A mai napon több mint 84 ezer diák tért vissza az iskolapadba. Ebben az évben a végzősöknek történelmi távlatban nézve is különleges körülmények között kell számot adniuk tudásukról. A  Szentendrei Református Gimnázium 12. b osztályának tanulóit és osztályfőnökét kérdeztük az elmúlt másfél hónap tapasztalatairól, az érettségire való felkészülésről. Őszinte megnyilatkozásaikban képet kaphatunk a tizenkettedikesek veszteségeiről és azokról a nem várt áldásokról, amelyeket a járvány alatt tapasztaltak meg.

Kincs
Árki Imre részletesen elmesélte, hogyan élte meg a március közepét, amikor kiderült, többet nem mehetnek be az iskolába.
„Még az utolsó, közös pénteken is azzal viccelődtünk, hogy lehet, hétfőtől otthon kell maradnunk. Amikor aznap este megtudtuk, hogy pontosan ez fog történni, lefagyott az arcunk. Sokként ért bennünket, senki sem számított rá, hogy a ballagás, szerenád, bankett elmaradhat. Komoly hiányérzetem van emiatt, ezek olyan emlékek, amelyeket még a szüleinktől is visszahallunk, ők 30-40 év távlatából is emlékeznek erre az időszakukra. Mivel ilyen sokak életében él mély emlékként, szomorú vagyok, hogy ez kimarad az életemből. Tanárainknak sem tudtuk méltó módon megköszönni, amit a nyolc év alatt kaptunk.”

„Rájöttem, mekkora kincs, hogy mindennap bejárhattam az iskolába, közösségben voltam. Minden diákra rátörhet az érzés, hogy de jó lenne, ha nem kellene bejárnunk, ha már vége lenne ennek az egésznek. Felismertem, mennyire helytelen, ha ilyen gondolataim vannak.”

A digitális oktatás tanárnak és diáknak egyaránt kihívásokat jelentett. „Nekünk talán kisebb volt a felelősségünk, mert tanulókként voltunk jelen, de a tanárok részéről komoly szervezést jelentett a felkészítésünk. Látszott rajtuk, minden megtesznek, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. Ez meg is valósult, de elég sok plusz feladatot is kaptunk. Az egész világ a digitalizáció irányába halad, ez az időszak fontos tapasztalatszerzés volt a tanároknak, így a későbbiekben nem lesz idegen számukra, ha ismét felmerül az átállás.”

Kötelesség és szorgalom
A megváltozott élethelyzet komoly próba elé állította Tóth Marcell önbizalmát.
„Az érettségi tantárgyakon kívül sok egyéb tárgyunk is maradt, ezeket teljesen feleslegesnek éreztük. Többször is felvetettük még a járvány előtt, milyen jó lenne, ha megengednék, hogy otthon legyünk, és céltudatosan készüljünk az érettségi tárgyakból. Amikor megtudtuk, ez tényleg így lesz, ünnepeltünk, hiszen így csak a legfontosabbakra kell figyelnünk, ez volt az első reakciónk. Aztán mindenki szembesült azzal, hogy utoljára találkoztunk a tanévben. Egyre jobban kezdtem kételkedni abban, hogy egyedül megfelelően fel tudok készülni az érettségire. Bár van digitális oktatás, mégis azt tapasztaltam, a felkészülés sokkal inkább a mi kötelességtudatunktól és szorgalmunktól függ. Velem is előfordult, hogy azt éreztem, bárcsak visszatérnénk a normális kerékvágásba.”

„Nagyon sok értékes időt elmulasztunk, amit egymással tölthetnénk, ez a karantén egyik tanulsága. Arra is rájöttem, mennyire fontos a szorgalom és a felelősség. Ez korábban gondot jelentett, nehezen tudtam rávenni magamat a tanulásra. Barátnőm, akivel sikerült tartani a kapcsolatot, jó hatással volt rám, az ő segítségével nem hagytam el magam, meg tudtam őrizni a motivációmat.”

Pihenés és bizonytalanság
A karanténban való felkészülésnek megvoltak az előnyei is. Szentgyörgyi Boglárka szerint az egyik legnagyobb ajándék a pihenés, ami a tanulásra is jótékony hatással van.
 „Nagyon örültem, hogy nem hullafáradtan kell elkezdenem az érettségit. Elképzelhető, ha nincs járvány, nem merült volna fel bennünk a közös tanulás igénye, vagy nem kapott volna akkora hangsúlyt, mint most. A bizonytalanság volt a legrosszabb, nem tudtuk, hogy tényleg lesz-e érettségi, ezért komolyan kell készülnünk, vagy ezt az időszakot másra szánjuk. Emiatt egy ideig a szóbeli érettségire is tanultunk, majd amikor kiderült, hogy ez elmarad, esszéfeladatokkal kezdtünk foglalkozni. Itthon hárman is érettségire készülünk, ez kisebb-nagyobb súrlódásokat jelentett, de végül hasznunkra vált.”

A tanulás nem csak a tantárgyakra vonatkozik.„Megtanultam, mennyire fontosak az apró, hétköznapi dolgok, és azt, hogy minden Isten kezében van. Sok időt töltöttünk együtt a barátnőimmel, a Duna-parton sétáltunk, ez hiányzik. Osztályunk  összetartó közösséggé ért a gimnáziumi évek végére, megtanultunk segíteni egymásnak. Azt is megfogalmaztuk, ezt meg kell őriznünk a jövőben is.”

A valódi jelenlét hiánya
Oberrecht Jana Flóra csak most szembesült igazán az online kapcsolattartás előnyeivel és hátrányaival. Arról is őszintén beszélt, hogy a karantén az ő családjukban is áldássá vált.
„Volt olyan barátom, akivel még szorosabb lett a kapcsolatom. Digitálisan egyszerűbb kommunikálnunk, de nagyon nehéz, hogy nem látjuk élőben és nem ölelhetjük meg egymást. Az otthon maradás azonban lehetőséget teremtett arra, hogy több időt töltsek a családommal. Szüleim elég későn értek haza a munkából, nővéreim már elköltöztek, egyedül voltam otthon. Most mindenki hazaköltözött, emiatt sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.”

Az érettségizők számára az önállóság és az önfegyelem különösen fontossá vált. Bár az online oktatás nem hátráltatta a felkészülést, a fizikai jelenlét pótolhatatlan a tanár és a diák között.
„Nehéz volt saját magunknak beosztani az időt, nem volt senki, aki ránk szólt volna, hogy tanulni kell. Szintén nehézséget okozott, hogy a tanár nem lát minket,ezt rosszul éltem meg. Amikor ismét az iskolában leszünk, az sem mondható valódi találkozásnak, hiszen nem ölelhetjük meg egymást, mindenki az érettségire koncentrál. Emiatt inkább túl akarunk lenni az egészen, hogy egyszer valóban találkozhassunk.”

Online ballagás, családtagok
A járvány egyik hozadéka az online ballagás és azok a közösségi események, amelyek a digitális térben is megvalósulhatnak. „Csütörtök reggel Zoom-csoportot hoztunk létre, hogy az egész osztály közösen nézhesse a ballagási videókat. Az első videóban áhítatot láthattunk-hallhattunk, amit az igazgató és az osztályfőnökök beszédei követtek. A másodikban a tanáraink által írt üzeneteket olvashattuk el” – mesélte Nemere Imola Anna.

„Általános orvos szakot jelöltem meg, emiatt nagyon sokat kell tanulnom. Hiányoznak a barátaim, de a tanulás miatt kevesebbet kellett gondolnom erre. Ha mindez nem érettségi előtt történik, sokkal nehezebben dolgoztam volna fel az egyedüllétet. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a barátom egy utcára lakik tőlünk.Minden pénteken szervezünk online házibulit, beszélgetünk, közösen töltjük a péntek estét. A buliban sok osztálytársam is részt vesz, ez még jobban összekovácsolt minket.”

A járvány arra is tanít, hogyan kell jól kommunikálni az idősebb családtagokkal. „Szüleim komolyan vették a helyzetet, de a saját belátásomra bízták, hogy hova akarok elmenni. Nagymamám hetven éves, rá is gondolnom kell, nem tehetem ki veszélynek az életét. Nehezen tudtuk megértetni vele, miért nem mehet el például a temetőbe. Ez azért volt nehéz, mert a kialakult helyzet ellentétes az életmódjával, és mert vidéken nem érzékelünk semmit a vírusból, nem látjuk, hogy emberek halnak meg.”

Egyetlen cél
Szappanosné Szemkeő Dominika számára az elmúlt másfél hónap a teljes osztályfőnöki munkásságának volt próbája.
„Valakinek arra volt szüksége, hogy többször hívjam, beszélgessek vele, mert nem érezte magát jól a karanténban. A diákok számukra ismeretlen és érthetetlen helyzetbe kényszerültek, kicsiben most ismerték meg, amit a szüleink, nagyszüleink a háború alatt élhettek át. Négy évvel ezelőtt egyetlen célt tűztem ki, hogy jó közösséggé formáljam őket, úgy érzem, ennek a munkának itt és most érett be a gyümölcse.”

Az érettségiző diákoknak különösen fontos, hogy az osztályfőnök vezesse és támogassa őket, ez a karantén alatt sem volt másképp. „A diákok ötlete volt, hogy hétfő délutánonként online osztályfőnöki órát tartsunk, ez komoly beszélgetésekre adott lehetőséget. Be kell valljam, nagyon hiányzik a találkozás velük, de tudtam, Isten velünk van, aki minden hiányunkat be tudja pótolni. Nem félnem kell, hanem bíznom benne, és meglátni a helyzetben a jót, ezt kell megmutatnom a diákoknak is. Nekik semmi más dolguk nem volt, csak az, hogy otthon maradjanak és tanuljanak. Milyen jó, hogy az érettségire így tudtak felkészülni, és kapcsolatban lehettek a tanárokkal.”

Sikeres felkészítés
Az osztályfőnök szerint a felkészítés a jelenlegi helyzet ellenére is megvalósulhatott.
„Iskolánk mindent egybevéve hamar átállt a digitális oktatásra, persze nálunk is akadtak nehézségek. A matematikatanárok okostáblán keresztül tartottak órákat, ők a többi kollégával együtt azt látták, a diákok dolgoznak, visszaküldik az anyagokat, sőt, mintha jobban is haladtak volna például történelemből, hiszen sikerült befejezni az anyagot. Francia szakos vagyok, ebből a tárgyból öt diákom is érettségizik. Örültem, hiszen egyénileg tudtam velük foglalkozni.”

A ma kezdődő érettségire komolyan felkészült a gimnázium.
„Iskolánknak három bejárata van, mindenki megkapta, hány órakor és melyik bejáraton kell bemennie. Minden bejáratnál lesz fertőtlenítő, mindenki kap maszkot és kesztyűt. A diákok végig ugyanabban a teremben lesznek az érettségi időszak alatt. A mosdókba egyszerre csak egy ember mehet be. A diákok saját tollal írnak, a kesztyű viselése nem kötelező, de amikor kimennek  a teremből, ismét fel kell venniük. Iskolánk valóban felkészült a helyzetre, amelynek egyik következménye lehet a későbbiekben, hogy az egyetemi ponthatárokat lejjebb viszik.”

2020 az érettségi vonatkozásában is különleges év, amelynek tanulságait mindenkinek le kell vonnia.
„Látnunk kell, hogy el kell engednünk bizonyos tantárgyakat a végzősök érettségije szempontjából. Meg kell engednünk, hogy valóban arra készülhessenek a jövőben, amire tényleg szükségük van. Rossz, hogy elmarad a ballagás és a szerenád, de lehet, hogy ezeket később is bepótolhatjuk. A kollégákkal, ha szeptemberben lesz rá lehetőség, közösen szervezünk pótballagást és búcsúvacsorát. Azt látom az osztályomon, a nehézségek ellenére kifejezetten jól álltak a helyzethez. Tudják, erről az időszakról beszélniük kell nemcsak egymással, a családjukkal, hanem a gyerekeiknek is el kell majd mesélniük, mit jelentett 2020-ban érettségizni.”