„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Példabeszédek könyve 19. rész 17 vers)

Január 25-én szombaton délre ételosztást szerveztünk a Református Szeretetszolgálattal közösen, már nem először, és reméljük nem is utoljára.

Most is példás renddel történt minden. A Szeretetszolgálat hozta az ételt, 4-500 adag rizses húst, tányérokat, evőeszközöket.

A budai gyülekezet biztosította az önkénteseket,  150 liter forró teát, de főztünk kompótot, gyűjtöttünk a gyülekezetben édességet, süteményt, szőlőcukrot, szappant, borotvát, levesport, gyümölcsöt és sok-sok ruhaneműt, melyek mind-mind a gyülekezet gondoskodó szeretetéből fakadó adományok voltak. Hálásan köszönjük a sok-sok felajánlást, adományt.

Már maga az is nagy öröm volt, hogy a felhívásra több mit harminc gyülekezeti tag jelzett vissza, hogy szeretne részt venni a szombati szolgálatban. Külön öröm volt, hogy a nők mellett sok férfi  segítőnk volt. Szükség is volt rá, hiszen nagy mennyiségű holmit kell ilyenkor megmozgatni.

Már tíz órakor elkezdtük az adományként odaszánt ruhaneműk kihordását. Külön-külön dobozokban sapka, sál, kesztyű, cipő, zokni, felsőruha, pulóverek, pólók, két szekrényre való meleg kabát várt és zömében talált gazdára. Amíg a melegétel megérkezett, lehetett ruhát válogatni és a forró teával kicsit felmelegedni.
 
A konyhában közben a női segítők szorgoskodtak. László Erzsike vezényletével készült a finom almakompót, tea, kerültek tányérokra a sütemények, édességek, narancs és más finomságok. Amikor a déli harangszó megszólalt már osztották az ételt az önkéntesek. És a finom falatok mellé jutott pár kedves szó is, amiben az idelátogatók szintén sokszor szenvednek hiányt. Egy órára minden finomság elfogyott.

Bár nem ez volt az első ilyen segítő akció, amiben részt vettem, mégis meghatott a lelkes budai önkéntesek odaszánása. Bizony nagy dolog az, amikor valaki képes a szombat délelőtti komfortzónáját, ágyban való pihenését feladni, és vállalva a hideg szélben fagyoskodást eljön egy olyan alkalomra, ahol általa nem ismert nehéz sorsú emberek megsegítésén fáradozik, cipekedik, talpal, kínál, ételt oszt, hajolgat, görnyed, fárad.

Mégis csupa boldog, mosolygó arcot láttam, és valami furcsa fényt a szemekben. Ezek a fények arról tanúskodtak, hogy a hideg csak kint volt az úr, de ott bent a szívekben tüzek égtek, melynek a melege legyőzte a fagyot, a metsző dunai szelet is.

Mindenki, nem csak a vendégeink, hanem az önkéntesek is azt tudakolták, hogy mikor lesz megint ilyen akciónk.

Hát, ha Isten is úgy akarja, lesz! Az igéjében azt üzente ma is, hogy számára is öröm a nincsteleneken könyörülő szíveket látni, és Jézus szava ma is igaz: A szegények mindig veletek lesznek.

Jézus intése igaz ma is: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." Máté 25, 40.

Csenki Zsuzsanna
diakóniai gondnok
Budai Református Egyházközség

Az eseményről a Magyar Nemzet Online és a Tv2 oldalán is olvashatnak, illetve a helyszínen készült fotókat ezen a linken tekinthetik meg.