Nike, Adidas, Levi’s, Mustang, Kilimanjaro, s még folytathatnám a sort, ki ne ismerné ezeket a márkákat. Némi gyanakvással nézek azokra, akik csak ilyen márkákban „utaznak”, mert az az érzés támad bennem, hogy – lévén az öltözködés az önkifejezés része – öltözködésükkel értékességüket akarják bizonygatni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy olykor azért én is áldozok egy-egy márkás ruhadarabra, hiszen az a tapasztalatom, hogy a márka minőséget, megbízhatóságot jelent. S ki ne akarna valami minőségit birtokolni?

Továbbfűzve ezt a gondolatsort, az a kérdés vetődött fel bennem, vajon milyen „márka” teszi minőségivé, mások számára vonzóvá a keresztyén embert? Bennem ugyanis visszatetszést szül, amikor keresztyén közegben azt tapasztalom, hogy valami ezzel az emberrel nem stimmel: tudatosan vagy sem, de csupán tetszeleg a keresztyén ember szerepében. Ezen azt értem, hogy nem érzem hitelesnek az ilyen személyt. Ha pedig nem hiteles, hogyan lehetne minőségi és vonzó? S úgy vélem, az a tétel, hogy minősége, vonzereje legyen egy keresztyén embernek, nem csupán az én fixa ideám, hanem abból következik, hogy örömhírmondóként kaptunk feladatot ebben a világban a 21. század küszöbén.                  

Tehát a hitelesség, pszichológiai fogalommal élve a kongruencia kérdésköréhez jutottunk el. S ezen a ponton időzzünk el egy kicsit. Az a személy, akinek a döntéseiben, cselekedeteiben, verbális és non-verbális kommunikációjában, viselkedésében összhang van, hiteles számunkra. Kongruens személyiség az, aki minden helyzetben vállalja, hogy az legyen, aki valójában ő.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hiteles vagyok én? Tisztában vagyok képességeimmel, adottságaimmal, erősségeimmel, gyengéimmel, vakfoltjaimmal, azaz elég jó az önismeretem? A „Ki vagyok én?” leginkább a serdülőkorhoz köthető klasszikus kérdésre keresett válaszok kora semmiképpen sem áldozik le ezen korszak végével. Sőt, fáradságos, az egész emberi életet átfogó, mégis eredményt, részeredményt hozó munkára hív, mely során lelkünk legmélyebb bugyraiba merülünk le.

Megváltott embernek tartjuk magunkat, de ha nem élünk ennek megfelelően, sohasem válik minőségivé, mások számára vonzóvá keresztyénségünk, nem érződik akkor rajtunk „Krisztus jó illatja” (2.Kor.2:15). A megváltás személyes életünkben úgy válik realitássá, hogy egyre közelebb kerülünk valódi lényünkhöz, s Isten „szemével” tekintünk rá. Nem elég ismerni hitünk alapjait, de el kell jutnunk önmagunk felfedezéséig, hogy a Szentlélek egész valónkat átjárva vezessen a megszentelődés útján. A „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (Jn.3:30) igevers a fenti gondolatok tükrében új értelmet nyerhet. Hiszen Krisztus akkor tud növekedni bennem, ha viszonylag reális képem van önmagamról. De amint nincs új a nap alatt, úgy érzem, hogy csupán másként fogalmaztam meg, amit Kálvin az Institutio I, 1,1-ben így ír: „Istenismeret nélkül nincs önismeret, és önismeret nélkül nincs istenismeret.”

Visszakanyarodva a márkákhoz, úgy gondolom, hogy a keresztyén embert a hitelesség „márkája” teheti minőségivé, vonzóvá. Ha önmagamat adva élem meg Krisztushoz tartozásomat, Benne való növekedésemet, az Ő jó illata árad belőlem. S ez nem az én érdemem, hanem a Szentlélek Isten munkája. És ha belülről sugárzó szépségemen – amely a helyes ön- és istenismeretből fakad – felül még egy-egy márkás darab is gazdagítja ruhatáramat, semmi kivetnivalót nem találok benne.