A bencések, a dunántúli evangélikus és református püspökség védnöksége alatt már harmadik alkalommal indulhattak útnak azok a keresztény testvérek, akik az ökumenikus egység keresésének és kifejezésének módjaként a zarándoklatot választották. – mondta Korpics Márta, aki férjével, Béres Istvánnal, már második alkalommal fogta össze a nyolc fős szervező csapatot. 

Elmondták, hogy az előzetes megbeszélésekre Bakonybélben a Szent Mauríciusz Bencés Monostorban került sor.

Halmos Ábel bencés szerzetes, perjel kezdetektől ökumenikus nyitottsággal támogatta a zarándoklatot. Önként vállalt szervezési feladatai mellett a lelki felkészülésben is segítette a csapatot. A hét napos gyalogos zarándoklat, is innen indult, majd Bakonynána, Bodajk, Mór, Pusztavám, Várgesztes útvonalon vezetett Tatabányára. Naponta átlagosan 25 km-t gyalogoltunk. 

Egy-egy nap végén, „az út porának” lemosását követően közös vacsora és hálaadó áhítat zárta az estéket. A résztvevők egy héten át ökumenikus nyitottsággal és egymás elfogadásának lelkületével figyelhettek egymásra, akik között katolikus, evangélikus, református vallásúak mellett más kisebb keresztény közösségek tagjai is képviselték magukat. Zarándoklatunk idei mottója, „Áldások útján járunk” volt. E téma szakavatott ismerője, Varga Gyöngyi evangélikus lelkész, egyetemi docens olyan bibliai emberek tanúságtételeit, vallomásait választotta ki, akik megismerték az Áldás útját: az igazi öröm forrását, a „maradandó csodálkozás” élményét és a hálás élet ajándékát. Így ismerhettük meg Jákob küzdelmét az Áldásért vagy a pusztai vándorlásban magát az utat, mint Áldást, de akár Ruth történetét is említhetjük, aki a másik emberben találta meg az Áldást. A zarándok füzet, amelyet minden résztvevő megkapott, a napi Áldás témák rövid bibliai leírása mellett, elmélkedésre ösztönző gondolatokat, kérdéseket, dicsőítő és Taizé énekeket, verseket is tartalmazott.

A zarándokút minden egyes napján voltak olyan útszakaszok, amelyeket csendesen, némán jártak végig a résztvevők, ezek a befelé fordulást, lelki elmélyülést, segítették. Az egyéni lelki beszélgetések lehetőségét és a teológiai útmutatásokat a fent említett lelkésznőn és bencés szerzetesen kívül, Csernai Balázs római katolikus pap, egyetemi lelkész, Gilicze Tamás református lelkipásztor, és Tóth János a Gyökössy Intézet vezető református lelkésze nyújtották. A kijelölt lelki tartalmakon túl, az idei évben új témaként a teremtésvédelemmel is foglalkoztunk. Szalay Tímea környezetvédelmi szakember ökumenikus kitekintésben fogalmazta meg saját keresztény és környezetvédő identitásának eddigi tapasztalatait, és adott útmutatást, hogy, mit tehetünk mi együtt a teremtett világunk szépségének és épségének megőrzéséért. Emellett tovább bővítettük az egyházak hagyományainak, liturgiáinak és jelképeinek megismertetését is. Az egyházak bemutatkozása mellett Bakonybélben a bencés szerzetesekkel együtt vettünk részt az esti kompletóriumon (imaórán), Tatabányán pedig a keresztény értékek közvetítésére létrehozott Élesztő Alapítvány közösségi házának vendégszeretetében részesültünk. Az estékhez még hozzátartoztak a dicsőítő és Taizé-i énekek, amelyeket Gilicze Tamás kísért gitárral – mesélték.

A házaspár záró gondolatként még elmondta, hogy munkájuk még nem ért véget, hiszen a szervezőcsapat számára még hátravan az értékelés fázisa, amelyben összegzik a zarándokok véleményeit, visszajelzéseit és saját tapasztalataikat. 

Schvarczkopf Anita

Fotók: Molnárné Salavári Katinka, Engler Helga, Béres István