Hét napon át, minden este felkerekedni a város különböző pontjaira,
annak más-más felekezetű templomaiba: Látszik, hogy az imahét nem mai találmány. Még magán viseli a századelő ráérősebb tempóját.
Sok ez a hét nap. Persze, ha az ember nem csinálna semmi mást,
akkor talán nem tűnne soknak, de attól, hogy imahét van, még nem áll meg az élet…

Debrecen város egyik templomában, annak első sorában ülök, 17 óra 3 perc van, zihálok, mert a templomig az utolsó kétszáz métert futva tettem meg. Amikor a sekrestyeajtón beléptem, már mindenki a helyén volt. Nyíregyházáról – lelkészi munkaközösségi ülésről „estem be” az alkalomra. A helyi lelkészkolléga kezembe adja a liturgia papírját, leülök, majd eszembe villan, hogy a nadrágzsebemben lévő telefon nincs elnémítva. Arra gondolok, hogy majd csak akkor fogok a zsebemben kotorászni, amikor már a fennállós rész jön, mert a helyi TV kamerája éppen arra pásztáz. De ráhibáztam, mert valaki hív, szerencsére a kabát tompít
a telefon hangján… Nagy nehezen elérem a zsebemben keresztbe befordult és beszorult készüléket és elnémítom. Aztán próbálok bekapcsolódni az éneklésbe. Nincs könnyű dolgom, mert a dalt
ismerni vélem, holott ez az ének csak nyomokban emlékeztet arra,
amit a mi énekeskönyvünkből ismerek. Ráadásul a kántor olyan legátókat énekel – kanonikus félig orr- félig torokhangon, hogy ember legyen
a talpán, aki tudja vele énekelni – közben azon gondolkodom, hogy melyik lehet az eredeti: az, ahogy én ismerem, vagy ez?

Eredeti?! Van ilyen?

Jézus vajon feltette valaha is ezt a kérdést, hogy melyik az eredeti? Evangéliumok közt sincs eredeti, nem uralta még a gondolkodást
az eredetiség hajszolása, nem volt még copyright-elv. Viszont volt ki nem mondottan egy másik: a makám-elv, vagyis hogy egy témából sokféle variáció valósítható meg, és mindegyiknek éppúgy megvan
a létjogosultsága.

Az ökumenéhez is valahogy ebben a szellemben lehetne viszonyulni: hiszen George Lindbeck figyelmeztetését igaznak gondolom:
„Egy közösség hivatalos dogmái nagyon is gyengén tükrözhetik
a legfontosabb és legmaradandóbb irányultságát és hitét, vagy azért,
mert az utóbbit soha nem érte komoly kihívás, vagy azért, mert olyan részletek, amelyek a legtöbb esetben triviálisak, bizonyos körülmények között élet-halál kérdésévé válhatnak.”

Egyik felekezet sem abszolutizálhatja a saját tanítását, vagy megpróbálhatja, de akkor idővel meg kell élje azt, hogy mi korábban élet-halál kérdésének tűnt, arról az utókor azt fogja gondolni, hogy csak egy triviális ügy volt.

Az imahét megtaníthat arra, hogy belássuk - éppen a makám-elv segítségével: hogy ami összeköt, az eredet, az mindig értékesebb,
mint ami elválaszt, a különbség, ami csak másodlagos.

 (fotó:Nicole Basurto Brown)

Réz-Nagy Zoltán
evangélikus lelkész
Debrecen