Plántálók közösségben

Egy képzés, ahol a támogató közösség megtapasztalása legalább annyira fontos, mint a tanultak – mondták gyülekezetplántáló lelkipásztorok a City to City Budapest Inkubátor-programjáról.

Az evangélium megújító ereje képes stagnáló vagy elerőtlenedett gyülekezetek újraélesztésére és átformálására, és az evangélium megújító ereje teheti gyümölcsözővé a missziót, lehetővé téve új gyülekezetek plántálását is. Ahhoz azonban, hogy mindezek lefordíthatóak legyenek konkrét, gyakorlati lépésekre az egyház számára, kulcsfontosságú a missziói gyülekezetek lelkipásztorainak és az új gyülekezeteket plántáló lelkipásztoroknak a képzése és mentorálása, valamint gyülekezeteik megerősödése, hogy a felszabaduló erőforrásokat a misszióra és új gyülekezetek plántálására fordíthassák. Ebben segíthet a Redeemer City to City (CTC) szervezet Inkubátor nevű programja.

Evangélium járja át a várost
A City to City (magyarul: Várostól városig) egy, az egész világra kiterjedő nagyvárosi gyülekezetplántáló hálózat, amelyet egy New York-i presbiteriánus gyülekezet, illetve annak korábbi lelkipásztora, Tim Keller indított el. A református teológiai alapokon nyugvó, evangéliumi lelkiségű mozgalom célja, hogy segítse olyan nagyvárosi gyülekezetek létrejöttét, amelyekben az evangélium életet átformáló erejét hirdetik az egyházi kötődéssel nem rendelkező emberek számára is. Magyarországi szervezetének, a City to City Magyarország Egyesületnek is hasonló a célja: az evangélium járja át a várost. Ennek eszköze új gyülekezetek plántálása és meglévő gyülekezetek missziói és evangéliumi megújulása, ezért honosították meg hazánkban a CTC által indított Inkubátor-programot.

Ez a kétéves gyakorlatorientált képzés a teológiai ismeretek és alapelvek megértésén túl nagy figyelmet fordít a folyamatra, a kapcsolatokra és a gyakorlatra történő reflexióra, teret ad a személyes támogatásnak (társ-coaching), a személyes lelki növekedésnek és a tanultak valós élethelyzetekre történő alkalmazásának. A teológiai ismeretek mellett a gyülekezetplántálás és megújulás elméletére, valamint a felnőttoktatás felismeréseire is épít. A hazai Inkubátor-programon belül három kategóriában kínálnak képzést:

1. Plántálás: olyan lelkipásztorok számára, akik vagy új gyülekezeti közösség plántálását tervezik, vagy három évnél fiatalabb, frissen plántált gyülekezet élén állnak, vagy egy régebbi prédikálóállomás élére kerülve kezdenének az oda kerülésüktől számított három éven belül gyülekezetplántálásba.

2. Újraindítás / revitalizáció: olyan lelkipásztorok számára, akik egy megfogyatkozott, elerőtlenedett gyülekezetet szeretnének újraéleszteni.

3. Gyülekezetmegújulás: olyan lelkipásztorok számára, akik élő, de stagnáló gyülekezetüket szeretnék újragondolni az evangélium és a kontextus fényében, hogy a gyülekezet kifelé forduló, missziói közösséggé legyen.

„Egy új gyülekezet indítása azzal kezdődik, hogy az anyagyülekezet imádkozik az adott területen élőkért, anyagi és időbeli áldozatot hoz, és felkészíti tagjai arra, hogy a hitükről bizonyságot tegyenek” – fogalmazott Lovas András református lelkipásztor, dunamelléki missziói referens egy korábbi, portálunknak adott interjújában, kiemelve: a meglévő városi gyülekezeteknek meg kell újulniuk missziói elkötelezettségükben ahhoz, hogy az evangélium hirdetése általuk is kiteljesedhessen a városokban. Szerinte a jelenleginél több plántálásra lenne szükség, de ehhez az evangélium hirdetése és megélése iránt egyaránt elkötelezett, erős anyagyülekezetek kellenek.

Együtt többet tehetünk a városért
A gyümölcseiről lehet felismerni a jó gyümölcsfát, éppen ezért megkértünk három, az Inkubátor-program képzésében részt vevő református lelkipásztort, hogy meséljen nekünk eddigi tapasztalatairól: hogyan hasznosította ő és gyülekezete, amit tanult, miben változtattak a korábbi gyakorlatukon, ez hogyan hatott a valóságra, és ők személyesen mit kaptak a programtól.

Dominiák Zsolt csillagtelepi lelkész még csak egy éve vesz részt gyülekezetplántálásban – korábban kórházlelkészként szolgált a Bethesda Gyermekkórházban –, de már most hasznát látja a képzésnek. „Magammal is meg kellett birkóznom, hogy elfogadjam Istentől a 2024 szeptemberében indult csillagtelepi plántálásnak a sok tekintetben kontroll és keretek nélküli, nehéz szolgálatát. Ebben is segített az Inkubátor és a program részeként kapott személyes mentorálás” – fogalmazott.

„A programot egyszerre jellemezte a mély, lelki formálódás támogatása, az evangéliumközpontúság, és a gyakorlatias szemlélet. Egyszerre segített befelé és kifelé figyelni. Segített újra a lényegre, Jézus Krisztusra és az evangéliumra összpontosítani a figyelmemet, hagyni, hogy Isten formálja a szívemet. Segített jobban megismerni magamat mint vezetőt, lelkipásztort. Ugyanakkor segített a körülöttem lévőkre figyelni, őket jobban megismerni és szeretni. Segített megérteni, hogy milyen környezetben, milyen kapcsolatokban vagy éppen hiányokban élnek, mik a kérdéseik, a fájdalmaik, az örömeik és a félelmeik, és azt is, hogy hogyan lehet minderre válasz az evangélium.”

A csillagtelepi lelkész kiemelte: a program bevezette őt a gyülekezetplántálók támogató közösségébe, ahol mindannyian hasonló cipőben járnak. Ebben a körben értik egymást és együtt csodálkozhatnak rá a felekezeteken átívelő evangéliumra, amely összeköt minket. „Gazdagodhatunk egymás hite által. Kinyitotta a szememet arra, hogy a felekezeti határokon átnyúló együttműködés mennyire gazdagító lehet számomra is, és hogy mennyivel többet tehetünk így együtt, a városért, mert Jézus köt össze mindannyiunkat. Csak egy példa erre: imacsoportunk tagja egy másik evangéliumi közösséghez tartozó, de a területen élő házaspár, akik a szívükön viselik a missziót, Isten ügyét.”



Szárnypróbálgatás biztonságos háttérrel
Vígh Eszter lelkipásztor helyzete eléggé speciális volt: az egyetem befejezésével került a Bartók-negyed Református Közösségbe, viszonylag kevés tapasztalattal. „Az Inkubátor számomra biztos hátteret adott, ahol még maradhattam kicsit az iskolapadban, mégis a gyakorlatban próbálgathattam a szárnyaimat. Hónapról hónapra újabb muníciót kaptam arra nézve, hogy mivel is jár egy gyülekezetben szolgálni, tudásban, ismeretben növekedni és legfőképpen az Ige szolgájává válni” – osztotta meg velünk megéléseit.

Számára megnyugtató érzés volt a képzés során, hogy van egy csapat mellette: tapasztalt, gyakorló lelkészek, akikkel a hónapnak azon a bizonyos péntekén ismét lehet majd beszélni az aktuális kérdéseiről, akikhez lehetett fordulni imádságért és akik teljes szívvel együtt örültek és reménykedtek kezdődő közösségének az élete felett. „Az alázatuk, őszinteségük, kedvességük, megbecsülésük és segítőkészségük megtanított arra, hogy sose késő a lelkésztársaktól tanácsot, segítséget kérni – akár éppen most fejeztük be az egyetemet, akár évtizedek vannak már a hátunk mögött.”

Felidézte, hogy a tananyag egyik modulja a lelkész személyes lelki életével és jóllétével foglalkozik. Amikor elvégezte, határozottan azt gondolta, egy megfelelő ritmus megtalálásával neki ezzel nem lesz problémája. „Voltak elképzeléseim arról, hogyan fogok odafigyelni majd magamra, hogyan fogom ápolni az Istennel való kapcsolatomat, hogyan oldom majd meg a magánélet és munka egyensúlyát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Ahogyan teltek a hónapok, kezdtem rájönni, hogy nem is olyan egyszerű mindez. Viszont amikor ráeszméltem, hogy változtatnom kell, akkor már volt eszköztáram és sorstársaim is, akikhez fordulhattam. Élesben kellett megtapasztalnom, hogy az elméleti tudás nem egyenlő a szívbeli változással az élet egyetlen területén sem.”

Gondolkodásmódjában és szolgálatában egyértelműen tudatosabb lett a képzés hatására. „Szándékosan kerestem azokat a lehetőségeket, amikor lelkészként én léptem ki a gyülekezet falai közül. Meg akartam ismerni azokat az embereket, akiket Isten az én közvetlen környezetembe helyezett: hogyan gondolkoznak, milyen nehézségeik vannak, milyen élethelyzetben élnek. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy itt és most, a mi kontextusunkban az evangélium ereje hol érintheti meg őket egészen személyesen. Az evangélium olyan, mint egy gyémánt, amely egy, az oldalainak mégis ezer arca van. Ez a látásmód elkezdte formálni azt, ahogyan az igehirdetésekre készülök, és azt is, ahogyan a személyes beszélgetésekben jelen vagyok, kérdezek.”



Visszahat a gyülekezetre is
Stefán Attila taksonyi lelkész ma már tréningkoordinátorként is részt vesz az Inkubátor-programban. Számára az Inkubátor nemcsak szakmai képzés volt, hanem lelki megújulás is. „Megtapasztaltam, hogy a kiégésből van kiút: az evangélium mindig képes újat hozni, ha engedem, hogy mélyebben hasson rám” – osztotta meg velünk.

Az Inkubátor számára a felnőttképzés szemléletét hozta közel: azt, hogy a tanulás nem csupán elméleti ismeretátadás, hanem közös feldolgozás, reflexió és alkalmazás. „A csoport, akikkel együtt tanultunk, rengeteget adott: őszinte beszélgetéseket, közös kereséseket és egymás hite által való épülést. Az egész folyamatban az volt a legnagyobb ajándék, hogy az evangélium nemcsak a munkámról, hanem a szívemről is szólt – mélyebb megélést és megértést hozott, amit továbbvihetek a gyülekezeti közösségébe is.”

Mindezt a gyülekezetépítésben azonnal hasznosítani tudta: a szolgálatot csapatban végzik, közösen keresik Isten akaratát és egymás tapasztalataiból épülnek. A legnagyobb változást számára a kontextualizáció fontosságának a felismerése jelentette. „Korábban sokszor átvett mintákkal dolgoztunk, ma már látjuk, hogy nincs kész modell. Időről időre újra kell értelmeznünk a környezetünket, a társadalmi-kulturális kontextust, és abban megfogalmazni az evangélium üzenetét. A gyülekezetünk missziói szemlélete folyamatosan formálódik. Megértettük, hogy a közösségépítés nem pusztán intézményi fenntartás, hanem az evangélium megújító erejének láthatóvá tétele Taksonyban.”

A gyakorlatban ez abban jelenik meg, hogy bátrabban gondolkodnak új utakon, nyitottabbak a környezetük kérdéseire, és arra törekszenek, hogy az evangéliumot a helyi nyelven szólaltassák meg. „Bár az Inkubátort személyesen én végeztem el, mégis közösségi hatásai lettek. Megerősített abban, hogy merjek nyitottan és alázattal tanulni, vállalni a változást, és közben mindig az evangéliumból meríteni. Ez a belső megújulás visszahatott a gyülekezetre is: felszabadítóbb lett a közös gondolkodás, őszintébb a párbeszéd és erősebb a csapatban való szolgálat. Így a program nemcsak engem formált, hanem rajtam keresztül a közösséget is.”

Budapesten rendezi nemzetközi konferenciáját a City to City Europe 2025. november 17-20. között, melyre lelkipásztorokat és az evangélium iránt elkötelezett keresztyén szakembereket várnak. A konferencia kiemelten foglalkozik a gyülekezetplántálók következő nemzedékével, a holisztikus misszióval, a vezetők lelkiállapotával és a közösségépítéssel. További részletek és jelentkezés itt.
Ha szeretne többet megtudni arról, hogyan segíti a City to City Budapest a vezetőket a városi misszióban, itt talál bővebb információt: https://citytocity.hu/



Barna Bálint

Képek: Füle Tamás, City to City Budapest