„Félelem fog el, ha Isten csöndbe burkolózik, de nem azért, mert hallgat, hanem mert elhatározza, hogy néma marad, és ez egészen más."
Visky András
Reformátusok is
Nemcsak keresztyének, reformátusok is akarnak lenni abban a gyülekezetben, ahol a közelmúltban adtak hálát azért, hogy állnak már a lelkészlakás falai. Míg el nem készül saját istentiszteleti helyük, van olyan néni, aki a katolikus templom lépcsőjén ülve vesz részt az istentiszteleten.
A soroksár-újtelepi református gyülekezethez a helyi katolikus templom tornyán látható aranyozott Mária-szobor mutatja az utat mintegy tizenöt emeletnyi magasan. Imaházuk már nincs, templomuk még nincs a reformátusoknak, ám a katolikus plébános nagylelkűségének köszönhetően átmenetileg az egyik emeleti teremben tarthatják istentiszteleteiket és bibliaóráikat. Ott jártunkkor éppen egy ilyen kis körbe ültek le a fiatalok és idősek, hogy meghitt légkörben, őszinte kérdéseiket is megosztva egymással tanulmányozzák az igét.
Kimarad, de mégis elmegy
A soroksári református gyülekezet egykori leányegyházközségében, Újtelepen már a negyvenes években tartottak házi istentiszteleteket. Az ötvenes évek végén vettek egy lakóházat, amelyet imaházzá alakítottak át, a hívek ott találkoztak évtizedeken keresztül a soroksári lelkész vezetésével. Az imaházat két évvel ezelőtt eladták, a befolyt összeget pedig templomépítésre fordították. A közelmúltban adtak hálát azért, hogy a parókia falai is állnak már; a tervek szerint jövőre itt tartanák az istentiszteleteket. Erre egyre nagyobb igény is van, hiszen van olyan néni, aki eljön ugyan a katolikus templomhoz, de az ajtóig már nem jut el, ezért a lépcső alján ülve, imádkozva „vesz részt" az istentiszteleteken, amelyeket később hangfelvételekről hallgat meg otthon.
A soroksár-újtelepi gyülekezetet februárban nyilvánították missziói egyházközséggé. Vasárnaponként harminc-ötven fő fordul meg a felnőtt- és gyermek-istentiszteleteken. Az egyházfenntartók évről évre egyre többen vannak, az utóbbi négy évben megduplázódott a számuk.
Számon tartott családok
A lassan növekvő létszámú gyülekezetben nagy gondot fordítanak a családokra. A közelmúltban értek véget a házaspári délutánok, ahol lelkészházaspárok és helybéli házasok minden alkalommal a házassági eskü egy-egy részletéről beszélgettek. A gyülekezeti délutánokon igei tanítás, beszélgetés, és játék várta a felnőtteket, az egyik általános iskolában pedig igen népszerű programot, apák-fiúk focimeccseket szervezett a gyülekezet.
A felnőtteknek szóló evangelizációs alkalmak mellett a legnagyobb lehetőséget a misszióra az iskola és az óvoda biztosítja. Idén 73 hittanos gyermeket számlálnak a református missziói gyülekezetben, és a jelenleg is tartó rajzpályázattal megszólítják a nem hittanos gyerekeket is.
Hit nélkül
Hit, szeretet, összetartás - ezeket tapasztalja az újtelepi gyülekezetben Kocsi Tímea. A fiatal kertépítő a soroksári gyülekezetbe járt sok éven át, de átjött Újtelepre. Az itteni tiszteletes temette el az édesapját, azóta jár a kisebb gyülekezetbe. Az ő korosztályából vannak a legkevesebben a közösségben, mint mondja, a barátai közül sokan nem hisznek Istenben.
- Fontosabb az embereknek, hogy pénzük legyen, nem foglalkoznak a hittel. Ha valami rossz történik, azért egyből Istent okolják, vagy azt gondolják, nincs is Isten, mert ha létezne, nem hagyta volna, hogy baj történjen velük - vélekedik Kocsi Tímea.
Egy család
- Itt együtt örülünk az örülnivalóknak és együtt bánkódunk a szomorúságokon; tudjuk, kivel mi történt - számol be érdeklődésünkre Kovács Aladárné. Az asszony férjével a hetvenes években költözött Soroksár-Újtelepre, de csak sokára értesültek arról, hogy van református gyülekezet a környékükön.
- Amikor a lelkészünk eljött a szomszédba családlátogatásra, a férjem épp kint tett-vett az udvaron. A tiszteletes a szomszédokat nem találta itthon, ezért megszólította a férjem - ő persze rögtön megörült, mikor meghallotta, hogy a lelkipásztorral beszél; mindjárt el is mondta neki, hogy reformátusok vagyunk. Ennek öt éve, azóta már a férjem a gyülekezet gondnoka.
Egyszer kell elkezdeni
Korábban a pesterzsébeti gyülekezetbe járt, de a helyi újságból értesült róla, hogy van egy otthonához közelebbi református közösség. Varajti Tiborné azóta a barátait, szomszédait is hívogatja az újtelepi istentiszteletekre és bibliaórákra.
- Kifakult az emberekből a hit, pedig nagyon nagy szükségük lenne rá. Mindig mondom a kifogást kereső ismerőseimnek, hogy egyszer kell elkezdeni a gyülekezetbe járást, utána mindig vágyni fogsz.
Olyan ez a közösség, mint egy nagy család. Összetartozunk, hiányzunk egymásnak. Rám-rám kérdeznek, mi van velem, hol vagyok, és olyan jólesik, mikor azt hallom a többiektől, hogy keresett a tiszteletes úr. Mindig csalogatnak a gyerekeim másik gyülekezetbe, hogy „anyu, ne legyél ott magad",
de már ha kétszer-háromszor nem tudok jönni, úgy hiányzik.
Reformátusok is
- Két dolgot tartok fontosnak: az egyik, hogy a gyülekezet befogadó közösség legyen, ide bárki jön, lelkileg otthonra találjon; a másik, hogy növekedjünk az ismeretekben. Legyünk igényesebbek, tanulmányozzuk a Bibliánkat, a hitvallásainkat, a Szikszai-imakönyvet! Éljük meg, hogy mi nemcsak keresztyének vagyunk, hanem reformátusok is - és ez komoly felelősséggel jár, mert nagyon tiszta kijelentést kaptunk, szép hitvallásaink vannak, és aki ezeket követi, nagyon nem tévedhet el - állítja Király Gábor presbiter, aki az istentiszteleteken a református hitvallásokból olvas fel részleteket.
Az igére állva
Hatodik éve szolgál az újtelepi gyülekezetben, de nem a saját, hanem azoknak a gyülekezeti tagoknak a szolgálatait említi, akikre mindig számíthat. A kicsi és összetartó közösség élén álló lelkész a nagy igehirdetők tanácsát tartja szem előtt.
- A nagy igehirdetőktől, akikre fölnézek és akiket tisztelek, azt hallottam, hogy ahol az igehirdetés eleven, oda gyűlnek az emberek. Én ebben hiszek, ezért magam is hallgatok és olvasok igehirdetéseket, és próbálok a tőlem telhető legjobban prédikálni - mondja Péterffy György.
A lelkipásztor szerint az is fontos, hogy a lelkész egyenrangúan tekintsen a gyülekezet minden tagjára.
- Sokan abban mérik egy gyülekezet minőségét, hogy mennyi fiatal van a közösségben. Én úgy gondolom, hogy az idős embernek is lelke van, vele kapcsolatban is az a legfontosabb kérdés, van-e üdvössége vagy sem, hitben jár-e vagy sem. Sokan vannak, akik évek, évtizedek óta járnak templomba, de nincs új életük, nem járnak a hit útján. Az a célunk, hogy lelkeket mentsünk, az evangéliumot hirdessük, és hitre segítsünk mindenkit.
A soroksár-újtelepi református gyülekezetről itt tudhat meg többet.
Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás
Missziói gyülekezeteket bemutató sorozatunk idén a végére ért. A dunamelléki református missziói gyülekezetekről hamarosan megjelenő gyűjteményes kiadványunkban olvashatnak újra.