Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jelenések 3,5
„Fontosabb, hogy igazak legyünk, mint hogy igazunk legyen.”
David Hayward
Kettős jubileumért adott hálát a Budapest-Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség, ahol a gyülekezet nyolcvanéves története összefonódott az Ablonczy család történetével.
Rácz József tolnai esperes és felesége huszonöt éve, Patai István tiszteletbeli főgondnok harmincöt éve szolgál Dunaszentgyörgyön, a gyülekezet most a közös útjukért adott hálát.
Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökkent gyülekezeteink száma. Sokszor megkaptuk, egyházon belülről és kívülről is, hogy ideje lenne egy kicsit elgondolkodni a szolgálatunk minőségén. Mindig fogytak a mieink, tehát legalább részben biztos, hogy velünk van a baj.
Pintér Brigitta sosem készült papnénak – mégis ízesíti nem csak a férje, hanem a csömöri gyülekezet életét is. A nyári melegben a papné kamrapolcán életízesítő recepteket keresve aranyérmes töltött káposztát is találtam.
A növekedés nem nagy csodák eredménye, hanem apró, hétköznapi lépéseké – tapasztalták meg a délegyházi reformátusok, akik a bizonytalan jövőre is mertek építkezni.
Az istállónak épült templomtérben és a gyülekezettörténeti kiállításon megelevenedett a százéves múlt, a gyülekezet azonban a folytonosság továbbéléséről is tanúbizonyságot tett.
Erdőkertesen az evangéliumi megújulásból szolgálat fakadt, a szolgálatból növekedés, a növekedés pedig utat nyitott az önállósodás felé: misszióiból anyaegyházközség alakult.
Ne akarj kevesebbet a Lélekből, kérj dupla részt! – hangzott el a Fót-Kisalag–Mogyoródi Református Társegyházközség új lelkipásztorának, Márkus Máténak az ünnepi beiktatásán.
Hajdúvidékről indult, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegyében testvéri közösség fogadta, Lajosmizsén pedig hazaérkezett. Beiktatták Varga-Kovács Máriát.
Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkész lelki otthonának alapkövét.
Messze megelőzve korukat, épp negyven éve kezdtek gyülekezetépítésbe egy panelvárosban Szénási János és felesége, Gazda Klára lelkipásztorok, akikkel a kor kihívásairól, mélypontokról és az átélt csodákról beszélgettünk.