Ökumenikus imahét - 2012

Monsignor Eleuterio Francesco Fortino emlékére

A nemzetközi bizottság 2010-ben Lengyelországban, Varsóban zajló ülése alatt érkezett a hír Monsignor Eleuterio Francesco Fortino, a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács államtitkárának, az Egyetemes Imaheteket Előkészítő Nemzetközi Bizottság hosszú éveken át szolgáló tagjának haláláról. A keresztény egység iránt tanúsított szenvedélye és elkötelezettsége, valamint a keresztény egységet szolgáló imádsága Istentől kapott ajándékainak sorában fontos szerepet töltött be, amelyeket készségesen osztott meg a Bizottság többi tagjával. Az ez évi tanulmányi anyagot az ő emlékére ajánljuk. Kívánjuk, hogy ennek az anyagnak az alapján elmondott imádságok hozzák közelebb Krisztus imádságának beteljesedését, hogy: „Legyenek mindnyájan egyek. ... hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem."

Az Imahét alkalmai, kezdési időpont, szolgáló lelkészek:

AZ IMAHÉT ALAPIGÉJE

(1Kor 15,51-58)

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban."

Magyar Bibliatársulat kiadása

BEVEZETÉS AZ IMAHÉT GONDOLATKÖRÉBE

Mindannyian el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által (1Kor 15,51-58)

A 2012-es Imahét imádságos és tanulmányi anyagát egy olyan munkacsoport készítette, amely a Lengyelországban élő római katolikus, ortodox, ókatolikus és protestáns egyházak képviselőiből áll.

Széles körű megbeszéléseket követően - amelyeken a különböző lengyel ökumenikus körök képviselői vettek részt - elhatározták, hogy egy olyan témát választanak, amely a Krisztusban való hit átformáló erejéről beszél, különös tekintettek az egyház - mint Krisztus teste - látható egységéért folytatott imádságra.

Gondolataikhoz Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt levelének szavait vették alapul, amelyek jelenlegi életünk mulandó természetéről szólnak, annak minden nyilvánvaló „győzelmével" és „vereségével" együtt, összehasonlítva azzal, amit Krisztus húsvéti győzelmében kapunk.

Miért e témakör?

Lengyelország történetét vereségek és győzelmek sorozata jellemzi. Sok olyan eseményt említhetünk, amikor Lengyelországot megtámadták, felosztották és idegen hatalmak, ellenséges rendszerek elnyomása alá került.

Az állandó törekvés, hogy legyőzzünk mindenfajta elnyomást, és a szabadság utáni vágy olyan jellemzői a lengyel történelemnek, amelyek jelentős változásokhoz vezettek a nemzet életében. Viszont ahol győzelem van, ott vesztesek is vannak, akik nem osztoznak a győztesek örömében és győzelmében.
A lengyel nemzet eme különleges történelme indította az idei imahét anyagát összeállító ökumenikus csoportot arra, hogy mélyebben foglalkozzon azzal, hogy mit is jelent győzni vagy veszíteni. S hogy a győzelemnek mindig érvényes-e a „triumfalista" értelmezése? Krisztus keresztje és feltámadása egészen másról beszél.

A 2012-es Labdarúgó Európa Bajnokságot Lengyelországban és Ukrajnában rendezik meg. Erre a régi időkben soha nem kerülhetett volna sor! Ezért sokak számára ez egy új „nemzeti győzelem" jele. Rajongók százmilliói várják az Európa ezen részén pályára lépő győztes csapatokról szóló híreket.

Ez a példa azokra is ráirányíthatja figyelmünket, akik sohasem nyernek - nemcsak a sportban, de egyéni vagy közösségi életükben sem. Ki veszteget akár egy gondolatot is a vesztesekre?

Azokra, akik állandóan vereséget szenvednek, mert különböző feltételek, és körülmények miatt sohasem részesülnek a győzelemben? A vetélkedés nemcsak a sport állandó jellemzője, de a politikai-, üzleti- és kulturális életé, sőt átszövi az egyház életét is.

Amikor Jézus tanítványai arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb (Mk 9,34), akkor ez a rivalizáló indíték nyilvánvalóan igen erős volt. De Jézus válasza nagyon egyszerű: „Aki első akar lenni, legyen az utolsó, és mindenki szolgája" (9,35) E szavak szerint a győzelem kölcsönös szolgálatot jelent, segítségnyújtást, az utolsók, elfeledettek, kirekesztettek önbecsülésének erősítését.

Ennek az alázatos szolgálatnak minden keresztény ember számára a legjobb példája Jézus Krisztus, az Ő halálon aratott győzelme, és feltámadása. Szeretnénk, ha az Ő életéből, cselekedeteiből, tanításából, szenvedéséből, halálából és feltámadásából nyernénk ösztönzést a mai győzelmes hitélethez.

Ez a fajta hit a társadalmi elköteleződésben, alázatos, szolgáló, az evangéliumhoz hűséges lélekben jut kifejezésre.

Amikor Jézus az eljövendő szenvedést és halált várta, akkor imádkozott tanítványaiért, hogy egyek legyenek, hogy a világ higgyen. Ez a „győzelem" csakis lelki átalakulás, megtérés által lehetséges.

Ezért gondoltuk úgy, hogy elmélkedéseink témájául az apostolnak a népekhez szóló szavait vesszük alapul. A cél az, hogy olyan győzelemben legyen részünk, amely minden keresztényt egyesít Isten és a felebarát szolgálatában.

Miközben az Egyház teljes látható egységéért imádkozunk, és afelé törekszünk, aközben mi magunk - és felekezetünk, amelyhez tartozunk - meg fog változni, átalakul, és Krisztushoz hasonlóvá válik. Az egységért folytatott imádságunk könnyen szükségessé teheti egyházi életünk eddig megszokott formáinak megújulását. Ez izgalmas jövőkép, de talán félelemmel tölt el bennünket.

Az egység, amiért imádkozunk, nem csupán kényelmes elképzelés a barátkozásról és együttműködésről, hanem azt is igényi, hogy mellőzzük a köztünk lévő versengést. Meg kell nyílnunk egymás felé, fel kell ajánlanunk ajándékainkat másoknak és késznek kell lennünk elfogadni az ő ajándékaikat, hogy valóban új életet kezdhessünk Krisztussal. Ez az egyetlen igazi győzelem.
Mindenki számára van hely, Isten üdvözítő tervében. Halálán és feltámadásán keresztül Krisztus magához ölel mindenkit, függetlenül attól, hogy nyertes-e vagy vesztes, hogy „aki hisz őbenne, annak örök élete legyen" (Jn 3:15). Mi is részesülhetünk győzelméből! Elegendő, ha hiszünk Benne és máris könnyebb lesz a gonoszt jóval legyőzni.

(Hivatalos kiadvány)