Elérkezett ennek az évnek is az utolsó napja. A közös ünneplés és óévbúcsúztatás előtt saját magamba nézek, leltárba veszem, ami mögöttem van. Ülök a meleg szobában, a naptárral és egy bögre forró teával a kezemben. Azon gondolkodom, mit halmoztam fel az elmúlt tizenkét hónapban. Ahogy megyek végig a hónapokon, előjönnek az emlékeim. Ilyenkor mindig jobban fájnak az el nem hangzott bocsánatkérések, a fájdalmas kapcsolatok, a számomra fontosak, akik már nincsenek mellettem. Sok minden vár kidobásra bennem. Nagy sóhajjal veszem tudomásul: újra eljött az ideje a lelki nagytakarításnak (is).
Persze én szeretném, ha az új év, a tiszta lap önmagában elég lenne a szemét eltüntetéséhez, a téli pihenés a sepregetéshez. Ha elég lenne eltakarni azt, ami fáj, ami nem szép. Ahogyan a hó takarja el az emberek szemetét az utcán. Jó lenne rálapátolni valamit magamra, ami alatt olvadáskor meglepetésszerűen nem találok semmit. Jó lenne megúszni az energiát, a fájdalmat, a szembenézést a valóságommal.

Megjelennek előttem a nagyon fontosak, akiket szeretek, bár sosem találkoztunk. A történetük erő, remény és ígéret nekem. A béna, akit barátai vittek Jézus elé. Járni szeretett volna, azonban ennél sokkal többet vitt haza. "Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ,,Bocsánatot nyertek bűneid'', vagy azt mondani: ,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj?" 
Jézus többet tartogat nekünk, mint fájdalomcsillapítás vagy a múltunk elkendőzése. Vele végignézhetjük az elmúlt évünket, az összes bűnnel, fájdalommal, mulasztásunkkal. Emlékeztet arra, hogy minket választott, és 2014-ben is igent mond ránk.
A takargatással viszont nem hajlandó megbékélni. Ő a sebek felfedésében, tisztításában és bekötözésében akar társunk lenni. A legtöbbet akarja nekünk adni. Ahogy a samáriai asszonynak sem kevesebbet kínált, mint az élet vizét, saját magát. Jöjj el, Uram, jövőre is, minden egyes napon!
Ámen.

Horváth Zsuzsanna 

Az idézett igeszakasz Márk evangéliuma 2. részének 9. verse.