„Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott, a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem." Visky András
Szembesülés
Szembesülés
Írás a falon –
mintha a nap tűzne
be az ablakon.
Pedig éjszaka van.
Lumpol a hold, ahol
minden bizonytalan
űrt lompos kutya csahol.
Írás a falon –
mintha izzó kazán
égetne vakon,
s perzselné a falat
elvakult szemembe
a vakolat alatt,
fénnyel a mély verembe.
Írás a falon –
noha más jele, az
én monogramom:
Mené, mené, tekel,
ufárszín. – így hatol
hatalommal, ha kell,
s könnyűnek találtatom.
Írás a falon –
mintha vésné egy ujj,
rést ütve azon,
hogy meglássam végre,
ki kopog odaát
egy ritmust az égre:
földdel egy szimfóniát.
Írás a falon –
mintha a szívembe
ütné be nagyon
a kétélű Ige:
Választhatsz, még hagyom;
örök égi lakás,
vagy múló lakodalom.
Békési Sándor