„Ott állt háromszázezer ember a főtéren - lenyűgöző látványt nyújtottak. Nem volt semmilyen felszerelésük, nem volt pódium, a tüntetés vezéralakja egy kisbusz tetején állt, hangszóróval a kezében beszélt a tömeghez. Amint együtt hallgattuk, a nagy és mély csöndben elérkezett az a bizonyos valami, amire hosszú ideje vártunk, és amit csak Isten adhatott: maga a remény" - így emlékszik vissza a három hónappal ezelőtt megkezdődött kijevi tömegtüntetések első napjára az egyik keresztyén tüntető. Az ukrán Viktor Yevpak Skype-on keresztül mesélt nekünk arról, mi vitte az utcára a rendezett körülmények között élő, gyülekezetbe járó ukránokat is.

Amitől lángra lobbant
A forradalom kezdetben tüntetésnek indult az ukrán kormány ellen, amiért hátat fordított Európának - vág bele az események felidézésébe Viktor.
- A kormányunk két éve ígérte, hogy csatlakozunk az Unióhoz, ám egy nappal a társulási megállapodás aláírása előtt a miniszterelnökünk Oroszországba utazott, zárt ajtók mögött négy órán keresztül tárgyalt Putyinnal, majd kijött és bejelentette, hogy nem haladunk tovább Európa felé. Egy híres és befolyásos ukrán újságíró, akinek sok követője van a Facebookon, felhívást tett közzé, amiben a felháborodásának adott hangot, és azt írta, ha a Facebook-követői valóban a barátai, akkor jöjjenek ki a térre. Ez november közepén történt, néhány fiatal meg is jelent, tüntettek, himnuszokat énekeltek, zászlót lengettek. Négy nap elteltével kezdett alábbhagyni a demonstráció, ekkor döntött úgy a kormány, hogy fegyvereket vet be az ott összegyűlt diákok és szinte gyerekek ellen. Éjjel háromkor brutális erőszakkal kitakarították őket a térről. Ez volt az a gyújtópont, ami lángra lobbantotta és mozgósította az embereket az egész országon belül.

Hit és jog nem fért össze
A fiatal családapa arról beszél, sokáig bosszantotta, hogy az emberek maguk között, a konyhaasztalnál beszéltek a változás igényéről, de látszólag nem tettek semmit. Eközben benne is egyre inkább kiéleződött a kormánykritika. Néhány évig Budapesten élt, a Közép-Európai Egyetemen végzett jogászként. Négy évvel ezelőtt költözött vissza Ukrajnába, el is kezdett ügyvédként dolgozni, ám lelkesedése hamar kihunyt.
- A korrupció olyan mértékű volt, hogy bár voltak nyertes ügyeim, beláttam, hogy egyszerűen lehetetlen összeegyeztetni a keresztyénségemet az ügyvédi hivatásommal. Úgy döntöttem, inkább az emberek javát szolgálom, ezért vállalkozásba fogtam. Számítástechnikai céget alapítottam, az általunk termelt profitot misszióra fordítom. Élhetnék egy kényelmes életet otthon ülve, de nem akarok: jobb életet szeretnék egész Ukrajnának.

Óvadékra gyűjtöttek
Noha Viktor és családja 170 kilométerre élnek a fővárostól, a férfi minden hétvégén részt vett a tüntetéseken.
- Amennyi kollégát és barátot csak tudtam, magammal vittem. Részt vettem néhány helyi tüntetésen is a falumban.
A tüntetőket, az eseményekről tudósító független médiát, valamint a sebesülteket és az elhunytak hozzátartozóit egyaránt támogatta anyagilag.
- Az egyik gyülekezeti tagunkat pár héttel ezelőtt börtönbe zárták pusztán azért, mert részt vett a tüntetésekben. Három-négy hete akit csak a rendőrség ott talált a tömegben, hűvösre tette. Összedobtunk annyi pénzt, amennyit csak tudtunk és kihoztuk a börtönből, azóta az ügy lezárult.

Sátáni taktika
Hazugság és félelem - Viktor Yevpak szerint ezek a Sátán eszközei. Ezekkel élt a megbukott kormányfő, Viktor Janukovics és köre is - teszi hozzá, majd sorolja a demonstrációk szankcionálását célzó törvényeket. Ezek börtönbüntetést helyeztek kilátásba mindazok ellen, akik símaszkot vagy bukósisakot viselnének a tüntetéseken, vagy a közösségi oldalakon kormányellenes megjegyzéseket tennének közzé.
- A legsúlyosabb az volt, hogy kimondták: a kormány büntetőeljárást indíthat bárki ellen, majd a bíróság el is ítélheti az illetőt jelenlétének teljes hiányában. Eközben arra hivatkoztak, hogy Európában ugyanilyen törvényeket alkalmaznak. Ezután történt, hogy az emberek köveket és téglákat vettek a kezükbe és a kormány ellen fordultak, még keresztyének is. Eljutottunk arra a pontra, ahonnan már nincs visszafordulás. Ha megijedünk és meghátrálunk, minden bizonnyal letartóztatnak. Mindenhol rejtett kamerák vannak, a titkosrendőrség ismeri az arcunkat. Még a telefontornyokat is ellenőrzik, a mobilkészülékeken keresztül nyomon tudják követni, ki, mikor és hol vett részt a tüntetéseken. Bő egy hétig tartottak a Grusevszka utcai harcok, aztán a helyzet normalizálódott. A kormány ekkor kezdett el azon gondolkodni, mi legyen a következő lépés, hiszen a félelemkeltés nem vált be. Ehelyett kezdték el a gyilkolás taktikáját alkalmazni.

Négy alakulatot vetettek be - fejti ki.
- Az egyik a berkut különleges rendvédelmi alakulat - most már tudjuk, hogy embereket kínoztak, és mindenkit, akit elfogtak, súlyosan megvertek. A másik a 18-20 évesekből álló belső hadsereg. A hadköteles fiatalokat emberi pajzsként használta fel a berkut. A harmadik az ún. tituski - napi 10-15 euróért egyszerűen verőlegényeket béreltek fel, akiket felfegyvereztek, és megengedték nekik, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak. A legutolsó napokban már távcsöves mesterlövészeket is bevetettek, akik fejre, nyakra és mellkasra céloztak. Nekik kellett teljesen kiüríteni a köztereket, ekkor történt a legtöbb gyilkosság. Az emberek mégis erősek maradtak, bíztak Istenben és abban, hogy a jóért harcolnak. Az utolsó percig kitartottak és nyertek.

Hiszékenyek voltak
Hogy Janukovics hatalomra kerülhetett, részben az emberek hiszékenységének köszönhető - teszi hozzá Viktor. Noha Ukrajna egész történelme során mások fennhatósága alatt élt, megítélése szerint az igazi diktatúrát 1994 és 2004 között ízlelte meg Leonyid Kucsma elnöksége alatt. Az őt követő Juscsenko gyenge vezetőnek bizonyult, az elégedetlen választópolgárok az újabb választásokon Janukovicsra szavaztak.

- Az emberek annyira akarták hinni, hogy valami változás állhat be, hogy sokan hittek Janukovics kampányígéreteinek, és a jobb élet reményében rá szavaztak - főként az orosz befolyás alatt álló kelet- és dél-ukrajnai régióból. Az új elnök három éven belül felépítette a diktatúra hatalmi rendszerét, aminek a tetején ő áll, a három hatalmi ág pedig alatta. A markában tartotta a bíróságokat, beleértve az állambíróságot és az alkotmánybíróságot, az adóhivatalt, a határokat, a rendőrséget, a hadsereget, a parlamentet és a miniszteri kabinetet. Ukrajnában már akkor olyan mértékű volt a korrupció, hogy megvásárolta magának a bírákat, vagy kigolyózta azokat, akiknek a hűségéről nem lehetett meggyőződve. Azt kérte tőlük, hogy egy éjszaka alatt teljesen változtassák meg az alkotmányt a nép megkérdezése nélkül. Emlékszem arra az éjszakára, rettenetesen frusztrált voltam miatta. Tisztában voltam a helyzet súlyosságával, de az ukrán emberek fel sem szólaltak. Nem ők tették mindezt, de elnézték, amit Janukovics véghez visz. A családja egy éven belül hihetetlenül meggazdagodott, a luxusvillájából előkerültek olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy 70 milliárd dollárt zsákmányolt Ukrajnától.

Gyümölcshozó tavasz
Antihős után új hős felemelkedését várják? Tényleg egy emberen múlna egy egész ország sorsa? - kérdezem.
- Nem várunk hősre, hiszen ez az a hiba, amit még 2004-ben elkövettünk. Megváltónak kiáltottuk ki Juscsenkót. Mégis van egy lényeges hozama az akkori, ún. narancsforradalomnak, ez pedig a szabad média. Tíz évvel ezelőtt ennek a magjait ültették el, és ez most megtermette a gyümölcsét. A média, az internet, a szociális háló jelentős szerepet töltöttek be a forradalomban. Az arab tavasz a Twitteren, az ukrán forradalom pedig a Youtube közvetítésével élő adásban, az emberek szeme előtt zajlott. Mindenki, aki ott volt a főtéren, tisztában van azzal, hogy az új kormány nem lesz sokkal jobb, de ennek a forradalomnak is megvan a maga pozitív hozama: egy céltudatos, öntudatos, erős civil társadalom felemelkedése. Egy olyan civil társadalomé, amely alulról szerveződik, önmagától. Ez a társadalom az, amelyre hősként tekintek.

Megfélemlítették az elnököt?
- Az ellenzéki vezetők nem is valamifajta felsőbbségek voltak, hanem követei a mi érdekeinknek. Azt tolmácsolták, amivel mi megbíztuk őket - hangsúlyozza.
A bizalom mégsem volt feltétlen irántuk. A tüntetők elégedetlenek voltak azzal a február 20-ai megállapodással, amit Janukovics és az ellenzéki vezetők kötöttek. Az egyezség a hadsereg és a rendőrség visszavonásáról, a tüntetések feloszlatásáról és egy új kormány alakításáról szólt, amelyben kormánypárti és ellenzéki vezetők egyaránt helyet kaptak volna. Az előrehozott választások ígérete azonban azt is jelentette, hogy Janukovics elnök decemberig maradhatott volna hatalmon, ezt azonban a tüntetők nem értékelték győzelemnek. Ennek hangot is adtak, amikor ellenzéki vezetők a győzelmet ünnepelték volna a Majdanon.
- Az emberek visszakiabáltak, hogy szégyen rátok, soha nem megyünk bele abba, hogy az elnök decemberig maradjon hatalmon. És ha ti nem tudjátok ezt elérni, akkor holnap mi fogjuk meglátogatni az elnököt. Ez volt az a pont, amikor Janukovics eltűnt.

Timosenko sem kellett nekik
Az új ukrán kormány egy héttel ezelőtt alakult meg, a 450 tagú ukrán parlamentben többségi kormánykoalíció jött létre. A nép közvetlenül hagyta jóvá az őt képviselő hatalmat, és ezzel az igazi, közvetlen demokrácia valósult meg Ukrajnában a fiatal tüntető értékelése szerint.
- Amikor az új kabinetet megválasztották, a Majdanon felállított színpadról kiszóltak az emberek felé, hogy kérjék a tömeg jóváhagyását. Amikor pedig Julija Timosenko volt ukrán kormányfő kiszabadult a börtönből, azt mondták: nem voltál itt, amikor lőttek ránk, te ezekkel az emberekkel dolgoztál. Örülünk, hogy kijöttél a börtönből, de nem vagy a vezetőnk. A döntésben az is közrejátszott, hogy a szabad média közvetítette, hogy Timosenko lánya a születésnapját ünnepli egy római luxushotelben, miközben az embereket halomra lövik a főtéren. Mindennek fényében maga a nép rendelkezett, és ez az, ami igazán gyönyörű.

Az ukrán egyház eddigi szerepvállalásáról, az ideiglenes államfő, Alekszandr Turcsinov baptista lelkipásztor megítélésről és az Ukrajnában sokat emlegetett „mennyei százasról" következő cikkünkben olvashatnak.

Jakus Ágnes

Képek: Viktor Yevpak

Az eseményekről Viktor Yevpak szemével honlapján olvashatnak részletesebben.