Reformátusok is

Nemcsak keresztyének, reformátusok is akarnak lenni abban a gyülekezetben, ahol a közelmúltban adtak hálát azért, hogy állnak már a lelkészlakás falai. Míg el nem készül saját istentiszteleti helyük, van olyan néni, aki a katolikus templom lépcsőjén ülve vesz részt az istentiszteleten.

A soroksár-újtelepi református gyülekezethez a helyi katolikus templom tornyán látható aranyozott Mária-szobor mutatja az utat mintegy tizenöt emeletnyi magasan. Imaházuk már nincs, templomuk még nincs a reformátusoknak, ám a katolikus plébános nagylelkűségének köszönhetően átmenetileg az egyik emeleti teremben tarthatják istentiszteleteiket és bibliaóráikat. Ott jártunkkor éppen egy ilyen kis körbe ültek le a fiatalok és idősek, hogy meghitt légkörben, őszinte kérdéseiket is megosztva egymással tanulmányozzák az igét.

Kimarad, de mégis elmegy
A soroksári református gyülekezet egykori leányegyházközségében, Újtelepen már a negyvenes években tartottak házi istentiszteleteket. Az ötvenes évek végén vettek egy lakóházat, amelyet imaházzá alakítottak át, a hívek ott találkoztak évtizedeken keresztül a soroksári lelkész vezetésével. Az imaházat két évvel ezelőtt eladták, a befolyt összeget pedig templomépítésre fordították. A közelmúltban adtak hálát azért, hogy a parókia falai is állnak már; a tervek szerint jövőre itt tartanák az istentiszteleteket. Erre egyre nagyobb igény is van, hiszen van olyan néni, aki eljön ugyan a katolikus templomhoz, de az ajtóig már nem jut el, ezért a lépcső alján ülve, imádkozva „vesz részt" az istentiszteleteken, amelyeket később hangfelvételekről hallgat meg otthon.
A soroksár-újtelepi gyülekezetet februárban nyilvánították missziói egyházközséggé. Vasárnaponként harminc-ötven fő fordul meg a felnőtt- és gyermek-istentiszteleteken. Az egyházfenntartók évről évre egyre többen vannak, az utóbbi négy évben megduplázódott a számuk.

Számon tartott családok
A lassan növekvő létszámú gyülekezetben nagy gondot fordítanak a családokra. A közelmúltban értek véget a házaspári délutánok, ahol lelkészházaspárok és helybéli házasok minden alkalommal a házassági eskü egy-egy részletéről beszélgettek. A gyülekezeti délutánokon igei tanítás, beszélgetés, és játék várta a felnőtteket, az egyik általános iskolában pedig igen népszerű programot, apák-fiúk focimeccseket szervezett a gyülekezet.
A felnőtteknek szóló evangelizációs alkalmak mellett a legnagyobb lehetőséget a misszióra az iskola és az óvoda biztosítja. Idén 73 hittanos gyermeket számlálnak a református missziói gyülekezetben, és a jelenleg is tartó rajzpályázattal megszólítják a nem hittanos gyerekeket is.

Hit nélkül
Hit, szeretet, összetartás - ezeket tapasztalja az újtelepi gyülekezetben Kocsi Tímea. A fiatal kertépítő a soroksári gyülekezetbe járt sok éven át, de átjött Újtelepre. Az itteni tiszteletes temette el az édesapját, azóta jár a kisebb gyülekezetbe. Az ő korosztályából vannak a legkevesebben a közösségben, mint mondja, a barátai közül sokan nem hisznek Istenben.
- Fontosabb az embereknek, hogy pénzük legyen, nem foglalkoznak a hittel. Ha valami rossz történik, azért egyből Istent okolják, vagy azt gondolják, nincs is Isten, mert ha létezne, nem hagyta volna, hogy baj történjen velük - vélekedik Kocsi Tímea.

Egy család
- Itt együtt örülünk az örülnivalóknak és együtt bánkódunk a szomorúságokon; tudjuk, kivel mi történt - számol be érdeklődésünkre Kovács Aladárné. Az asszony férjével a hetvenes években költözött Soroksár-Újtelepre, de csak sokára értesültek arról, hogy van református gyülekezet a környékükön.
- Amikor a lelkészünk eljött a szomszédba családlátogatásra, a férjem épp kint tett-vett az udvaron. A tiszteletes a szomszédokat nem találta itthon, ezért megszólította a férjem - ő persze rögtön megörült, mikor meghallotta, hogy a lelkipásztorral beszél; mindjárt el is mondta neki, hogy reformátusok vagyunk. Ennek öt éve, azóta már a férjem a gyülekezet gondnoka.

Egyszer kell elkezdeni
Korábban a pesterzsébeti gyülekezetbe járt, de a helyi újságból értesült róla, hogy van egy otthonához közelebbi református közösség. Varajti Tiborné azóta a barátait, szomszédait is hívogatja az újtelepi istentiszteletekre és bibliaórákra.
- Kifakult az emberekből a hit, pedig nagyon nagy szükségük lenne rá. Mindig mondom a kifogást kereső ismerőseimnek, hogy egyszer kell elkezdeni a gyülekezetbe járást, utána mindig vágyni fogsz.
Olyan ez a közösség, mint egy nagy család. Összetartozunk, hiányzunk egymásnak. Rám-rám kérdeznek, mi van velem, hol vagyok, és olyan jólesik, mikor azt hallom a többiektől, hogy keresett a tiszteletes úr. Mindig csalogatnak a gyerekeim másik gyülekezetbe, hogy „anyu, ne legyél ott magad",
de már ha kétszer-háromszor nem tudok jönni, úgy hiányzik.

Reformátusok is
- Két dolgot tartok fontosnak: az egyik, hogy a gyülekezet befogadó közösség legyen, ide bárki jön, lelkileg otthonra találjon; a másik, hogy növekedjünk az ismeretekben. Legyünk igényesebbek, tanulmányozzuk a Bibliánkat, a hitvallásainkat, a Szikszai-imakönyvet! Éljük meg, hogy mi nemcsak keresztyének vagyunk, hanem reformátusok is - és ez komoly felelősséggel jár, mert nagyon tiszta kijelentést kaptunk, szép hitvallásaink vannak, és aki ezeket követi, nagyon nem tévedhet el - állítja Király Gábor presbiter, aki az istentiszteleteken a református hitvallásokból olvas fel részleteket.

Az igére állva
Hatodik éve szolgál az újtelepi gyülekezetben, de nem a saját, hanem azoknak a gyülekezeti tagoknak a szolgálatait említi, akikre mindig számíthat. A kicsi és összetartó közösség élén álló lelkész a nagy igehirdetők tanácsát tartja szem előtt.
- A nagy igehirdetőktől, akikre fölnézek és akiket tisztelek, azt hallottam, hogy ahol az igehirdetés eleven, oda gyűlnek az emberek. Én ebben hiszek, ezért magam is hallgatok és olvasok igehirdetéseket, és próbálok a tőlem telhető legjobban prédikálni - mondja Péterffy György.
A lelkipásztor szerint az is fontos, hogy a lelkész egyenrangúan tekintsen a gyülekezet minden tagjára.
- Sokan abban mérik egy gyülekezet minőségét, hogy mennyi fiatal van a közösségben. Én úgy gondolom, hogy az idős embernek is lelke van, vele kapcsolatban is az a legfontosabb kérdés, van-e üdvössége vagy sem, hitben jár-e vagy sem. Sokan vannak, akik évek, évtizedek óta járnak templomba, de nincs új életük, nem járnak a hit útján. Az a célunk, hogy lelkeket mentsünk, az evangéliumot hirdessük, és hitre segítsünk mindenkit.

A soroksár-újtelepi református gyülekezetről itt tudhat meg többet.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás

Missziói gyülekezeteket bemutató sorozatunk idén a végére ért. A dunamelléki református missziói gyülekezetekről hamarosan megjelenő gyűjteményes kiadványunkban olvashatnak újra.