hogy a mindennapjainkkal a Krisztusban nyert életet vonzóvá tegyük fiataljainknak – én is ebben látom a feladatomat.
Az iskola folyosóján állok, velem szemben épp a zakariási ige olvasható: Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkemmel… (Zakariás könyve 4. rész 6. vers)

Idén a hitoktatói munkaközösség négyes csapatával nem csak együtt gondolkodunk az iskola hitéletéről, hanem elköteleződtünk arra, hogy hetente összegyűljünk imádkozni az iskoláért. Ez az elődöm által bevezetett imaközösség folytatása, melyre a többi kollégát is hívjuk. Mindig készülök egy-egy témával, ami az iskola életéhez köthető, eköré szerveződnek az imádságaink.

Valljuk a hitoktatókkal együtt, hogy akkor dolgozunk leginkább az intézményért, hogyha közbenjárunk érte, imádkozunk a diákok és a kollégák megújulásáért, az Istennel való kapcsolatukért. 

Az a tapasztalatunk, hogy iskolánkban is sokan vannak, akik még nem indultak el a hit útján, ezért könyörgünk azokért, akik távol vannak Istentől, hogy közel kerüljenek hozzá. Félévzáráskor most elsősorban a tanárokért fohászkodunk, úgy látom, számukra is elég nehéz időszak ez. Biztosan fogjuk hordozni Isten előtt a szülőket is – nagyon fontosnak látom, hogy jelen tudjanak lenni a kamasz gyerekeik életében” – mondta Kisturi Eszter lelkipásztor, akinek korábbi gyülekezeti szolgálati helyén is nagy létszámú ifije volt, de a beszélgetésünkből kiderült, hogy a még terjedelmesebb diákságért is kész pásztori felelősséget vállalni.

Ne csak búvópatak legyen az ima a gimnázium életében
Boza Kristóf augusztustól látja el a Lónyay Utcai Református Gimnázium iskolalelkészi szolgálatát, szem előtt tartva és tovább gondozva a „megörökölt struktúrát”, amelyben három imaközösség is helyet kap. A tanárok hetente gyűlnek össze, az iskola dolgozói valamivel ritkábban, de rendszeresen, a tanárok és szülők imaközösségére évente néhány alkalommal, a szülői értekezletek, fogadóórák előtt kerül sor.

„A szülők részéről lehet ez egy abból táplálkozó lelki igény, hogy jobban megértsék az iskola lelkiségét, dinamikáját, illetve ez különleges tere lehet annak, hogy egymás előtt is valamilyen szinten meg tudjanak nyílni, meg tudják osztani, mivel küzdenek, bár az imaközösség alaphangját mindig a napi ige adja meg. Alapvetése ezeknek az alkalmaknak, hogy az iskoláért, diákjaiért, pedagógusaiért közösen elmondott fohászoknak Istenünk áldásával különleges ereje, hatása van.

A dolgozók imaközösségét az hívta életre, hogy a tantestülettől eltérő időbeosztásban dolgoznak, ezért nagyobb rugalmasságra van szükség, amikor alkalmat szervezünk számukra.

Amikor megállunk az Úristen előtt a magam és mások kéréseivel,

ki tudom fejezni, hogy amiért imádkozom, az számomra fontos, akár dicsőítésről, akár hálaadásról vagy kérésről legyen szó. Ez már eleve összetartó erő, ami erősíti a kapcsolatot az emberek között. 

Az talán lelkialkat kérdése, hogy valaki kifejezetten igényli a másik ember jelenlétét, de a közös kérésnek nagyobb az ereje – és a közösségre visszaható ereje is, bár lehet, hogy ez emberi szempontnak tűnik.

Fontos, hogy az imaközösség az egymás iránti bizalmat is erősíti, azzal együtt, hogy nyilván nem ugyanabban a stílusban imádkozunk, de lényeges, hogy arról meg vagyunk győződve, hogy egy irányba húzunk valamennyien. Ha vannak is konfliktusaink – mert hol nincsenek?! -, itt az kap teret. Ez összeköt és talán segít is abban, hogy másként lássuk és kezeljük a kihívásokat.

Fontosnak tartom, hogy legyen a jövőben a diákok között is imaalkalom, ne csak az iskolai ifjúsági összejöveteleken, a Sulifin legyen közös imádság, ne csupán búvópatakként legyen jelen a gimnázium életében, hanem merjük felvállalni, hogy gyengék vagyunk, hogy vannak küzdelmeink, de Istennel együtt ezeket meg tudjuk ugrani.”

„Nem a saját erőnkből küzdünk”
Peleskey Miklós két éve vállalta el a lelkészi szolgálatot a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ Gimnáziumában, akkor még nem volt imaközösség az intézményben. E tanév szeptemberében a vallástanárok kezdeményezésére jött létre az első alkalom a gimnáziumban, ezt hallva az általános iskolai hittantanárok is összefogtak, hogy náluk is rendszeres legyen a közös imádság

„Mindannyiunknak fontos, hogy a Krisztus-hitünket megéljük abban is, hogy együtt imádkozunk, elsősorban az iskolában folyó munkáért, a diákok lelkiállapotáért, a tanárainkért.

Mi, akik létrehívtuk az imaközösségeket, egyébként is rendszeresen imádkozunk gyülekezetben, egyéni csendességben, a családunkban, és ezekben az imádságokban is jelen van az iskola. Ezzel együtt szükségét éreztük, hogy az iskolán belül is megvalósuljon olyan kör, amikor kifejezetten az iskolai feladatainkra, a tanárainkra és a diákokra gondolunk. 

Imaközösség előtt megbeszéljük, hogy melyek a fontos közös ügyeink, amelyekért együtt állunk Isten elé.
Hisszük, hogy az imádságnak ereje van, de akár a kollegiális viszonyt is tudja mélyíteni, bár nem ez a cél, ez csak következmény, hiszen az imaközösség által megosztjuk a történeteinket is valamilyen mélységben. Ez önkéntes imaközösség tanárok és diákok számára egyaránt. Már önmagában fontos, hogy ha valaki imádkozni jön, az már Isten hívására válaszol.
Az talán a legfontosabb ilyenkor, hogy felvállaljuk: nem a saját erőnkből küzdünk, minden ötletünket, gondolatunkat letesszük Isten kezébe, és tőle vesszük az erőt a megvalósításhoz. Annak pedig átformáló ereje van, hogy a tanárok és diákok együtt imádkoznak.”

Imádságban is vezet a diákpresbitérium
Szilágyi-Sándor Gabriella nyolcadik éve szolgál iskolalelkészként, hittanoktatóként a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnáziumban. Az intézmény honlapjának tanúsága szerint a jó gyakorlatok egyike az erős hitélet.

A jelenlegi rend fokozatosan alakult ki az elmúlt évek során, melynek egyik pillére a heti három imaközösségbe torkolló tanári bibliaóra.

Más református iskolában nem találtam hasonlót, de a Benkőben már ötödik éve működik diákpresbitérium, az ő kezdeményezésükre alakult a heti rendszerességgel tartott imaközösség is.

„A Diákpresbitériumban osztályonként két, a többieknél hitben előrébb járó képviseli az osztályt, lelki felelősséget is vállalva a többiekért” – beszél a gyülekezeti struktúra kicsinyített másáról Szilágyi-Sándor Gabriella, akinek így nagyobb rálátása van a diákok valós lelki jóllétére is. 

A nagyheti imaséta néhány állomását is diákpresbiterek vezetik.

Szülői imaközösség a gimnáziumban minden szülői értekezlet előtt van, ahol ugyanúgy megmutatkozik a lelki szomjúság. „Az általános iskolában is vannak olyan tanítók, akik a saját osztályukban ével óta tartanak imaközösséget a szülői értekezletek előtt, amikor imádkoznak az osztályért, a gyermekekért, a tanárokért, az iskolában folyó munkáért. 

Az imaközösség mindig szorosabb összetartozást munkál. Ha valakivel már együtt tudunk imádkozni, olyan kötelék alakulhat, ami több, mint az osztálytársi viszony, vagy a tanár-diák hierarchia. Egyszerűen más minőségűek lesznek a kapcsolatok” – vallja a lelkipásztor.

Az imádságból tettek
A Pécsi Református Kollégium tizennégy intézményt ölel magába a pedagógia minden szintjén képviselve a református nevelési értékeket, az óvodától a gimnáziumig bezárólag. Komor Csaba lelkipásztort, a hitéleti munkaközösség vezetőjét kérdeztük az imaközösségek szerepéről.

„Imádságban hordozás és lelkészi jelenlét minden tagintézményünkben van, a gimnáziumban heti rendszeres áhítatok alkalmával kerül sor az iskola életével kapcsolatos imaközösségre is, ahol előkerülhet például, ha műtét előtt áll egy kolléga, ahogy akár az is, ha bármelyik diákunknak betegséggel kell szembenéznie. Itt helye van egy-egy osztályban a konkrét örömök vagy megoldandó feladatok megosztásának is. Az imaközösségen sosincs nagy tömeg, de mindig van, akinek fontos.

A diákok között is szerveződött korábban heti rendszerességű alkalom. Miután elballagott az a növendék, aki a motorja volt, a vezetés próbálja újra életre hívni. A lelkiélet „felülről” támogatásának eszköze egyébként az imadoboz is, amelybe név nélkül (is) lehet dobni imakéréseket, ezeket a heti közös áhítatokon hordozzuk Isten előtt, amikor a diákság és a tantestület is jelen van.

Ezek a leghétköznapibb témák is lehetnek, de volt osztály, aki az osztályfőnökéért kért imádságot, máskor sérülésmentes versenyért fohászkodtunk vagy egy kollégánk egészségéért könyörögtünk. 

Az intézmények közötti levelező lista segítségével még többen kapcsolódtunk össze imádságban, bár nem személyes jelenléttel, de volt, amikor egy meghatározott időszakban mindennap este nyolckor egy kolléganőnk férjének a gyógyulásáért könyörögtünk. A konkrét imakéréseknek tudunk is a kimeneteléről, így ezek lehetőséget adnak a bőséges hálaadásra is.
Ugyanez a pedagógusi imalista a forrása sokszor a tevékeny szeretetnek: amellett, hogy imádkozunk, sok olyan probléma és nehézség volt csak az elmúlt két évben a diákjaink között, amelyekre a tanári kar adománnyal is válaszolt. Így lehettünk az isteni gondviselés eszközei tűzeset vagy egészségügyi nehézség kapcsán. Ezeket a gyakorlati lépéseket én nem tudom elválasztani az imádságtól és a közösségtől, mert ezek a kézzelfogható bizonyságai annak, hogy a csodák nincsenek messze tőlünk és nem hiábavaló a hitünk.”

Közös ima a személyes döntésekért
Nemes Vitold, a Károli Gáspár Egyetemi Lelkészség szolgálója számára az imaközösség fontos állomás volt szolgálati területeik bővülésében. Első tapasztalata az volt, hogy az egyetemi misszióban ez másként működik, mint a gyülekezeti gyakorlatban. „A hallgatók kezdeményezésére indult az imaközösség, amelyben főként az életük kérdéseit, a tanulmányi küzdelmeiket vitték Isten elé. A Pszichológiai Intézet adott helyet ehhez elsőként, abban tudtam a hallgatóka mellé állni, hogy minél hamarabb találjanak termet, nem vettem ki a kezükből a vezetést, inkább keretet adtam az alkalomnak.

Az imaközösség lett a napjuk töltőállomása, olyan biztos pont, ahol le lehetett tenni a feszültséget, és ahol Isten jelenlétében rendeződött a figyelmük.

A különböző felekezetekhez tartozó hallgatói közösség ezen az alkalmon keresztül azt is megtapasztalta, hogy a kimondott kérésekben egymás terheinek hordozóivá válnak. 

Sokszor az is láthatóvá lett, hogyan formálja a közös ima a személyes döntéseiket, mert megbátorodtak, tisztultak a prioritásaik, és erősödött a csoportban a bizalom Isten vezetése felé.

A vizsgaidőszakban lelkész társaimmal együtt az imaközösséget online felületre tettük át, ami a tértől való függetlenség miatt több lehetőséget ad a kapcsolódásra. Ilyenkor különösen felértékelődik, hogy akár rövidebb időre is csatlakozni lehet az imádsághoz: a hallgatók rugalmasabban tudnak jelen lenni, és sokan épp így tapasztalják meg, hogy egy nehéz időszak közepén is van megtartó közösségük.”

Nem jelent atombiztos védőhálót, ha egy nemzedéket az óvodától az egyetemig imádságban hordoznak, kísérnek azok, akikre rá vannak bízva. De valamit mégis jelent. Ha patetikus lennék, azt mondanám: majd a tűz fogja megpróbálni, mit is ér valójában.
Kevésbé ünnepiek, de hiszem, hogy valóságosak azok a szálak, amelyek imádság közben szövődnek. Több mindent bírnak az intézmények tartószövetei.

Képek: Iskolai archívum, Füle Tamás
Komor Csaba portréja: Ruprech Judit

Kapcsolódó cikkeink:

Ima. Közösség.

Imádságból épült templom, imádságban született közösség, ima által történő gyógyulás. Bepillantást nyertünk néhány dunamelléki gyülekezet imaközösségének életébe.

 

Valaki értem imádkozott

Nem tudom, érdemes-e beszélni arról, mit jelentenek a másokért kimondott szavak. Olyan szubjektív érzékelése ez a világnak, mely csak kapcsolatban mutatja meg igazi arcát.