„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban."
Szent Ágoston
Elhívottak közössége
Péntek délelőtt középiskolások, délután ificsoportok keresték közösen a választ hivatás és elhívás kérdéseire. Összefoglalónk a Ráday-napok programsorozat ifjúsági napjáról.
Mi az én hivatásom, mire hív el Isten? – ez a sok keresztyén fiatalt foglalkoztató kérdés állt az idei Ráday-napok ifjúsági napjának középpontjában. Csaknem háromszáz, hivatásválasztás előtt álló református középiskolás látogatott el a budapesti Ráday Házba 2023. szeptember 29-én, pénteken.
Jó tanítványnak lenni
Egy fa lombkoronájának a tetején ülünk, innen tekintünk le az ágakra, a fatörzsre, és innen keressük gyökereinket – ezzel a képpel nyitotta meg az ifjúsági napot Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Mint kifejtette: a fa tetejéről lefelé haladva először iskoláink fenntartóit láthatjuk: az egyházközségeket, az egyházmegyéket és az egyházkerületet. Lejjebb haladva négyszázötven évvel korábban élt őseinket láthatjuk, akik a hit elgyengülésére a református egyház megalapításával válaszoltak. Még lentebb első királyunkat fedezhetjük fel, aki felismerte: a keresztyén hit lényegéhez tartozik, hogy ami nekem jó, abból adok másoknak. Végül elérünk a valódi gyökérzetig, Jézus Krisztus legelső tanítványaihoz.
A püspök elmondta azt is: szeretnék, ha minél több református diák megismerkedhetne a Ráday Ház épületegyüttesével, benne azzal az intézményrendszerrel, ahol a jövő lelkipásztorait tanítják. Hozzátette: bízik benne, hogy az ismerkedés során sokan ráéreznek a tanítványság ízére. „Jó tanítványnak lenni. Jézus közelsége olyan hely, ahol mindig lehet újat tanulni” – fogalmazott az egyházvezető.
Veres Sándor dunamelléki főgondnok köszöntőjében arról számolt be, hogy a Ráday Ház épületegyütteséhez tartozó Ráday Felsőoktatási Diákotthon újjáépítésekor fontos szempont volt, hogy az épület legyen világos, a megjelenés legyen nyitott és hívogató, és legyen olyan lelkiségi tér, ahol a hallgatók és a kollégisták együtt lehetnek imádságban, igehallgatásban. Kívülről is egyértelmű, hogy ez az épület egy keresztyén közösségé, ezért került rá a betlehemi csillag és a golgotai kereszt. „A Ráday Ház most lehetőséget ad arra, hogy a diákok ne csak egymással, de azzal is találkozzanak, aki a barátjuknak nevezi magát: Jézus Krisztussal.”
Játék, gyönyörködés, közösségre lépés
„Bármilyen munkára is hív el Isten, abban ott van a lehetőség Őt szolgálni. Minden hivatásban gyönyörűségére lehetünk Jézusnak” – fogalmazott igehirdetésében Németh Balázs lelkipásztor, a Mérnökmisszió vezetője. Az egyetemi lelkész kifejtette: a Példabeszédek könyvében nem egy szokványos bemutatkozását láthatjuk Jézusnak: ez a Fiú játszik, sőt, játszadozik a magyar fordítás szerint. Földi küldetésének fényében különösen hat, hogy játszadozik és örül, de ebben gyönyörködik az Atya. „Az élet több mint célokat elérni: önmagában is értékes, értelmes. Ami a legtisztábban kifejezi ezt, az az őszinte és az örömre törekvő játék, mivel az lényege szerint távol áll mindenféle célszerűségtől.”
Mindezt egy mozgó kocsira rögzített inverz inga és néhány önkéntes diák segítségével szemléltette oly módon, hogy az inga rúdját egyensúlyban kellett tartani. „Számomra ez az eszköz valami többről beszél, mint puszta játékról. Olyasmit üzen, ami keresztyénségünk lényege. Olyan ez a szerkezet, mint amilyenek mi vagyunk Krisztus nélkül: nem tudunk egyensúlyba kerülni.” Jézus ereje azonban segít minket ebben, ezáltal leszünk képesek gyönyörűségére lenni.
Az igehirdető hangsúlyozta: a hivatás közösségre lépés Jézus Krisztussal, aki az Atya színe elé hív, játékra hív, közösségre hív és mindezek örömét akarja megosztani velünk. A hivatás a szó legnemesebb értelmében játékká lehet. Ennek nincs fix formája, mint ahogy a játékokból is különbözőket szeretünk. Valakinek a Scrabble, valakinek a Monopoly, a kártyajátékok, a szerepjátékok vagy a Lego az erőssége, ezekből előny kovácsolható a munkánkhoz is. Fontos azonban, hogy elsősorban Jézus Krisztus hívására figyeljünk. „Ezt a reménységet vidd magaddal: az életnek bármely munkájára hív el majd Téged Jézus Krisztus, ott meg fogja mutatni a helyed, Ővele közösségben pedig gyönyörűségére leszel!”
Pályaválasztás
A diákokra váró játékos interaktív feladatok során a résztvevők megismerkedhettek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karával (KRE HTK), valamint a más fővárosi egyetemeken megalakult református közösségekkel és lelkészeikkel. A diákok bibliakvízt tölthettek ki, egyházismereti vetélkedőn vehettek részt vagy épp bibliai történetekről mesélhettek emotikonokkal. Értékes szempontokat kaptak a lelki jólléthez, hallhattak a stresszkezelésről és arról, hogyan tudhatják magukat Isten kezében akkor is, ha a tanulmányaik terhe nyomasztja őket.
A kreatív állomásokon lehetőséget teremtettek a hivatás, a hivatásválasztás és az elhívás kérdéseiről szóló beszélgetésekre is. Az elcsendesedni vágyókat verses imaösvény várta a Ráday Ház udvarán, nem messze tőle pedig irodalmi kávéház biztosított teret a találkozásokhoz.
Az Élő könyvtár elnevezésű állomáson a diákok a gyakorlati teológiai területeivel ismerkedhettek. A diákok kérdezhették a teológusokat, így képet kaphattak a lelkészi hivatásról és a budapesti lelkészképzésről is. A beszélgetések során kiderült, hogy egy részük fontolgatja is a jelentkezést a teológiára.
Így van ezzel Meleg Kristóf is, aki azért jött el a legmesszebbről, hogy többet megtudjon az itteni teológusközösségről és a kollégiumi életről. „Istentől kértem el, mit gondol arról, ha a lelkészi pályát választom. Nagyon sokat imádkoztam ezért, Igét is kértem erről, és mivel megerősítést kaptam, ezért már megvan a célom. Most azért imádkozom, hogy Isten segítsen eldönteni, melyik intézményben tanuljak majd.”
Még nem döntötte el, milyen pályát válasszon, csak abban biztos, hogy segíteni szeretne az embereknek – ezt már a Baár–Madas Református Gimnázium tizedikes diákja, Berezvai Laura osztotta meg érdeklődésünkre. Azt is hozzátette: megkülönbözteti a pályaválasztást a hivatástól.
„Cserkész vagyok, nekem ez a hivatásom. Nemrég kezdtem el vezetni egy őrsöt, most őket nevelem, segítem, kis közösséget faragok belőlük. Ez nagyon sokat jelent nekem. Nekünk, egyházhoz tartozó fiataloknak a feladatunk, hogy megszólítsuk a velünk egyidőseket, mert ha látják rajtunk, hogy a közösségben jól érezzük magunkat, akkor ők is csatlakoznak – erre az ilyen ifjúsági találkozók is nagyon jó alkalmat jelentenek.”
Ezt támasztja alá az is, amit Fügedi Eszter, a Sylvester János Református Gimnázium végzős diákja mondott.
„Apukám presbiter, de én még nem találtam meg a saját utamat a kereszténységben, a hitben. Észérvekkel megmagyarázom, hogy ami a Bibliában le van írva, az sokszor számomra miért nem hihető. Egyébként sokszor jártam hittantáborokban is, és az a közeg nagyon tetszett, az ottani fiatalok és emberek. Az a hangulat mindig fantasztikus volt. Mivel szívesen megélem a kreativitásom, ma az imaorigami-állomást élveztem a leginkább: volt egy kis igeolvasás, és színes papírból tudtunk virágot hajtogatni.”
Kreativitással áld meg
„Életkori sajátosságukból fakad, hogy ha valaki megkérdezi ezeket a diákokat a véleményükről, örömmel elmondják” – vélekedett Németh Tamás rózsakerti iskolalelkész. „Az ifinap próbára tette a diákok tudását, nagyon élvezték a tesztes feladatokat, ahogy azt is, hogy az egyik állomáson megfogalmazhatták a saját istenképüket, a hivatás témája pedig önmagában is idevonzotta őket. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek azért, ahogy ezt a témát kifejtették ma nekik. Azoknak a 11-12. évfolyamos diákoknak a figyelmét, akikkel jöttem, megragadták az elhangzottak.”
Az iskolalkész szerint sok diák szorong amiatt, hogy nem tudják, pontosan mi vár rájuk az egyetemen, mire számítsanak. „Most fognak érettségizni azok, akiknek az élményekkel teli diákéveit a járvány keresztülhúzta. A digitális világban hátraléptek, bezárkóztak. Amikor bekerülnek egy új környezetbe, gyakran elveszettnek érzik magukat. Sokan szoronganak, szükségük van lelki társakra. Mi abban tudunk segíteni nekik, hogy megpróbáljuk a gondolkodásukat és az értékrendjüket Isten felé fordítani, a Szentírásra hivatkozva támpontot adni nekik, így könnyebben megmaradhatnak azokban a közösségekben is, ahová az egyetemen kerülnek majd.”
Az egyik legnevesebb fővárosi egyetem fiatal bibliaolvasó közössége, az ELTE Misszió is bemutatkozott az ifjúsági napon. Inhoff Mona Aicha református egyetemi lelkésszel együtt tizenegyen jöttek, hogy felállítsák a Filter nélkül elnevezésű állomást, ahol a diákok ujjlenyomatukat Isten tenyerén hagyhatták, és a róluk készült polaroid kép mellé áldást is kaptak. „A pályaválasztás azért is nehéz ma, mert öt év múlva nem biztos, hogy egyáltalán még léteznek majd azok a szakmák, amelyeket most megválasztanak maguknak a fiatalok. A mi közösségünkben is van, aki most fog diplomázni, és nem tudja, hol tud majd elhelyezkedni. Amikor erről gondolkodtunk, arra jutottunk, hogy Isten arra hív: a rád bízott javakat őrizd és munkáld. Vagyis Ő azzal a kreativitással áld meg, amellyel megteremtette a világot, és ez bármilyen pályán a javunkra válik. Az üzenetünk az a fiatalok felé, hogy ha napi kapcsolatban vagyunk az Úristennel, akkor helytállunk, bármiben is vagyunk.”
Ehhez azonban szükséges az őszinteség is az Istennel való kapcsolatban és önmagunkkal is – tette hozzá. „Szeretnénk megerősíteni a fiatalokat abban, hogy lássák meg a valódi értékeiket, ne akarjanak mások lenni, mint amik, egy képnek megfelelni. Éppen elég feladat az egy életre, hogy meglássuk, kinek teremtett minket az Isten. Ez folyamatos párbeszédre hív vele.”
Az ifjúsági nap játékos, közös lezárására a díszteremben került sor, ahol a diákok testhelyzetükkel fejezhették ki mindazt, amit a délelőtt folyamán kaptak. A Ráday Ház végül helyben elkészített pizzaebéddel búcsúzott el tőlük.
Kilépni a buborékból
A pár órával később kezdődő, péntek délutáni ifitalira a budapesti és a fővárosi agglomerációhoz tartozó református gyülekezetek ifjúsági csoportjai kaptak meghívást. A vártnál jóval többen, több mint kétszázan regisztráltak az eseményre, amely felépítésében is a gyülekezeti ifjúsági alkalmakat idézte: volt benne játék, Ige, előadás, csoportbeszélgetés és közös dicsőítés is. Ahogy azt köszöntőjében Hajdú Bálint Kadosa, a Dunamelléki Missziói Támogatói Szolgálat lelkésze megfogalmazta: az este célja, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek egymáshoz és Istenhez.
A közeledés első lépéseként ismerkedős játékot játszottak az ifisek.
A Sófár református dicsőítő iskola tanárzenekarának szolgálata után Pálfalvi J. Viola segédlelkész tartott áhítatot Zákeus története alapján. Ez a történet a Jézussal való találkozásról szól, amelynek során három dolog történik: Jézus megszólít, felráz és kimozdít – sorolta. „Zákeus mindent megtett ezért a találkozásért – Jézus pedig nemcsak észreveszi őt, de a nevén is szólítja és magához hívja. Ő egyenként ismer mindannyiunkat. Az, ahogy közösséget vállal Zákeussal, felrázza a vámszedőt. Felismeri korábbi bűneit, szembesül azzal, ki is ő valójában. Jézus nem megalázni akarja őt, nem akarja jól beledöngölni a földbe, hanem azt mutatja meg, hogy mennyire fontos ő az Isten Fiának. Gyógyítja Zákeust ezzel a találkozással. Ez számunkra is bátorító. Isten szeretete nyomán a mi életünk is változhat” – hangzott el a prédikációban.
Az Úrral való találkozás kimozdítja Zákeust addigi életéből. Mondhatnánk, hogy jó útra tért, de ennél sokkal több történt vele: új életet kapott Jézustól.
Kovách I. Bendegúz lelkipásztor előadásában arról beszélt, hogyan lépjünk ki abból a zárt gyülekezeti buborékból, amelyben élünk. Ennek szemléltetéseképpen közösen felvérteztek egy harcost erre a kilépésre. Az első, amire a harcosnak szüksége lesz, a bátor szív. Bátornak lenni, nem félni különösen nehéz a félelem kultúrájában, amelyben élünk. Ám aki fél, az befolyásolható, irányítható – figyelmeztette hallgatóságát az előadó. A legtöbbször attól félünk, hogy nem vagyunk elég értékesek mások szemében. Ezzel a félelemmel azonban nem léphetünk ki a templomajtón kívülre. „Jézus főpapi imájában arról beszél, hogy nem kivenni akarja a tanítványokat a világból. Az megfutamodás. Nekünk azért lehet ma hitünk, mert ők nem futamodtak meg. Jézus nem kivesz egy helyzetből, hanem hatással van körülményeinkre, és arra, ahogyan ezeket tapasztaljuk.” Az előadó kiemelte: Isten számára értékesek vagyunk, ezért erre kell hangolnunk a szívünket. Jézus meghalt a bűneinkért, ezért mehetünk hozzá, hogy kapjunk a szeretetéből.
Az előadásra kicsoportokban lehetett reflektálni. Itt nemcsak azt mondhatták el a fiatalok, hogy mi az, amit az elhangzottakból elvisznek magukkal, de azt is, ők hogyan élik meg a félelem, a buborékból való kilépés, a magány érzésének nehézségeit. Felmerült az a kérdés is, hogyan beszéljünk másoknak Istenről akkor, amikor mi is éppen távolabb kerültünk tőle; és hogyan lehetünk hitelessé ezekben a küzdelmeinkben is.
A közös vacsora elfogyasztása után az este a Sófár Band és a jelenlévők közös dicsőítésével zárult.
Jakus Ágnes, Barna Bálint
Képek: Füle Tamás
