Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padjai, melyek egykor a régi iskolából érkeztek, gyülekezetük történetéről mesélnek. Most saját otthont terveznek, amely kifejezi hitüket, összefogásukat, identitásukat.
A komplex gyógypedagógiai fejlesztés nemcsak a gyerekekről szól, hanem a családokról is. Ez olyan kihívásokkal teli szolgálat, amelyhez komoly elhivatottság kell, és amelyhez bízni kell abban, hogy minden gyereknél lehetséges a fejlődés.
Alakul a jövő évi lelkészi, lelkészházaspári csendeshetek programja. Azért jelentkezem ilyen jó előre, mert lassan megkezdődik a jövő évi tervek kialakítása mindenkinél.
– Végh Tamás pásztori levele
Kiléptek komfortzónájukból és a gyülekezet néhány év alatt megháromszorozódott. Már nem azt várják, hogy az emberek közeledjenek hozzájuk, hanem ők keresik az embereket. Azok közül, akik egyszer betérnek hozzájuk, sokan kötődnek egyre növekvő közösségükhöz.
Készen kapott válaszok helyett jó kérdéseket kutat. Szívesen bújja az igemagyarázatos könyveket, de van, amit csak szépíróként tud elbeszélni. A félig magyar, félig szír származású református lelkésszel, Masri Mona Aichával beszélgettünk.
75 éve, 1944. november 9-én végezték ki Radnóti Miklóst. Ferencz Győző irodalomtörténész segítségével a beszélgetésen többek között arra keressük a válaszokat – és további kérdéseket –, hogy mit jelent ma Radnóti Miklós élete és művészete.
Akkor maradunk hűek Luther asztali beszélgetéseinek szellemiségéhez, ha egy egyszerű emlékvacsora megtartása helyett a ma aktuális kérdései kerülnek elő az asztalközösségünkben. Ha elhangzanak olyan gondolatok is, amelyek érdemesek a megjegyzésre vagy a lejegyzésre.
„Olyan volt az életem, mint egy regény, amelynek forgatókönyvét Isten írta, az ő gondviselő szeretete alakította sorsomat. Mégis, az evangélium hirdetésébe talán bele kellett volna halnom, az méltóbb lett volna az evangéliumi szolgálathoz.”
A lelkészek számára a gyülekezeti munka adott valódi lehetőséget az értékátadásra, és a pártállami kényszeregyezmény kereteinek a kitolására. Csak így lehetett hosszú távon hitelesnek maradni a kulturális ellenállás időszakában.
„Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem, egyenest oda fog folyamodni” – ezzel a versrészlettel felelt Bibó István ’56-os államminiszter, amikor védőügyvédje 1957-ben azt javasolta neki, mindenképpen kérjen kegyelmet politikai perében. Bibó István életéről, jelleméről és hitéről unokáival, Bibó Istvánnal és Bibó Andrással beszélgettünk.
Fővédnökök:
Herczegh Anita – a köztársasági elnök felesége
Schmittné Makray Katalin – olimpiai ezüstérmes tornász
Mádl Dalma – a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete