A hírt Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője közölte az MTI-vel.

 A Széchenyi-díjas magyar jogtudós, a nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog kutatója nyolcvanéves volt.

Mádl Ferenc 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként dolgozott, 1993 és 1994 között a Boross-kormányban a művelődés- és közoktatásügyi tárcát felügyelte. 2000 és 2005 között töltötte be az államfői tisztséget.

Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961-1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokkal egészítette ki szakmai ismereteit. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékének docenseként tanított, majd 1973-tól egyetemi tanárként folytatta oktató munkáját. Közben, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985-2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.

Az állam- és jogtudomány kanditátusa, tudományos fokozatot 1964-ben, a tudomány doktora fokozatot pedig 1974-ben, "A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertációjával szerezte meg. 1987-ben az MTA levelező, majd 1993-ban az MTA rendes tagjainak sorába választották. Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint európajoggal foglalkozik.

1984-1990 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, 1985-től a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-tól a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet (UNIDROIT) kormányzó tanácsának tagja, 1989 óta az államok és külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választott bíróság központi bírája. Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított.

1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora (Athén, Heidelberg, München, Nápoly, Sorbonne, Tallinn). Több könyv és tanulmány szerzője.

A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete; közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, valamint külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben.

1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992-től a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, s egyúttal a Bankfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte 1993 februárjáig. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990 augusztusától a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1992-1993-ban pedig a Humánpolitikai Kabinet elnöke volt. 1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. 1994 februártól júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1994-ben a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.

1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-FIDESZ köztársaságielnök-jelöltje volt. 1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének, amelynek elnöki tisztségét ellátta 2000 júniusáig. 1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének.

Miután 2000. június 6-án az Országgyűlés - a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként - a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, 2000. augusztus 4-én beiktatták hivatalába. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, összesen 32 országban járt. Sokat közülük többször is felkeresett a kétoldalú kapcsolatok ápolása céljából vagy nemzetközi rendezvények, értekezletek keretében. Útjai között többször vett részt díszdoktorrá avatásán.

2000-2005-ig több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek. Emellett négy törvény esetében előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól.

Forrás:hirado.hu