„Ahhoz, hogy önzetlenül, szabadon és a legmélyebb szeretettel éljünk a közösségben, túl kell látnunk az életen, a saját életünkön is” - mondta a Közös(s)Ég Magazin kérdésére Magolcsay Nagy Gábor. A költő-zeneszerző és Pántya Bea vizuális művész közös kiállítása, a Metanoia Park április 3-án, csütörtökön nyílt meg a budapesti kArton Galériában. A kiállított művek Magolcsay Nagy Gábor kiadásra váró, azonos című kártyakönyvének ötven logo-mandaláján alapulnak. A logo-mandala a perspektívaváltás műfaja, hiszen a költemények sorai majdnem tetszőleges sorrendben olvashatók össze, az egyes sorok pedig olvasónként más és más sorrendben követik egymást. Az ún. konkrét költészeti műfaj arra hívja fel a figyelmet, hogy a tapasztalt jelenségek kontextustól függően más és más jelentéssel bírnak.

Olvasd újra magad!
Aki belép a Metanoia Parkba, a szó szoros értelmében vett vizuális költészettel akad dolga, hiszen Pántya Bea a legkülönfélébb vizuális technikákat alkalmazva értelmezte a kortárs szövegeket. Az alkotók a látogatót nem kizárólag olvasásra, de szemlélődésre, megfigyelésre is hívják, időnként pedig arra buzdítják, hogy a költeményekre irányuló fizikai beavatkozásokkal aknázzák ki az észlelési-olvasási lehetőségeket.

"A harangszó tereli az időt"

Adni és elvenni
- Első olvasásra feltűnt, hogy a szövegek rendkívül mozgalmasak, érzékiek. Laza, könnyen alakítható szerkezetük miatt hamar megtaláltam azokat a pilléreket, amelyekre építve villámgyorsan születtek a képek a fejemben. A kiválasztott szövegeket sorozatokba rendeztem, a témákból adódott, hogy milyen anyagokat használjak. Nem tipográfiai szempontból közelítettem meg tehát a szövegeket, sokkal inkább a faktúrák hangulat- és rendszerteremtő erejéből indultam ki - nyilatkozta a Közös(s)Ég Magazinnak Pántya Bea. A vizuális művész elárulta: élvezettel csapongott a különböző technikák között. 
- A Teknő-Fátum képpáros például egy drámaian erős materiális kontrasztra épül: egy finom, lágy, alig érzékelhető anyag találkozik a masszív, nehéz, rideg kővel. Máskor az anyagszerűség elvontabban érzékelhető. A videósorozat már csak az apró, meditatív mozdulatokra koncentrál. Az alkotások egyfajta értelmezési utat nyitnak meg a számos lehetőség közül.

- Hogyan teremthető meg az egyensúly a képek szabadon értelmezhetősége és a képi megjelenítés között? Hogyan adjunk valamit az egyik oldalról, miközben ugyanazt a másik oldalról elvesszük? Hogyan tarthatják meg a versek szabadságukat képek formájában? Ehhez hasonló kérdéseket tettem fel magamnak alkotás közben - tette hozzá.

Az olvasó is alkot
- Nem tartom egészségesnek, hogy az irodalom ki akarja sajátítani magának a költészet fogalmát - mondta érdeklődésünkre Magolcsay Nagy Gábor. A költő szerint a Metanoia Park alkotásai olyan szerzői alapállást tükröznek, amely eltér a szokásos irodalomfelfogástól, hiszen sokkal inkább bízzák az olvasóra a jelentéstársítást, mint más műfajok.
- Kétségtelenül „melós” olvasói magatartást igényelnek ezek a költemények, hiszen az olvasás és az azt megelőző érzékelés-észlelés fokozottan aktív és önreflexív. Azért szeretném mindezt megmutatni (mű)tárgyakkal, különféle anyagokkal és médiumokkal, hogy az emberek testközelből érezzék: szabadon közlekedhetnek a költészetben. Egy olyan költészetben, ami nem csak a papíron van jelen, hanem a televízió, a pc, a digitális képkeret megjelenítési módjaiban vagy a vasbetonban is. Ezek a költemények vagy mozgásban vannak, vagy arra buzdítanak: „fogj meg! nyúlj belém! írj tovább! cselekedj!”

Metanoia
A gondolkodás megváltozása, a gondolkodásmód átalakítása, átfordulás, megtérés - ezt jelenti a görög eredetű metanoia szó.
- Kamaszkorom egyik nyarán Sajókazán csavarogtam, amikor arra lettem figyelmes, hogy cigány gyerekek fenyegetik és bántják egymást, élesben, verekedtek is, meg minden. A nagy üvöltözésben elkaptam egy mondatot: „Én nem félek a haláltól!” Elég korán rájöttem arra, hogy a haláltól nem félni nem nagy kunszt. Az élettől nem félni, na, az már valami. Nem elbújni, hanem kockáztatni, ott lenni az élet arcvonalában. Ha éber vagy és gondolkozol, az ehhez hasonló perspektívaváltások végigkísérik az életedet - fogalmazott az alkotó. Magolcsay Nagy Gábor elmondta, a kiállítás címét a Porcupine Tree együttes Metanoia című lemeze ihlette, és a sajókazai találkozás óta eltelt évek is megérleltek egy újabb döntést, ebből az élményből született a Metanoia Park is.

Inkább megölte magát
- A legutóbbi sorsfordító döntésemhez a testem jelzései vezettek. Egyre markánsabban jelentkeztek rajtam a pánikbetegség tünetei, ezen kívül azon kaptam magam, hogy a reális és az ideális énem kétségbeejtően eltávolodott egymástól. Miután Hemingway elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, agyonlőtte magát. Feldmár András pszichológus elképzelése szerint ez azért történhetett meg, mert a reális énje, mondjuk úgy: a hétköznapi ember, és az ideális énje, vagyis a Nobel-díjas bölcs beláthatatlanul eltávolodott egymástól. Hemingway ezt a szélsőségesen skizoid állapotot úgy oldotta fel, hogy megölte a reális énjét, hisz az ideálisat "jobbnak" tartotta. Ennek a jelenségnek a szele engem is megcsapott.

Sorsfordító szeretet

- A kilenc évvel ezelőtti abortuszélményem óta erkölcsileg és egészségileg is zuhanni kezdtem - folytatja a költő. 
- Szeretetlen párkapcsolatok, a vágyaim mértéktelen hajszolása, a kielégíthetetlenség, néhány közeli ismerős elvesztése és egy harmincévesen túlélt szívroham vezettek oda, hogy nyomtam egy Escape-et (a számítógép billentyűzetének kilépésre szolgáló gombja - a szerk.). Két évvel ezelőtt kiléptem az akkori párkapcsolatomból, felmondtam a cégnél és elhatároztam, hogy azzal fogok foglalkozni, amit a leginkább szeretnék tenni - nemcsak szenvedéllyel, de a legmélyebb szeretettel: alkotni; tart, ameddig tart. A következmények végzetesek is lehettek volna, ha nincsenek barátaim, akik a hajléktalanságom hónapjaiban áldozatokkal segítettek, miközben türelmesek is voltak velem. Látták, hogy megszállottként vetem bele magam a munkába, ha kellett, az utcán, egy gyorsétteremben vagy egy foglaltházban. Egyszer valaki azt mondta, jó eséllyel Budapest legelegánsabb hajléktalanja vagyok. Újra a szeretet felé fordultam, és leporoltam a régi-új értékeimet. Megzaboláztam a vágyaimat és a vágyódásaimat, egyre erősebbé és egészségesebbé váltam. Találkoztam egy nővel, akinek a szépsége, szeretete és tisztasága nem szorul magyarázatra, és akivel ma már együtt élek. Nagy nehézségekkel küzdünk napra nap, részmunkaidős melókból tartjuk el magunkat. Mindketten megszállottan produktív érdeklődők vagyunk, és ez a típusú érdeklődés bizony sok időt igényel, de minden este visszatalálunk egymáshoz. Újra szeretni akarok, újra szeretni akarni tanulok.

A létezés, ami több

„A Metanoia Park alkotásai arra ösztönözhetik a szemlélőt, hogy életre ítéltségénél szélesebb horizonton olvassa újra személyes élményeit” - ezekkel a szavakkal invitálják az érdeklődőket a kiállításra a szerzők.
 - Húsz éves lehettem, amikor Hamvas Béla olvasása közben szembesültem azzal a különbségtevéssel, hogy az élet és a létezés bizony nemhogy nem rokon értelmű kifejezések, de felettébb eltérő jelentéstartományokkal bírók. Elkezdtem töprengeni például az életmód, létforma, életérzés és létérzékelés szavak jelentésrétegein, és gyönyörködni a magyar nyelv értelemtükröző csodájában - idézte fel Magolcsay Nagy Gábor.

- A létezés nem történet, nem lineáris idő, nem kezdet és vég, tehát számomra elsősorban nem anyagi kategória. Az élet dolgai ugyanakkor ezekkel a fogalmakkal könnyen leírhatók. A létezés számomra - emberi léptékkel - a szabadságom, az esélyeim, a lehetőségeim végtelenségét, a sorsválasztásaim szuverenitását jelenti a hit és a szeretet kontextusában. A kicsinyességgel, figyelmetlenséggel, önzéssel és képmutatással szemben nyugalmat, bizalmas teret, követhetőséget és reményt jelent. Az élet körülöttem minden, csak nem nyugodt és biztonságos terep, hogy a nyíltságról és a követhetőségről már ne is beszéljek. A létezésünkhöz való viszonyunkat a művészetben hasonló természetű eszközökkel lehet a legerősebben kifejezni: a kép végtelenségével, a hang és a zene lebilincselő indukcióival, az irodalomban pedig ezt a képiséget és zeneiséget a leginkább magában hordozó lírai szöveggel, ami elképzelésem szerint a pillanatra fókuszál a történettel szemben.

Tovább látni - de hogyan?

- Ahhoz, hogy az ember a közösségben valódi reményteljességgel, önzetlenül, szabadon és a legmélyebb szeretettel a szívében éljen, tovább kell látnia az életen, a saját életén is. Ez piszok nehéz, ezért az embereknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy ezt felismerve eljuthassanak egymáshoz. Ez a hitről és a szeretetről szól - a döntésről. Hogy belátom-e, elhiszem-e azt, hogy van valami, ami nálam és a nyamvadt kis életemnél jóval magasabb rendű, de amitől nem félnem kell, hanem amiben feloldódhatok. A szeretet átvilágít, és ez az egóra nézve veszélyes; de ha nem engedjük, hogy az egónk sakkban tartson minket, akkor beláthatjuk, hogy a szeretet nem is olyan félelmetes. Vannak bizonyos pozitív, ám többnyire üresen kongó jelszavak: „ne legyél rasszista! legyél zöld! óvd a környezetet! ne lopj! szeresd magad!” Amennyire én látom, azok, akik ezeket hadarják, gyakran nyilvánvalóan nem is találkoznak egymással és önmagukkal sem. Nem ismerik sem egymás, sem a saját maguk valódi félelmeit. A félelem minden nyomorult és gyarló tulajdonságot kérgesre épít az emberben. Rögeszméket, irigységet, önzést, képmutatást, mindent. Nekem első körben meg kellett tanulnom nem félni belátni azt, hogy „igen, be vagyok rezelve, emiatt rossz döntéseket hozok, rosszul cselekszem”. Ezután pedig elkezdtem kitakarítani és romtalanítani. Ma is ezt teszem, és valószínűleg nem is lesz vége ennek a takarításnak, de alázattal, áldozathozatallal, szeretettel, kitartással és erős hittel át tudom vészelni a gyöngébb időszakaimat.

Pántya Bea és Magolcsay Nagy Gábor kiállítása, a Metanoia Park 2014. május 2-ig a budapesti kArton Galériában tekinthető meg (1054 Budapest, Alkotmány utca 18.).

Képek: Pántya Bea, prae.hu

 A szerzők alkotásairól itt tudhat meg többet:

http://litosmuhely.wix.com/litos
http://magolcsay.hu/
https://www.facebook.com/mtnprk

A cikk a Közös(s)Ég Magazinban jelent meg.