A városba beszorul a hőség, legalább negyven fok van, mindenki izzadt, ideges, fáradt, mást sem vár, csak az estét, hogy hűljön egy kicsit a levegő. És persze a szabadságot, amikor a strandon, a Balaton partján, vagy valamelyik tengerparti üdülőhelyen piheni ki az év fáradalmait az ember. De mit vigyünk magunkkal a nyaralásra? Mert (valljuk be) ilyenkor nem nagyon vágyunk komoly teológiai művekre, világrengető kérdések boncolgatására, sokszor még a klasszikus szépirodalom is kemény diónak bizonyul. Valami könnyűt, ha lehet humorosat olvasnánk ilyenkor, ami nem baj, ha lelkünket is építi egy kicsit.

Léleképítő humor

Van ilyen? Már hogyne lenne, hiszen a keresztyén ember sincs fából, ugyanúgy szeret nevetni, mint bárki más. Sokszor akár saját magán is. Mert nincs viccesebb, mint görbe tükörben látni a saját magam.
Mint Adrian Plass Kegyes kétbalkezese, aki igen jó keresztyén lenne, ha nem zavarnák meg folyton mások. De hát akárhogy is, gyülekezetben élünk, s a „szenvedjétek le egymást szeretetben" elvét nem mindig könnyű megtartani. De a leleményes keresztyén mindig talál megoldást a problémáira. A türelem gyakorlásához például elengedhetetlen némi gumicukor, amivel a hosszabb istentiszteletek is könnyedén kibírhatók, s ha a templomi kóruspróba vagy legújabb James Bond film között kell választani, elég csak jelet kérni az Úrtól: ha nem küld pontban kilenc óra négy perckor egy japán admirális egyenruhába öltözött törpét, akkor teljesen világos, hogy az Úr is James Bondra voksol. Persze nem azért kegyes az ember, hogy le ne lepleződjön önmaga előtt. Elérkezik akkor is  az igazság órája, ha hegyek helyett csak gémkapcsokat szeretne megmozdítani, és még az sem megy. A bűnbánat viszont nagyon, őszintén és szívből. S egészen a következő problémáig.

Adrian Plass kegyes kétbalkazesében már sok millió hívő ember magára ismert, így a sorozat egyre komolyodó további részei is világsikerré lettek.
„A szívem megszakad azokért - írja Plass Növekedésem kínjai című művében - , akik számára a »hívő élet« olyan, akár egy maratoni gyaloglás bokáig érő sárban. Egyesek kihullanak, mások továbbmennek, de valamennyien azon tűnődnek, mi ez az egész. Miért van az a sok hegycsúcs és völgy? Nincs megfelelő válaszom. A legtöbbször én is csak vánszorgok, de három dolog lenyűgöz. Az egyik Jézus személye, a másik, hogy Isten szeret engem és családja tagjának tart, a harmadik annak biztos tudata, hogy az életemből semmi sem veszett kárba."

Hazánkban a kétbalkezesek nemzeti verziója is megszületett Naszádi Krisztina szerkesztésében Válogatott kétbalkezesek címmel. A Harmat kiadó humorpályázatára beérkezett írásműveket rendezte kötetbe, s be kell vallanunk, ezek a rövid kis írások szépen megmutatják a magyar karaktervonásokat is.  A kiadó célja csak az ártatlan szórakoztatás, így, mint írják, „az esetleges melléhatásokért (megrögzött szokások elhagyása, védőpajzsrepedés, bálványledőlés, szorongásoldódás)" nem vállalnak felelősséget.

Hazai vizeken

Persze van, aki minderre csak legyint, hiszen Plass egy angol szabadkeresztyén gyülekezetbe jár. Ott persze, hogy van humor, néha talán még sok is. De mi a helyezet a magyar puritánok gyermekivel, mondjuk a reformátusokkal? Náluk vajon létezik-e az a bizonyos görbe tükör?

Jelentem: igen. Nem csak, hogy létezik „református humor", hanem az egyik meghatározó eleme a magyar protestáns könyvkiadásnak.

Ha a Harmat Kiadónál maradunk, Lente István sziporkázó irodalmi karikatúrája, ha szabad ilyet mondani, vérbeli református humor. Mert miről is van szó?
A Kis Köpeny Könyv Pál apostol egy mondatát járja körbe, jó református módra, a lehető legtöbb oldalról megvilágítva az igét. Így megtudhatjuk hogyan hangzik e mondat (Köpenyemet, melyet Troászban Kárposznál hagytam, hozd el! 2Tim. 4.13) vasárnapi iskolásan, karizmatikusan, lutheresen, hogyan fogalmaznák meg kortárs és klasszikus szépíróink és persze a szomszéd Ubul bácsi.

Cs. Szabó Sándor könyvei is letagadhatatlanul református (vagy legalábbis protestáns) közegben játszódnak.
A Parakletos kiadónál megjelent Tábori szentfazék azt az abszurd helyzetet tárja elénk, hogy vajon mi történik egy nyári táborban, ha a lelkész helyett az ifisek veszik át a vezetést.

A szerző másik műve, a Prón pedig szarkasztikus humorral mutatja be, hogyan is viselkednénk, s mit kezdenénk vele, ha hirtelen megjelenne közöttünk egy 100 %-os, tökéletes keresztyén. Aki ugyan nincs, csak a mesében, vagy egy távoli, eljövendő világban. De valljuk be: nem is bánjuk nagyon, ha nem kell nap mint nap hibáinkkal szembesülnünk.