A Szentírás a tiszteletet, a tiszteletadást, tehát a másik teremtettségének és ebből fakadó különös értékének az elismerését az istenfélelemmel, sőt Isten szentségével kapcsolja össze. A Tóra-liturgiának is tartott 15. zsoltárban Dávid fölteszi a kérdést: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?" A negyedik versben így válaszol: aki „tiszteli azokat, akik az Urat félik."
A brutalizált polis keresztény polgára a Hegyi Beszédet tekinti, tekintheti, tekinthetné a saját - egyéni és környezetéhez fűződő - életvitelére érvényes alkotmánynak.
Néhány héttel ezelőtt valaki - mint "szórvány-lelkésszel" - szeretett volna beszélni velem. Emiatt megpróbáltam utánanézni, hogy mi a helyzet a "végeken", és meglepő felismerésre jutottam, amikor a 2001-es népszámlálás adatait elemeztem:
Mielőtt a megadott téma tárgyalására térnék szeretnék a jog fogalmáról egy-két szót szólni. Általában a jog definíciójáról, szerepéről, területéről, működéséről és nem utolsósorban a forrásáról - aszerint, ahogy jelen előadásban én használom. A jog, mint normarendszer, egy adott emberi közösség struktúráját, működését, tagjai és kisebb közösségeinek viszonyait, kapcsolatait szabályozza.
Az egyházfegyelem kérdése sokféle összefüggésben tárgyalható, feladatom az, hogy a keresztyén etika, ezen belül a református etikai gondolkodás szempontjai szerint elemezzem. Mielőtt részletesen tárgyalnánk a témát, néhány alapvető kiindulási pontot szükséges tisztázni.
Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk és arra kell választ keresnünk, hogy az intézményeink milyen kontextusban, miért léteznek, mi a küldetésük, mi a feladatuk? És elsősorban arra kellene választ keresnünk, hogy a gyülekezeteink, az egyházunk körülötte milyen gazdaként, milyen tulajdonosként, milyen fenntartóként működik? Intézményvezetőként hadd mondjam azt, hogy az egyik legnagyobb gyötrelem volt számomra, hogy munkatársaink felé hogyan lehet az egyházi önértelmezésünknek a zavarait, sokszínűségét közvetíteni. Hogyan lehet felmutatni a világban azt, hogy nekünk egy világos utunk van, amin járni kell és e mögött egy egyértelmű és pontosan leírható, számunkra megélhető hitvallás húzódik meg.
Mindenekelőtt: köszönöm a megtisztelő felkérést, melynek igyekszem legjobb tudásom szerint eleget tenni. Elöljáróban feltétlenül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy végzettségemet tekintve nem vagyok gazdasági szakember! Református lelkipásztor vagyok, aki különböző egyházi tisztségeimnél fogva valamikor a 80-as évek második felében kezdtem foglalkozni az Egyház gazdasági dolgaival.
Véleményem szerint az elmúlt 10 évet az állam és egyház viszonya terén három fajta modellel lehet jellemezni, melyeket korábbi beszélgetéseinkhez képest kicsit részletesebben kidolgozva mutatnám be.
Minden igehirdetés, áhítat, bibliaóra valóság- és bibliaértelmezés is, s liturgikus alkalmakon a legtöbb értelmezés egyben tanítás. Ebben a minőségében a Biblia értelmezése egyszersmind a valóság ábrázolása, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Noha valamilyen formában és mértékig az igehirdetésnek lehet és kell is, hogy célja legyen a tanítás, a kérdés akkor válik érdekessé és egyszersmind nehézzé, amikor a tanítás módjáról kell döntenie az igehirdetőnek: Hogyan, milyen formában tanítson, milyen műfajba csomagolja" tanítását? A kérdés nehézségét és érdekességét legalább két elv indokolja. Az első Meir Sternberg megállapítása, hogy ti. a bibliai elbeszélések nem didaktikusak, hanem ideologikusak,1. s ezt a megállapítást számos bibliai műfajra ki lehet terjeszteni. A másik nyilvánvaló volta ellenére egy messzemenőkig figyelmen kívül hagyott szempont: a bibliai szöveg műfaja. E két elv az, mely igehirdetéseinknek oly gyakran esik gyanútlan áldozatává, s amiknek ezért érdemes figyelmet szentelnünk.2
Főtiszteletű Püspök Urak, főtiszteletű gondnok urak, főtiszteletű professzor urak, nagytiszteletű esperes urak, főgondnok urak, nagytiszteletű lelkipásztorok, tiszteletes urak, kedves presbiter testvérek, kedves testvérek!Előadásomat eme titulusok felsorolása után be is rekeszthetném, mondván, íme, erről ismerszik meg a magyar református egyház.
A National Geographic Society április 6-án Washingtonban - virágvasárnap előtt - a nyilvánosság elé tárt egy bőrkötésű, 26 oldalas kopt nyelvű kódexet, ami a Júdás evangéliuma címet viseli. A későbbiekben a National Geographic TV csatorna 160 országban, 27 nyelven sugározta az irat ismertetését, majd a National Geographic folyóirat, 2006. májusi számában terjedelmes cikket közöl a kódexről. [i]
„Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1Kor 15,55-58