„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Öltve feslik
láttalak, amikor a fügefa alatt voltál. (Jn 1,49)
(Győri Istvánnak és feleségének, Ibolyának)
valaki hímezi
ezt a képet:
a fügefa levelét
s a gesztenye kora-barokk őszét.
talán a fonalat vesztett
isten. csak a fűzetlen
szúrást érzem. az idő tova
futó varratát, ahogy testet
öltve feslik,
ahogy öltve szabja át
az isten elől bujdokoló teremtményt,
ember elől rejtőzködő istenné.

Kép és szöveg: Hegedűs Gyöngyi