1956. október 23-a ritka történelmi pillanat volt, amikor mindenki önmaga fölé nőtt – fogalmazott Regéczy-Nagy László abban a portréinterjúban, amelyet még 2012-ben adott portálunknak.

Regéczy-Nagy László 1925. február 17-én született Budapesten, köznemesi eredetű családban. Fiatalon katonai tanulmányokat folytatott Pécsett, Kőszegen és Marosvásárhelyen, 1944-ben Vasváron avatták tisztté. A második világháborúban részt vett a szovjetek ellen folytatott harcokban az 1. harckocsiezred kötelékében. 1945 elején egységével Németországban folytatta a harcot, itt azonban angol hadifogságba esett. 1946-ban tért haza Magyarországra, ám nyugati hadifogsága miatt, illetve horthysta katonatisztként katonai működését nem folytathatta, mivel a rendszer szemében megbízhatatlannak számított. 1948-ban került az angol nagykövetségre, a követség sofőrje lett, és az 1956-os forradalom alatt is végig ott tartózkodott.

Novemberben ismerkedett meg Bibó Istvánnal, akinek egy memorandumát átadta az angol követnek, majd Göncz Árpád kérésére Nagy Imre egyetlen megmaradt írását is eljuttatta a követségi titkárhoz. Ezzel jelentős szerepet vállalt abban, hogy nyugaton is megismerjék a magyarországi helyzetet a forradalom és szabadságharc idején. Miután Bibót és Gönczöt 1957 tavaszán letartóztatták, a követség sofőrjeként biztosra vette, hogy őt is elhurcolják. Éppen Bécsben járt szolgálati úton, így eldönthette, hogy külföldön éli-e tovább az életét, vagy hazajön és bíróság elé áll. Utóbbi mellett döntött. 1957 júniusában tartóztatták le. Felesége első gyermekükkel volt várandós ekkor.

Regéczy-Nagy Lászlót előbb tanúként hallgatták ki a Nagy Imre-perben, majd a Bibó-perben állították bíróság elé két társával együtt. Csodával határos módon tizenöt év szabadságvesztésre ítélték, pedig eleinte úgy tűnt, ennél is súlyosabb ítéletet kaphat. A börtönévekről így vallott: „Amikor néha volt bibliám, az volt az igazi kapcsolat a kintiekkel. Ugyanazt a bibliát olvashattam, amit az itthon maradottak.” Végül hat év után szabadult – ahogy ő mondta, „a kis börtönből a nagy börtönbe”, a gyűjtőből a drótkerítéssel övezett Magyarországra. 

Visszatért családjához, és segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. 1988-ban többedmagával megalapította a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), amely a történelemhamisítás leleplezését és a Kádár-rendszer alatt pellengérre állított személyek méltó megvilágítását tűzte ki célul. Részt vett Nagy Imre és társai újratemetésének megrendezésében. Ugyanebben az évben a Magyar Demokrata Fórum tagja, majd 1990-től a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, később szárnysegédje lett. 1996-ban ezredesi rangban nyugdíjba vonult, ugyanebben az évben megválasztották a TIB elnökévé.

Portálunknak hívő református emberként úgy nyilatkozott: „Nincs fontosabb, amit a nemzetemnek kívánhatnék, mint hogy megtapasztalja az igazi szabadságot, amit Krisztus hozhat el.”

Regéczy-Nagy László 96 éves volt, temetéséről a család később gondoskodik.

Kapcsolódó írásunk: