A Belső Hebridák szigetcsoportjának egyik tagja a kis-Skóciaként is emlegetett, sziklás partvonalú, vadregényes Skye szigete. Itt is eltöltöttek néhány napot azok a református teológusok, akik a budapesti teológia szervezte skóciai tanulmányúton vettek részt idén nyáron. A sziget központjában, a két és félezer lelket számláló Portree nevű településen a helyi presbiteriánus gyülekezet magyar lelkésze és felesége fogadta az utazókat. Fazakas Sándor hetedik éve vezeti a magyar reformátussággal egy tőről fakadó Skót Egyház (Church of Scotland) egyik legészakabbi gyülekezetét.

A MacLeod-klán nyomában
- Valamikor ösztöndíjasa voltam a skót református egyháznak, majd másfél évig lelkészként szolgáltam Skóciában. Ezután meghívtak a nagyvárad-rogériuszi új református gyülekezetbe, ahol templomépítésbe fogtunk. Egyértelmű volt, ha Isten megsegít és befejezzük, akkor a családommal vissza szeretnénk menni Skóciába egy év tanulmányútra - meséli Fazakas Sándor. Már ekkor testvérkapcsolatokat ápoltak skót ifjúsági csoportokkal, egy alkalommal pedig magyar fiatalok utaztak Skóciába, hogy a helyiekkel együtt rendbe hozzák a legendás Snizort kolostor és a hozzá tartozó temető kertjét. Miután a nagyváradi templom felépült és a gyülekezet megerősödött, a magyar lelkipásztor tanulmányi szabadságot vett ki, és Skye-ra költözött családjával, ahová nemcsak az egyházmegye hívta meg lelkésznek, hanem a MacLeod klán főnöke is.

- Egyháztörténeti tanulmányokat folytattam, a klánt pedig a MacLeodok kelet-európai jelenléte érdekelte. Lengyelországban a középkorban több mint negyvenezer skót élt, akik zömmel zsoldosok voltak. Közülük háromszázan 1598-ban sikeresen megvédték a török támadástól a nagyváradi várat. A kutatási eredményeket 2006-ban ismertettem a nagy MacLeod-gyűlésen. Emellett megkértek lelkészi szolgálatokra, a körzetünkben található öt gyülekezetből háromban nem volt lelkész, így kerültem Portree-ba helyettesíteni. A gyülekezet presbiterei jártak Erdélyben, tudták, kit hívnak, mi pedig tudtuk, hova jövünk. Eléggé szétzilált gyülekezet volt, a lelkész itt hagyta őket, nagyon sokan kitértek, ezért nagy kihívásnak tűnt, főleg azok után, hogy egy nagy gyülekezetben Nagyváradon az Úristen nagyobb sikerélményt adott, mint amit elképzelhettem.

Csak a hitvallók konfirmálnak
A portree-i gyülekezet 98 egyháztagból áll, ennél kicsit többen vannak, akik nem úrvacsorázó tagként tartoznak a közösséghez, hiszen még nem konfirmáltak.
- Otthon gyakori, hogy miután konfirmálnak a fiatalok, el is tűnnek a gyülekezetekből. A konfirmáció itt sokkal inkább személyes meggyőződéssel, hitvallásként történik. Ha felnőttkorban vállal valaki keresztséget, az egyben konfirmáció is, ha pedig gyermekkorban keresztelnek meg valakit, akkor egyértelmű, hogy az a gyermek attól fogva ott van a templomban és majd konfirmálni fog, amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje.

Vonzó közösség
A vasárnap délelőtti istentisztelet után még együtt maradnak egy kávéra, teára a gyülekezeti tagok - hozzájuk gyakran csatlakoznak a Portree-ben nyaraló látogatók is. A város öregotthonaiban minden vasárnap tartanak istentiszteletet, és még aznap a templomban még egyet, amely kötetlenebb liturgia szerint zajlik, a megszokottnál több zenével.
Hétköznap női és gyülekezeti bibliaórákat is tartanak. A lelkész a körzet nagy kórházaiban hetente egyszer meglátogatja a betegeket, alkalmanként akár félezer kilométert utazva zord időjárási körülmények között is. A magyar lelkipásztor nagy hangsúlyt fektet a lelkigondozásra, amelyet a kétszáz fős gyülekezetben végez főként család- és beteglátogatások alkalmával.
Miközben a skót egyházat megosztotta a homoszexuális lelkészek szolgálatának engedélyezése, a portree-i gyülekezet az elmúlt két évben több mint két tucat egyháztaggal bővült. Fazakas Sándor szerint azért, mert a gyülekezeti közösség vonzó, ebben pedig sokat segít az, hogy hetente egyszer hétköznap is nyitva áll a templom. Ilyenkor van lehetőség elcsendesedni, bibliát olvasni, vagy beszélgetni a gyülekezeti tagokkal, akik kávéval kínálják a betérőket.
- A látogatók azt viszik magukkal, hogy ez élő, mosolygós, barátságos gyülekezet, ahol az Istennel való közösség egyértelműen jelent egymással való közösséget és szeretetközösséget is - véli a lelkipásztor.

A világ másik oldalán
Nemcsak a portree-i és egy másik északi gyülekezet helyettes lelkészi teendőit látja el, hanem a világmisszió is foglalkoztatja Fazakas Sándort. A református lelkész a Skót Egyház Világmisszói Tanácsának, valamint egy dél-afrikai központú, felekezetközi missziós szervezetnek is tagja. Egyháztörténetet tanít koreai misszionáriusoknak, és a nepáli keresztyénség történetének második kötetén dolgozik nepáli munkatársával együtt. Idén csaknem fél évet tölt Nepálban, hogy tanulmányozza, hogyan terjedt tovább az evangélium a dél-ázsiai országban az elmúlt negyed évszázadban.
- Itt, Skóciában és tudtommal otthon, az anyaországban és Erdélyben is egyre kevesebb egyháztagunk van, és ez előbb-utóbb keserűséghez vezet. Itt hamarabb kezdődött, itt súlyosabb, ám csak idő kérdése, hogy mikor gyűrűzik be egész Európába. De nem így van a nagyvilágban. Kínában egyedül az elmúlt tíz évben százmillió bibliát nyomtattak - Nagy-Britannia lakossága kb. hatvanötmillió fő. Százmillió bibliát nyomtatni csak azzal a feltétellel lehet, hogy szükség van rá. Kínában úgy tűnik, százmillió bibliára van szükség. Továbbmenve: évente járok vissza Thaiföld, Burma, Laosz vidékére, ahol buddhista, spiritiszta háttérből ezrek térnek át a keresztyénségre. Három hete jöttem haza Nepálból: az elmúlt nyolc év alatt néhány ezerről hatszázezerre nőtt a nepáli keresztyének száma. Pedig ők nagyon szigorú hindu háttérből jönnek, és a hinduk türelmetlenek, nem buddhisták. Koreában és Mongóliában szintén hatalmas ébredés tapasztalható. Valami mellbe verő az, ahogy máshol térnek meg emberek, búvópatakszerűen. Akkora figyelmeztetés számunkra! Ha nem tudjuk megtartani azt, ami nálunk van, az Úr a kövekből is gyermekeket teremt magának.

Nyitott, emberi és nem magányos
Fazakas Sándor hozzáteszi, az európai keresztyének bezárkóztak, nincsenek kellő kitekintéssel a világra, miközben apad a gyülekezetek lélekszáma. Úgy véli, a lelkészi szolgálat gyakran ellaposodott, sablonos, és azok számára, akik évtizedekig ugyanott szolgálnak, könnyen rutinná válik. Szerinte fontos a változatosság, az, hogy a lelkész megtalálja a kihívást a munkájában. Ugyanakkor felelősséget is kell hogy érezzen iránta.
- Sokszor nincs meg a bizonyságtevő erő abban a személyben, aki fölszentelt lelkész lenne, hogy továbbítsa az evangélium üzenetét. Nem úgy, mint amit „meg kell tanulnotok", „amit meg kell tartanotok", hanem mint amit én élek, amit én tartok be. És innen nézve sokkal magasabbra emelendő az a mérce, amivel a lelkészségünket mérjük.
Fazakas Sándor szerint a lelkipásztor nem rejtőzhet el a bibliája mögé, neki magának is mint embernek kell megmutatkoznia. Alkalmazkodnia kell a jelen kor emberéhez, és ebbe az is beletartozik, hogy nem szabad letolnia az evangéliumot az emberek torkán. Mint mondja, a helytállásban ő maga a feleségének rengeteget köszönhet, aki zokszó nélkül követte a férjét Skóciából Nagyváradra, majd tizenhat év elteltével vissza Skóciába.

A jutalom
Az engedelmességért kapott jutalom nemcsak a Mennyben várható, hanem már a földi életben is - állítja Fazakas Sándor, aki az emberek szeretetét és megbecsülését is ide sorolja. De élvezi Istennek azokat az áldásait is, amelyeket Skye szigete adott meg számára: az időnként felbukkanó sarki fény látványát, az asztalra kerülő friss tengeri halat, a kristálytiszta levegőt és a tenger közelségét. Azt is elárulta, mi az, amit skóciai lelkészsége elmúlt hét évében tanult.
- Megtanultam becsülni azokat, akiket nem ismertem, és akik sok mindenben talán különbek, mint mi. De nagyon megtanultam megbecsülni azokat az értékeket is, amik otthon vannak. Néha el kell jönni otthonról, hogy tisztábban lássuk a dolgainkat.

Jakus Ágnes 

Képek: Füle Tamás