Semmihez sem fogható élmény volt, amikor újszülött gyermekeimet a kezemben tarthattam. Attól féltem, nehogy leejtsem őket és közben különféle érzések kavarogtak bennem. Öröm, hála, meghatottság, és egy nagy adag bizonytalanság.
„A cirkuszban mindig szorongtam, hogy mikor zuhannak le az artisták, és ezen a perec se sokat segített” – ismerte el a református lelkész, aki nemrégiben a Lúdas Matyi a cirkuszban című előadás után a rendező meghívására kiállhatott a porondra, hogy a megbocsátás erejéről beszéljen a gyerekeknek. De mi köze Lúdas Matyinak Jézus Krisztushoz?
Vajon hiteles-e a keresztyénség ma, amikor az élet értelmét kutatva egyre többen fordulnak a távol-keleti vallásokhoz? És vajon mi győzött meg egy zen buddhistát Krisztusról, aki bejárta ugyanezt az utat?
„Az Egyháznak két fontos feladata van világunkban: Isten magasztalása és Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése" – Tatai István lelkipásztor válasza a Confessio körkérdésére.
Igét hirdet dr. Erdő Péter bíboros és Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke.
A liturgiában szolgálnak a MEÖT tagegyházainak vezetői.
„A mai lelkipásztoroknak nem az a feladata, hogy felvegyék a versenyt a világgal és olyan élményeket kínáljanak, amelyek elvonják a fiatalokat az internettől, okosmobiloktól, s bevonzzák őket a gyülekezetbe."
Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az Olvasó zavarában.
Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és munkásságáról szólnék, tegyünk egy kis kitérőt.
A reformáció öt évszázadának novelláiból válogat a Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Ideje van az olvasásnak című kötet. A novellagyűjteményt a budapesti Bibliamúzeum kiállítótermében mutatták be nemrégiben. Bölcsföldi András, a kötet szerkesztője azt mondta: a klasszikus és kortárs művek a 21. századi ember legsúlyosabb kérdéseit vetik fel.
„Óhatatlanul előfordul, ha az emberek körben állnak, hogy valakivel szemben állok. De ha Krisztus áll középen, Krisztuson keresztül látom a másik embert is. Krisztusinak látom a másik embert is, a maga gyarlóságai közepette is. Krisztusinak látni az embert, krisztusinak látni a közösséget a maga gyengeségeivel is, szent hivatásomnak tartom."
Nézd a fájdalmas mozdulatlanságot a jóra, ahol minden fa lekaszabolásra vár. Fák nélkül búslakodik a patakmeder. A magasba törő zöld katedrálisok mindent behálózó gyökérzete nélkül szétmállik életünk szilárd talapzata.