A megtalált út
Két évvel ezelőtt portálunkon már bemutattuk a Keskeny út sátrat, mely immáron tíz éve a tusványosi „politizálós” forgatagban keres politikamentes lelki kérdésekre válaszokat. A mostani vitaindítóban Bardócz Csaba lelkipásztor, a sátor vezetője egy történetet idézett fel, melyet a sátor életében a legjelentősebb eseménynek és legnagyobb érdemnek nevezett. Történt ugyanis két évvel ezelőtt, hogy a Keskeny út sátornál feltűnt egy huszonévesekből álló baráti társaság, akikről első ránézésre úgy tűnt, hogy az egyházzal vajmi kevés kapcsolatuk van, inkább „bulizós, sörözős” mai fiataloknak tűntek. Ennek ellenére akkor minden nap részt vettek a sátor eseményein, nemcsak az előadásokon, hanem az áhítatokon is. A tábor vége fele közeledve az egyik fiatal odament a sátorvezető lelkészhez és elmondta, hogy ő nincs megkeresztelve, viszont úgy érzi, elérkezett ennek az ideje. A táborzáró napján Bardócz Csaba a sátorban megkeresztelte ezt a fiatalt. Immáron harmadik éve nemcsak ez a megtért fiatal, hanem az egész baráti társaság a Keskeny út sátor állandó részvevői lettek. A kis történet ismeretében nem az a kérdés, hogy szükség van-e az egyházra, hanem inkább az, hogy miért van rá szükség - tette fel a kérdést a lelkész Kató Bélának az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, valamint Székely Kinga Réka lelkésznek, a Magyar Unitárius Egyház előadó tanácsosának. ( A harmadik meghívott, Böjte Csaba ferences szerzetes mégsem vett részt a beszélgetésen.) 

„Ha eltörölnének minden egyházat…”
Székely Kinga Réka azt a kérdést tette fel, hogy milyen egyházra van szükség? Meglátása szerint az egyház és az általa megjelenített hitélet olyan alapvető emberi igény, amely minden korban és minden társadalmi szerkezetben nélkülözhetetlen. „Ha mondjuk holnaptól eltörölnének minden egyházat a földön akkor is meg vagyok győződve, hogy holnapután ezek az egyházak megint léteznének” - mondta a lelkész. Az ember úgy van kódolva, hogy szüksége van a lelki életre. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy bár az egyház alapja maga Isten, mégis itt a földi létben az egyház arca nagyban attól függ, hogy milyen lelkületet hordoznak azok tagjai. „Az egyház olyan lesz amilyenek mi vagyunk, az egyházat mi is alakítjuk”- tette hozzá. 

Az egyházban élés, életforma
Kató Béla püspök szerint amikor az egyház milyenségét, illetve az emberek egyházhoz fűződő viszonyát vizsgáljuk, arra két választ is lehet adni. Az egyik a teológiai megközelítés, mely szerint: ”az egyház Krisztus teste, tagjait igéje és Szentlelke által gyűjti egybe és tartja meg. Ez egy axióma, amit vagy elhiszünk, vagy nem, de ehhez nincs mit hozzáfűzni. Ezért van az, hogy aki az értelmén keresztül szeretne ebbe a szférába bejutni, az semmire se jut, mert ahogy boncolgatni kezdi az értelmével, mindig zsákutcába kerül.” Ezen megközelítés szerint csupán a hit által alakulhat ki az egyházi közösség. A jogi megközelítés szerint az egyház olyan helyi, regionális vagy univerzális közösség, amelynek tagjai azonos vallási nézeteket vallanak. Ezen jogi megközelítés alapján is kijelenthető, hogy van létjogosultsága az egyháznak. A mai világban minden magára adó (gazdasági, társadalmi) közösség a régiségével legitimizálja magát, amíg egy cég száz-kétszáz, egy egyetem ötszáz éves régiséget tud felmutatni, addig az egyház kétezer éve állandó. „Tessék mondani még egy olyan intézményt, ami 2000 éves múltra tekint vissza” - mondta a püspök. Ugyanakkor az egyház nem csontosodhat be, szüksége van a folyamatos megújulásra, újjáéledésre, ami által teljesítheti a maga küldetését. 

Tetszett Istennek
“Minden esetben a személyes bizonyságtétel az, amivel embereket befolyásolni lehet. Az egyház nem csak úgy, önmagától fejlődik, emberek élnek benne. Ha valaki hitelesen tud Istenről a másik embernek beszélni, és az Ő törvénye szerint cselekedni, ebből következhet az, hogy mások is követők lesznek. Az egyházban élni életforma, nem csak alkalomszerű találkozó.”
A püspök szerint a mai ember sem más, mint a régi: védtelen, és ha letér a hit útjáról, nagyon könnyen egyedül maradhat és elveszhet. Lehet, hogy a keret, amelyben élünk, változik, de tetszett az Istennek, hogy ez legyen az a keret, amiben szerette volna megtartani az embert.

Juhász Ábel református lelkipásztor

A Tusványosról szóló előző írásunkat itt olvashatja.