Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.
Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.
Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."

Boldogmondások - miért érdekel egyáltalán?

Úgy tűnik, örök témája az embernek a boldogság keresése és értelmezése.
A Bibliánkon is végigvonul már a Példabeszédek és Zsoltárok könyvétől az evangéliumokon át egészen a Jelenések könyvéig: emlékeztek például, a Biblia éve jelmondata egy jelenések könyvi idézet volt: boldog, aki olvassa.
Az ókorban a boldogmondás külön műfaj volt. Szónokok beszéltek róla, bölcsek kutatták, tanítók tanítottak róla. Nem véletlenül.

Hiszen mi is mind a boldogságunkat keressük. Hatalmas vágy van bennünk a boldogság után. Nem ezért ad-e jó érzést a filmek vége, a happy end, a megoldás? Amikor a káosz helyén békés öröm keletkezik? Ez lovagolják meg a reklámok is akkor, amikor csupa fiatal, mosolygós, gondtalan embert látunk bennük, bizonygatván, hogy az adott termék birtoklásával te magad is ilyen szép, sovány és boldog leszel. Mintha mindenki igazából egy kis darab boldogságot kínálna.

Boldogság - emberi elgondolások

Számtalan emberi állásfoglalás létezik a boldogságról: Mert el is lehet bagatellizálni: a boldogság, az csak olyan álom... Pascal is úgy érzékelte, hogy „így sohasem élünk, csak azt reméljük, hogy élni fogunk és így az arra való készülésben, hogy boldogok leszünk, sohasem leszünk azok". Vagy: „boldogság minden percem" - ami azért valljuk be, gyanús,  nem lehet igaz. Vagy kivetítjük egy dologra: majd ha munkát váltok, vagy párom lesz, vagy gyermekünk születik, akkor milyen boldogok leszünk.

Jézus tanítása

Erről a boldogságról beszél itt Jézus.

Jézus és a tömeg nekikészülnek. Nem csak úgy elkezd beszélni mentében, vagy nem csak a szűk tanítványi körnek mondja ezt a beszédet. Látszik, hogy fontos közlésről beszélünk itt. A Genezáreti-tó partján vagyunk egy domboldalban, ahol letelepedett a Jézust követő tömeg. Amikor Izraelben jártam, meglátogattunk egy helyet, ahová valószínűsítik a hegyi beszéd elmondásának a helyét. Ahogy egy csónakból kiszálltunk, hogy felgyalogoljunk, azonnal kiderült, milyen jó a domboldal akusztikája. Fenn a hegyen emeltek egy épületet, amelynek az oldalára felírták a boldogmondásokat. És mi még 500m-es távolságban járhattunk az egész épülettől, mégis kristálytisztán hallottuk a fent lévő turistacsoportnak a szavait.

Jézus itt nem csupán egy, de egy egész gyűjtemény boldogmondást mond a hallgatóságának, ami teljesen egyedülálló az általunk ismert ókori irodalomban.

Az eredeti boldogság szó elég sok mindent jelent, az egyszerű és profán szerencsétől az isteni áldásig. Magyarázók szerint többféle boldogságmondás-típusról beszélhetünk: van olyan, amely csak olyan emberi bölcsesség, van, ami a vallásos életre vonatkozik, és van egy harmadik, amit itt Jézus is használ, ami az egész addigi tudás és bölcsesség kritizálása. Mondhatnánk botrány.

Mert kiket hív boldognak Jézus: a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, az irgalmasok, a tiszta szívűek, akik békét teremtenek, akiket az igazságért üldöznek, akiket gyaláznak.

Nocsak...Amerikában pedig pont most jött ki egy új statisztika, miszerint éppen a jómódúak a boldogabbak szegény társaiknál. Meg hát nem éppen ezekre gondol az ember akkor, amikor boldogságról beszélünk? Jézus korában sem őket gondolták boldogoknak. Sőt, pont az ilyen emberekről gondolták, hogy nagyon messze vannak az istentől. A fontosabb helyekről nagyrészt ki voltak tiltva. Pedig Jézus nem ugratja a sokaságot, még ha meghökkentő is, amit mond. Hogyan lehetnek mégis boldogok a szegények?

A boldogság ismerete - mint „szezám, tárulj!"

Amikor emberek, zarándokok jöttek a jeruzsálemi templomba, akkor a léviták feladata volt, hogy ne engedjék be azokat, akik nem méltóak, nem alkalmasak. A felsoroltakat, szegényeket, megalázottakat nem engedték be. Voltak kérdésformulák, idézetek, amelyeket a bejönni vágyónak el kellett mondania, hogyha egy lévita kérdezte, ezzel bizonyította, hogy a vallásban ismeretes, mintegy hitvallást tett. Ezekhez a beengedő formulákhoz nagyon hasonlít a hegyi beszéd eme szakasza. És hogyha ezek a mondások Jézus szájából valóban beengedő formulák, akkor vajon hova máshova lehetne belépést szerezni általuk, ha nem a mennybe?

Ahogyan az ószövetségi citátumokat ismernie kellett mintegy a hely alapelveiként a templomba belépni vágyónak, úgy a mennybe belépni vágyónak ezeket kell ismernie.

Egy görög szertartás odáig elmegy, hogy az emberéletében megszerzett alapigazságokat ilyen boldogmondások formájában aranytáblácskákon a koporsójába is melléteszik, mintegy emlékeztetőül, és segítségképpen, a mennybemenetelhez.

Ezért fontos itt, ezen a ponton kimondani, hogy Jézus itt nem az evilági boldogságra gondol. Mert ezen a világon ezek az ígéretek maradéktalanul nem valósulhatnak meg. Ezt nem csak a beengedő formulák erősítik meg, de az is, hogy a boldogmondások - a keretet alkotó első és az utolsó kivételével - jövőidőben íródtak.

Valóságos, teljes boldogságot az üdvösségben lehet megtapasztalni. Akkor áll ugyanis helyre az a szoros kapcsolat, amelyre Isten teremtett bennünket önmagával. Akkor már nem választ el a bűn, sem tér, sem idő, együtt leszünk Istennel.

Na de épp a szegények? Miért? Amikor kenyai testvérekkel beszélgettem, akkor kérdeztem tőlük, hogy hogyan lehet, hogy itt olyan sok a mosolygós és kedves ember. Az mondta a barátom, hogy ez azért van, mert olyan szegénységben élnek, hogy minden napot csak úgy élhetnek túl, ha Isten aznap is könyörül. Ők nem kiszolgáltatottságnak élik meg a helyzetet, hanem Istenre való ráutaltságként.    Valami ilyesmit kell értenünk a szegénység alatt. No meg Jézus korában csak a gazdagabb embereknek volt módja arra, hogy például a szent tekercseket, iratokat tanulmányozzák, gyakorolják a kultuszt. A földművelő dolgos embernek csak az volt, amit az apja ráörökített, és amit ő is továbbad. Ezért, noha a hit dolgaiban tudatlanok lehettek, mégis erős-erős kapcsolat fűzte őket Istenhez, akinek rajtuk is napról-napra, évről-évre könyörülnie kellett ahhoz, hogy életben maradjanak. Ezért olyan nehéz a gazdagnak bejutni a tű fokán. Mert nem éli meg napról napra, hogy Isten erőterében mennyire szegény gazdagsága ellenére. Nem veszi észre, hogy szükséges Isten gazdagságából részesülnie, csak markolja azt, amije van.

De a hangsúly nem azon van, hogy hány ezer forint az ember fizetése.

Ha a boldogság odaát van, akkor mi van itt?

Ezen a földön a legtöbb, amire törekedhetünk, az a szeretet. Itt e földön ez a legtöbb, amivel a kapcsolatunk Isten és emberek felé szorosabbá válhat. Ezért a szeretet szerepel a nagyparancsolatban, mint minden más összefoglalása és hangsúlya. Mert aki szeret, az például nem tudja elnézni mások nyomorát. Megindul rajta. Ha szeret az ember, akkor van, hogy sír másokért. Ha szeret, akkor lemond erejéről, agressziójáról és szelíddé lesz. Aki szeret, az éhezi azt, hogy az ő szeretteivel minden igazságosan menjen végbe. Aki szeret, annak a szíve tiszta, nincsenek rossz szándékai. Aki szeret, az békére és nem háborúságra törekszik. Aki szeret, azt sokszor bántják. Mert szereteténél fogva kiszolgáltatottá válik. Őket, a szeretetteljeseket akarja beengedni Jézus a boldogságba.