Riport a szórványmagyarság helyzetéről

Elhangzott a Duna TV, Heti hírmondó c. műsorában


Riporter: – Erdély területének túlnyomó hányada a magyar nemzetiség szempontjából szórványvidék. Tavaly augusztusban a református szórványgondozó lelkészek találkozóján megfogalmazták a szórványkérdés tízparancsolatát, a tíz legfontosabb és legsürgetőbb teendőt a mintegy 500 ezer magyar magyarnak maradása érdekében.

Vetési László lelkész, szórványgondozó: – Létre kell hozni egy olyan nemzeti diaszpóra alapot, amely az egésznek hátteret biztosít, meg kell oldani az oktatás kérdését, minden lehetséges szinten, minden lehetséges helyen. Lelkipásztort kell biztosítani, és nem sorolom. Mindenképpen a legfontosabb feladat az önszerveződés, a közösségépítés és ezek a kérdések zárnák a prioritási rendet. A sorrendről lehet vitatkozni, de ezek majdnem egyformán és egyszerre fontosak.

R.: – Kalotaszentkirályt a magyarság szempontjából a történelmi Erdély egyik végvárának tartják. Fáradságos munka árán itt található a megyében falusi környezetben egyedülálló bentlakásos magyar iskola, amelynek hivatása fő küldetése a szórványosodás, az elnéptelenedés megakadályozása.

Lakatos András, kalotaszentkirályi iskolaigazgató: – A községközponton, Kalotaszentkirályon kívül még 12 faluból gyűjtjük össze a gyermekeket. A legtávolabbi Jegenye, Méra, Magyargyeromonostor, Damos, Jákótelke, Magyarvalkó, sőt még Bánfihunyadról is jár ide gyerek, de ugyanakkor román falvakból – Kalota, Bökény, Tránis – is jönnek ide a bentlakásba gyermekeink. A gyermeklétszám az iskolában 160–170 között mozog, és ebből olyan 75–80 gyerek nem a községközpontból való, tehát szinte 50 %-a a gyermekeknek más faluból jár ide.

R.: – Míg Kalotaszentkirályon a szórványosodás megelőzése a cél, Válaszúton az erősen asszimilálódó szórványmagyarság összefogását próbálják megvalósítani. Ugyanakkor Válaszút jól tükrözi a Mezőség jellegzetes szórványgondjait. 25 éve szünetel a magyar nyelvű iskola, míg magyar óvoda egyáltalán nem is működött a faluban. Mégis, 1999-ben a református egyház és a Kallós Zoltán Alapítvány támogatásával sikerült beindítani a magyar nyelvű iskolát, akkor még mindössze két gyermekkel.

Balázs Bécsi Gyöngyi tanár, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke: – Most összesen az iskolában van 9 gyerek, ebből négy válaszúti, 5 fodorházi és még van egy kislányunk, aki óvodás, ugyancsak Fodorházáról.

Vajda Dezső, válaszúti református lelkész: – A ’70-es években, amikor ebbe a szórványtengerbe kerültem, mint lelkész, akkor kezdtem el tulajdonképpen álmodni. Megálmodtam egy iskolát, és álmodtam az iskolába sok–sok gyermeket, és íme ez az álom 20 év után már valóra vált. Amikor megkezdődött ez az egész, amikor elkezdtem álmodni, akkor láttam, hogy mennyire szükség van itt, ebben a nagy szórványban arra, hogy valaki ezekkel a gyermekekkel foglalkozzon. Valaki, aki ezeket a gyermekeket összeszedje, hogy megtanítsa őket magyarul írni, magyarul olvasni, sőt, magyarul gondolkozni és érezni.

R.: – Az iskola megálmodóinak azonban további álmai is vannak. Összefogni a környék falvaiból a magyar gyermekeket, és minden szinten biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást.

Balázs Bécsi Gyöngyi: – Olyan 50–60 körül van a gyermekeknek a száma, akiknek a szülei szívesen adnák a gyermekeket magyar nyelvű iskolába. Sajnos, anyagi lehetőségük erre nincsen, és a falvakban sincs lehetőség anyanyelvükön tanulni a gyermekeknek. Ahhoz, hogy mi ezeket a gyermekeket össze tudjuk gyűjteni, és el tudjuk látni, és megfelelő oktatásban tudjuk őket részesíteni, anyagi háttérre lenne szükségünk.

Vetési László lelkész, szórványgondozó: Az kellene – és ez az igazi nagy elvárás a mentés szempontjából –, hogy a látványkodás, a pótcselekvés helyett, az ünnepszervező értelmiségi cselekvések és pótcselekvések helyett olyanfajta támogatási rendszer alakuljon ki és szülessen meg, amelyben valóban felerősödhetnek az erőtartalékok. Mi minden stratégiai megbeszélésen elmondjuk, hogy nem inkubátort várunk, nem azt várjuk, hogy mesterséges lélegeztető készülékre helyezzük a kisebbséget, vagy helyezze valaki kintről vagy bentről, hanem egy nagyon kevés támogatással, nagyon kicsivel a helyi erőforrások felerősíthetőek és ők is erre bátorságot kapnak.

Vajda Dezső, válaszúti református lelkész: Most már a 24-ik órának az utolsó perceit éljük itt, ebben a szórványban. És ha most, ezekben az utolsó percekben nem teszünk valamit a szórványban élő magyarjainkért és főképp gyermekeinkért, akkor a szórványkérdés sajnos lezárul.

2001-02-25 18:00 Duna TV, Heti hírmondó (MTI)