Beszállok a metróba. A 4-es vonal egyik szerelvényének első fülkéjébe, amit „nem vezet senki”. Ritkán van lehetőség ott állni, ahol a vezetőfülke volt régen. Onnan előre lehet látni a sínekre. Mindig áll ott valaki, többnyire kisgyermekes apukák mutatják a félelmetes vagy inkább izgalmas alagutat a kisfiaiknak. De most üres, elfoglalom a helyem. Előre nézek, közben magam is tükröződöm az ablaküvegben. Előttem egy út. Milyen jól meg van építve! Egyenes, tökéletes, jól csúszik rajta a szerelvény. Még a széles Duna alatt is átmegy. Mi mindent kellett kifúrni, elhordani, kiegyenlíteni az építésekor… Sok munkás készítette az utat nekünk, hogy mi biztonságosan eljussunk oda, ahová tartunk. Éppen a gyülekezetembe megyek advent idején. Azon gondolkodom a föld alatt, hogy milyen utakat járunk be adventben.

Eszembe jut Keresztelő János szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Mt 3,3) Miből van az út? És mit „jelent” készíteni? Hogyan készíthetem én egyáltalán az Eljövendő útját?
Út és ösvény – erről beszél az ige.
Ha útra gondolok, elsősorban nagy és széles utak tárulnak elém. Jól megépített aszfaltút, autóút, többsávos sztráda. Út, melyen sokan haladnak. A széles, tágas, hosszú út sebességre hív, arra, hogy haladjunk, száguldjunk rajta. Az életünknek is vannak ilyen szakaszai, amikor haladni szeretnénk. Akkor is úgy érezhetjük, hogy széles úton haladunk, amikor sodródunk a karácsonyi tülekedésben, és csak a gyorsaság számít: hogy odaérjünk mindenhová – közben lehet, hogy sehol sem vagyunk ott egészen.
Ha ösvényre gondolok, akkor egy rövid út van előttem, szűk ösvény, mellékút, erdei csapás. Ilyeneken is megyünk időként, néha magunk választjuk, néha rátévedünk, néha belekényszerülünk. Az adventben is vannak kis utak, nem látványosak, sőt belső utak is, melyeket bejárunk. Mindegyiknek van helye az életünkben.

Milyen utak és ösvények vannak előtted az adventben?

Keresztelő János születéséről Lukács evangéliumában olvashatunk részletesen.
Már születése előtt kiderült a szülei és környezete számára, hogy Istennek különleges terve van vele. Külső, prófétai megjelenése, étrendje illett a pusztához, ahol élt. A többi ószövetségi prófétához hasonlóan ő is az egész Izráelt hívta megtérésre. A keresztség nála nem csak a hitvallástétel kifejezése volt, hanem Isten megbocsátó odahajlásának is a jele. Magát az ézsaiási ige szerint Jézus, azaz a Messiás útkészítőjeként értelmezte. „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.” (Ézs 40,3–5) Keresztelő János tevékenységében az egyenes az egyértelműséget, határozottságot, a biztonságot, az alázatot, az Úr útjának követését jelenti.

Ti már nem hozhattok jó hírt nekem.
Ami jó van, magamtól megtaláltam
az erdőkben, hol sok-sok este háltam
– s keresztelő Jánosként hirdetem.

Most járok hóban és halálra váltan,
ám ez számomra boldog kínt terem;
a hófúvásban gyakran hirtelen
csak térdre hullok: Gyermeket találtam!

Goromba ágak az arcomba vernek,
de én megyek tovább, egy kis haranggal
viszem a drága hírt az embereknek:

Bennem van, íme, csengő és harangdal
és bennem van a legnagyobb, a Gyermek –
a fényes jászol s valamennyi angyal.

(Dsida Jenő: A gyermek dicsérete)

Mi számodra a legfontosabb ma, amikor az „egyenesre” gondolsz?

Nagy megbízatás, feladat és felelősség az Úr útját készíteni. Nehéz elengedni, hogy az út, amit készítünk, nem a miénk, hanem az Úré, de egyben jó is abban a tudatban lenni, hogy másnak készül az út, ráadásul, amin Ő érkezik.

Nagy fáradság olyan utat készíteni, amin utána jól és kényelmesen lehet járni. Ilyenek voltak a rómaiak útjai is. S a „készítsétek” kifejezés munkát jelent: dolgozni, fáradozni, izzadni, formálni, állítani, ásni, összerakni. Az utakon néha torlaszok vannak, meredek sziklák, és szakadékok akadályozzák a járást. Máskor a korszellemmel, hamis tanításokkal, nehéz ideológiákkal, hatalmi rendszerekkel kell megküzdeni. Ezek is az útkészítés részei. Mégis jó kimondani Jézusnak:

Az én utam a Te utad, a Te utad az én utam.

Neked készítem, Uram, hogy megérkezhess hozzám, a családomhoz, a gyülekezetemhez és minden emberhez, az idei adventben is.

Mit csináltok, aszfaltozók,
járda szélét megfoltozók,
mért feküsztök a járdán?
Bizony mondom, ha maradtok,
a szurokba beragadtok.

– Nem ragadunk, nem maradunk,
mindjárt tovább araszolunk,
nem ragad már ez a járda,
de meleg még, mint a kályha,
hideg szél van, esőt hozó,
melegszik az aszfaltozó.

Ha melegszik, melegedjék,
járdaszélre telepedjék,
dőljön csak a tarisznyára,
melegedjék harisnyába.

(Nemes Nagy Ágnes: Bors néni beszélget az aszfaltozókkal)

Mit jelent „készíteni az utat”? Mit jelent neked?

Teológuskoromban Zuglóba jártam ifire, s egy adventi alkalommal a fiatalok egy tál kókuszgolyóval vártak, melyből egy szemet – az érkezésem hevében lekapva a tányérról – rögtön a számba gyömöszöltem. Az ifisek csodálkozó szemmel, némileg elképedve álltak körülöttem, majd a következő pillanatban rájöttem, miért: a finom csemegében egy adventi üzenet volt elrejtve kis, összegöngyölt papírban. Miután fogaim közül kioperáltam, a megrágott „papírkérdést” a Bibliám elejébe ragasztottam. Ez állt rajta: „Mit jelent készíteni az utat? Mit jelent neked?” Azóta is velem van a kérdés minden adventben, és azon kívül is. Keresem a választ, és nagyon örülök, amikor találok valamit.

Az ünnepre érkezik az ünnepelt. Őt várjuk szüntelenül. Az Ő érkezése teszi igazi örömmé az ünnepet. Az én ünnepem is. Az útját én készíthetem, mi készíthetjük!
Az ünnepre készülés és Jézus várása aktív tevékenység, sőt munka.

Nem a saját dolgaink rendbehozása csupán a cél, hanem Jézus útjának a készítése,

a páli igazsággal nyomatékosítva: „de mindezt valóban tegyétek is” (Róm 13,11).

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén –
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge –
el kell érnünk Betlehembe.

Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge

Hazafelé állok a metró első kocsijában. Hátammal nekidőlök az ajtónak, ahogyan szoktam. Elöl most nincs hely, állnak a vezetőfülke helyén, ahonnan előre lehet látni. Egy apuka felülteti gyermekét az ablakba, és talán magyarázza, hogyan is építették a metrót, milyen jól átgondolt mérnöki munka, milyen pontos a kivitelezése, a szürke sínpár hogyan hordozza biztonságosan a szerelvényt. Jól megépítették ezt az utat.

Az apa készíti a fiának az utat az adventben.

Képek: Bölcsföldi András, Füle Tamás