Karácsonyi ima boldogokért

Add meg országodat a szegényeknek, Örökkön Uralkodó,
akiknek semmije nincs, legyen azoké az örök-minden!

Őrizd meg ál-örömtől a sírókat, Szívünkkel Ölelkező,
vesd el, ami hamis rész, rontó révületből való;
a vigaszt add nekik, a Vigasztalót küldd nekik örökre!

Hagyd meg édes terhük a szelídeknek, Magasztos,
nehogy betörje őket önhitt hazudozás, mulandó magakellés;
hozd el reájuk szép idejét az örökségnek!

Ne engedj gőgbe rángatni éhezőt-szomjúzót, Meghallgató,
Te elégítesz meg minden élőt ingyen!
Igéddel sokasíts igazságot, Semmiből Teremtő!

Ne hagyd a tisztákat sárba zuhanni, Szívek Vizsgálója,
emeld a lelkük káprázat nélkül látni leplezetlen a láthatatlant.

Fogadd fiaddá a békesség-szolgálót, Seregek Ura,
helyezd oltalmadba, ne zárd magára,
ha nevetik őket gúnnyal kik csúfolnak, Igazságban Lakozó!

Dárdatördelő, Vitézek Saruját Égető, Világosság!
Keresztig Hűséges és Halálon Győzedelmes, Világosság!
Nevedért szidalmaznak, ügyedért rágalmaznak!
Ne oltsd el a pislogó gyertyabelet, Világosság!

Ne törd el a megrepedt nádat, Újjáteremtő!
Ne roppantsd el a megtörteket, Végtelen Irgalmú!
A töredelmes szívet Te meg nem veted.

Esdekelünk árváidért, szegényeidért, Örökkön Élő,
a sírókért és siratókért, szótlanokért, megszóltakért,
itt az ördög-lármás, veszteglő lázadásban;
hitüket zár alá veszik, reményüket elkobozzák,
földfutó menny-keresők, bolondok a bölcsességért.

Gyermekeidért imádkozunk, Meglátogató!
Szenvedésben, szidalomban, rágalomban
megroppant nádak, cenzúrázott bizonyságok,
e világ fejedelmeinek mindig-senkik,
szenthelyük fala felhő, szószékük mezei liliom,
imádságuk szívhang, fakuló árnyék fényed növekedvén,
Örök-fiaid, örökösök, örök-tiszták, Testetöltött.
A barátaid, Üdvösségszerző! Szerelmedtől elszakíthatatlanok.

Értük mondjuk most ezt az imát, mondjuk önmagunkért, értük.
Boldogokért imádkozni – idők teljessége.
Hallgass meg, Hűséges! Hallgass meg, Igazmondó!

Ámen.