Kérdései mindenkinek vannak, de van, aki nem meri vagy nem tudja feltenni őket. Nincs kinek, nincs mikor, mert mindenki rohan és siet valahová. A Kereszt-Kérdések olyan alkalomsorozat, amely szeretné újra a figyelem középpontjába állítani Jézus Krisztus varázslatosan vonzó, de az Ő követésével járó nehézségeket sem véka alá rejtő evangéliumát, a Márk evangéliuma tanulmányozásának segítségével. A Szentírás Szövetség munkatársai Harmathy Andrással, a Szigetszentmiklós-Újváros Református egyházközség lelkipásztorával készítettek interjút a sorozatról.

Miért pont a Kereszt-kérdések?
Evangélizációra kerestünk egy másfajta módszert, mint a hagyományos, mert arra a gyülekezeti tagok eljönnek, de újak nem. Nem a hatékonysága miatt választottuk elsősorban, bár arról is lehetne beszélni, hanem azért, ahogyan bemutatja a keresztyénséget olyan embereknek, akiknek nincs, vagy kevés ismerete van erről. Engem ez fogott meg. Hallottam John Stott-ot prédikálni (a sorozat segédanyagát az anglikán lelkipásztor nevével fémjelzett londoni All Souls gyülekezetben dolgozták ki - a szerk.), konferenciáján is voltam, számomra kézenfekvő volt a választás.

Mik az eddigi tapasztalatok?
Az az érdekes, hogy akik végigcsinálják a Kereszt-kérdéseket, azok nem akarják abbahagyni. Mindig ezzel találkozunk. Ebben a csoportban most tartunk a kilencedig alkalomnál, és már most kérdezgetik, mi lesz utána, ha vége lesz? Nekünk minden egyes Kereszt-kérdésekből megmarad a csoport, és az megy is tovább. A mai napon is két ilyen csoport találkozik itt a mostanin kívül. Nagyon jó, hogy természetes módon alakulnak belőle kisközösségek. Miközben senki sem ér rá és mindenki rohan, itt a résztvevők mégis rájönnek, hogy ez hiányzott az életükből, és ezért áldozatot hoznak, ők és a családjuk is, hogy hetente egyszer eljöhessenek. Ez egy nagyon jó forma, ami meggazdagítja az embereket, ezért nem akarják abbahagyni.

Milyen nehézségek voltak a szervezéssel kapcsolatban?
Lakótelepen vagyunk, és az emberek kíváncsiak. Persze sokan jönnek gyülekezeti kötődés miatt is, például egy konfirmációra vagy keresztelőre. Könnyen összejön így egy csoport, és ez kényelmessé tesz. Ezt én gyengeségnek tartom. Nem kell végiggondolnia a gyülekezetnek, hogy kit szeretnék én valójában elhívni, kinek lenne itt a helye? Volt, hogy évente kétszer csináltuk, ősszel és tavasszal. 10-19 közötti szokott lenni egy-egy csoport létszáma. Itt mi most egy csoportban vagyunk, de ugyanekkora létszámnál nemrég még két asztalt csináltunk, viszont elfogytak a vezetőink, mert már mind más csoportot vezet.

Melyek a sorozat előnyei?
Nagyon szeretem benne azt, ahogy egy olyan ember, akinek nincs előzetes ismerete a keresztyénségről, megismeri, hogy miről szól ez a hit, és hogy rögtön közösségben találja magát. Jézus az Isten szeretetének üzenetét hozta el, és ezt nem lehet magányosan átélni. Nem véletlenül jönnek létre egyből gyülekezetek Jézus követőiből. A keresztyénségtől a közösség elválaszthatatlan. A hagyományos evangélizációs megközelítésben az emberek a sorokban ülnek, mindenki csak figyel egy embert, ott nem jelenik meg ilyen direkt módon a közösség élménye, mint ahogy ezen a sorozaton. Amire egy lakótelepi ember ki van éhezve, az a közösség. Hiába van sok ember körülötte, mégis magányos. Valószínűleg ez nem csak lakótelepen igaz. Hiányoznak a közösségek, főleg az olyanok, ahol beszélgetni lehet. Itt nem szól a zene, hanem csönd van; figyelnek egymásra az emberek, miközben az életüket érintő fontos kérdésekről van szó. Fehér holló ez szerintem.
A másik, amit nagyon szeretek benne, hogy közös étkezéssel, asztalközösséggel indít. Úgy van szó az evangéliumról, hogy normál élet-tevékenységet folytatunk, eszünk. Az egyik leghétköznapibb dolog, és mégis az Isten dolgairól beszélgetünk közben. Az életünk és a hitünk már csak az este felépítése miatt is egyben van. Így találkoznak az emberek azzal, hogy Jézus Krisztus ki volt, miért jött és mi közöm van nekem Őhozzá. Közösen olvassuk a Bibliát, és nagyon közvetlenül lehet az emberekkel az evangéliumról beszélgetni. Jó ez az elkészített alkalom.

A sorozat hatékonyságán mit értesz?
Nagyon sokan maradnak meg és akarják folytatni. Nem mindenki tér meg, de kötődések alakulnak ki.

Hogyan segítitek a résztvevők beépülését a gyülekezetbe?
Felajánljuk nekik, hogy van folytatás. Ez a csoportvezetőkön keresztül történik, igyekszünk olyan munkatársakkal dolgozni, akik majd továbbviszik a csoportot. Az ilyen emberekből van a legkevesebb. Tehát a legtöbb, amit a résztvevők beépüléséért tehetünk, hogy vezetőket képzünk. Én már magát az előadások megtartását is szívesen átadtam volna valakinek. Nem mintha nem szeretném, de más is alkalmas lehet rá.

Mit fűznél még hozzá?
Kifejezetten szeretem azt a közeget, amiben nem egyházi háttérből jönnek emberek. Ez engem lelkesít, fölpezsdít, megújít a hitemben. Újra és újra meg kell tudnom hitelesen fogalmazni, hogy miért hiszek Jézusban, és hogy mit jelent őhozzá tartozni. Válaszolnom kell olyan kérdésekre, ami az embereket foglalkoztatja. Engem ez megújít.

Szentírás Szövetség

Az interjú alapjául szolgáló felvétel a Kereszt-kérdések ismertető videókhoz készült 2012 őszén. A beszélgetésen a sorozaton kívül a gyülekezetépítésről is sok szó esett, ezért a szövetség munkatársai egy hosszabb riportfilmet is készítettek.