Csabdi község reformátusai 1866-ban építettek fatornyot templomuk mellé, melyből az első világháború után rekvirálták az istentiszteletekre hívogató harangot. A hívek 1925. április 18-án kőtorony építésébe kezdtek, melybe új harang került, az épületrészt és a hangszert öt hónappal később, szeptember 13-án szentelték fel. A gyülekezet a centenáriumon nem csak ezért adott hálát, de emléktáblát is avatott huszonnégy, kinevezett és megválasztott lelkipásztor nevével.

Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét az aznapra kijelölt ószövetségi és újszövetségi szakaszokból: „Különös találkozás ez: a Tízparancsolat és a csabdi hálaadás. Mi köze a hálaadásnak a Tízparancsolathoz? Az, hogy a Bibliában a törvény, a rend hálaadásból születik. Akinek a szabadságát köszönhette, attól kérdezte a nép, hogy hogyan tudja megőrizni ezt a szabadságot.”

A püspök úgy fogalmazott, hogy a világ a szabadságot határtalanságként fogja fel, ezért furcsán néznek a keresztyénekre, akiknek a Biblia szerint a szabadsága azon a kerítésen belül van, melyet Isten törvénye és rendje jelöl ki. „Ha a renden belül vagy, akkor vagy szabad. Isten úgy jelölte ki, hogy ebben ki tud teljesedni az életed” – mondta. Az újszövetségi igeszakasz alapján hozzátette: Pál apostol Krisztus megváltó munkáját titoknak tartja, amely mélyebb, mint egy rejtély, és minél többet tudunk meg róla, annál titokzatosabbá válik.

Balog Zoltán felidézte, hogy a csabdi gyülekezetnek sok próbatételen kellett átmennie az elmúlt évszázadok alatt: gyakori lelkészváltások zajlottak, a második világháborúban Csabdiban húzódott a front, a templomhajó is leégett. „A keresztyén ember azt kérdezi, hogy mi célból adta az Úr a próbatételt. Ha így tekintünk az egyházunk történetére, akkor minden áldássá válik. A keresztyén élet titka, hogy tartsd meg és megtart – ez az Istentől kapott megtartatás. Azt kívánom az ünneplő gyülekezetnek, így tegyünk mindig és ez biztasson minket arra, hogy van jövője a gyülekezetnek” – mondta.

A megjelent vendégek köszöntése után a gyülekezet lelkipásztora, Szabó Zoltán Levente és a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, Hajdú Szabolcs Koppány leplezték le a lelkipásztorok emléktábláját. „Van-e értelme a neveknek? Ha nem emlékszünk a felmenőinkre sem, van-e értelme annak, amit csinálunk?” – tette fel a költői kérdést a lovasberényi lelkipásztor. „Rengetegen voltak itt Csabdiban, akik az Úrnak szolgáltak. Ha nem lett volna bennük ez a tartás, mi ma nem lennénk itt. Ez biztasson minket, hogy hatásunk van a jövőre. Legyen ott minden percünkben a tudatunkban, hogy a jelenben egyszerre dolgozunk valakik jövőjén és múltján.”

A gyülekezet korábbi lelkipásztorai közül Molnár Sándor nemrég ment nyugdíjba, ő költözése miatt csak levélben tudta köszönteni a híveket – szeretettel gondol vissza a gyülekezetre, a közel tízéves szolgálatra és imádságban hordozza a közösséget, írta.

Imre Ernő 1943 és 1951 között szolgált Csabdiban – a háladó istentiszteleten fia, Imre János emlékezett rá. „1943. október 26-án, délelőtt volt édesapám lelkészbeiktatása, délután pedig az esküvőjük az édesanyámmal” – mondta. Imre János felidézte a világháború alatti hányattatásokat, édesapja Hollandiában töltött két szolgálati évét és hogy hogyan tudta az ott gyűjtött támogatásokat a lerombolt csabdi templom újjáépítésére fordítani. Imre Ernő 2013 szeptember 18-án, 95 éves korában hunyt el, de egy évvel korábban még prédikálhatott a csabdi szószékről.

Az őt követő Orbán József 1951-től 31 éven keresztül pásztorolta a falu reformátusait, az ő szolgálati éveit is fia, Orbán András idézte fel. „Annak idején nagy szegénység volt a faluban: a világháborúban megrongálódott házakban többnyire egy szobát tettek rendbe, a többi romos maradt. Édesapám az ünnepeken kívül nem kapott fizetést, ezért a család gazdálkodott, állatokat tartottunk, édesanyám pedig bejárt Budapestre dolgozni. Mivel édesapám szenior volt a sárospataki teológián, majd kikerült Svájcba és Németországba, a barátokon, ismerősökön keresztül kaptunk segítséget.”

Turbucz Péter 1992 és 2007 között szolgált Csabdiban, a ma már nyugdíjas lelkipásztor a 103. zsoltár első néhány versével buzdította az ünneplő gyülekezetet. „Mi a legfőbb jó a sok jó közül? Nem a betegségből való meggyógyulás és nem is a sírtól való megváltás. A legnagyobb ajándékot a bűnbocsánatban találjuk meg. A megbocsátás újrakezdés, Isten újjáteremti a világot. Itt nem lesz betegség, nem lesz halál, sem gyász, sem jajkiáltás. Higgyetek az örök életben, a testi, fizikai feltámadásban!”

Stift János hivatali ideje 2009-től 2017-ig tartott – a bodméri lelkipásztor köszöntőjében úgy fogalmazott: különös egybeesés, hogy a torony évfordulóján vagyunk együtt. „Az volt a feladatom, hogy mint a torony, felfelé mutassak. Hálás vagyok azért, hogy ezt nem egyedül tettem. A táblára ugyan fel van írva a nevem, de az a legnagyobb ajándék, hogy az élet könyvébe van írva a nevünk.”

A sövényfalvai testvérgyülekezetet a közösségben szolgáló Köblös Lehel dicsőszentmártoni lelkipásztor képviselte, aki a 133. zsoltár alapján köszöntötte a csabdiakat: „Gyülekezetünk elöljáróin és az utánunk jövő nemzedékek életében akkor lesz áldás, ha Isten Szentlelke közöttünk lesz. Akkor lesz megtartó a közösség, ha Istennel vagyunk közösségben. Ahol meg tudjuk látni a testvért, meglátunk valamit abból a szeretetből, amit Isten ad. Azt kívánom, hogy a gyülekezet mindig Krisztus szolgája legyen, és ha így lesz, akkor az emberre testvérként is tud majd tekinteni.”

A Csákvár–Bicske–Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség lelkipásztora, Szebik Károly szintén igei köszöntést mondott a Máté 15, 29-31 alapján: „Jézusnál a hegyen csoda történik. Ide, a templomhoz is hosszú, meredek lépcsőn kell feljönni, ott kell hagyni a hétköznapokat, hogy itt is életek változhassanak meg. A templom alakja egy mutatóujj az ég felé, ahonnan a segítség jön. Azt kívánom, hogy a gyülekezet jöjjön föl minél többször, hogy megtapasztalják a csodákat és dicsőítsék Istent. Mutassunk Jézusra!”

A hálaadó istentisztelet végén a csabdi református gyülekezet lelkipásztora, Szabó Zoltán Levente felhívta a figyelmet a templomban található gyülekezettörténeti kiállításra, a falakon lévő mennyezetkazetta-másolatokra, illetve egy installációra, mely a lelkipásztorok emléktáblájának munkafázisait örökítette meg.

Az ünnepi alkalom Balog Zoltán áldásmondását követően szeretetvendégséggel zárult.

Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkünk:
A csabdi gyülekezet és új lelkipásztora ajándékba kapták egymást. Beiktatták Szabó Zoltán Leventét.
A legszebb ajándék – Parokia.hu