A Magyar Református Szeretetszolgálat programja hátrányos helyzetű gyerekeknek ad esélyt sikeres életpályára és jobb életre. Ózdon ennek köszönhetően két külön világ találkozik, hogy tanuljon egymástól. Lutár Balázzsal beszélgettünk.
Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi értékek megtartására buzdítanak, ám könyvsorozatukban sorra veszik azokat a szakmai és etikai szempontokat is, amelyek segíthetnek jó vezetővé válni.
A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújulását is szolgálják. De hol kezdődik az egyház és a helyi közösségek felelőssége ebben? Eperjesi Tamással beszélgettünk.
„Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban, sémákban való gondolkodáson, miért ne lehetne valaki az IT szektorban dolgozó után asztalos? Fontos, hogy ezt ne B megoldásként értelmezzük, amit valamilyen kudarc hívott életre, hanem a mi saját, személyes utunkként.”
Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padjai, melyek egykor a régi iskolából érkeztek, gyülekezetük történetéről mesélnek. Most saját otthont terveznek, amely kifejezi hitüket, összefogásukat, identitásukat.
A komplex gyógypedagógiai fejlesztés nemcsak a gyerekekről szól, hanem a családokról is. Ez olyan kihívásokkal teli szolgálat, amelyhez komoly elhivatottság kell, és amelyhez bízni kell abban, hogy minden gyereknél lehetséges a fejlődés.
Kiléptek komfortzónájukból és a gyülekezet néhány év alatt megháromszorozódott. Már nem azt várják, hogy az emberek közeledjenek hozzájuk, hanem ők keresik az embereket. Azok közül, akik egyszer betérnek hozzájuk, sokan kötődnek egyre növekvő közösségükhöz.
„Olyan volt az életem, mint egy regény, amelynek forgatókönyvét Isten írta, az ő gondviselő szeretete alakította sorsomat. Mégis, az evangélium hirdetésébe talán bele kellett volna halnom, az méltóbb lett volna az evangéliumi szolgálathoz.”
A lelkészek számára a gyülekezeti munka adott valódi lehetőséget az értékátadásra, és a pártállami kényszeregyezmény kereteinek a kitolására. Csak így lehetett hosszú távon hitelesnek maradni a kulturális ellenállás időszakában.
A politikai közbeszéd a maga eszköztárába különösebb fenntartás nélkül emel be kifejezéseket, fogalmakat, amelyeket ideig-óráig használ, majd pedig átlép rajtuk. Olykor megtörténik azonban, hogy olyan fogalom kerül elő, amely egy közösséget, nevezetesen az egyházat közvetlenül érinti.
„Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalmát folyton növelők; sok terhet tettek másokra, az adókat behajtották, és pompásan kerülték a közterhek viselését; mindenre volt magyarázatuk, ám az igazságról mélyen hallgattak.”
A Parókia Filmklub következő alkalmán Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítjük le. A rendező tíz jobb- és tíz baloldali közéleti szereplőt – művészt – kérdezett arról, hogy élték meg a rendszerváltást, és hogy értékelik az azóta eltelt három évtizedet.
Felelősséggel és hálával is tartozunk a természeti és társadalmi sokféleségért, Isten teremtésbe szőtt bölcsességéért – hívták fel a figyelmünket az idei Teremtés hete alkalmából szervezett ökumenikus konferencián.
Gyógyítja-e az egyház a trianoni traumát? Kihez fordulnak a református hívek lelki támaszért krízishelyzetben? Lehet-e traumatikus élmény a növekedés? – minderről a sárospataki Trauma és kegyesség konferencián esett szó az elmúlt hétvégén.
A teremtésvédelem „szent erőlködés” vagy felelősségteljes szemlélet és életmód? Keresztyénként hogyan válhatunk környezettudatossá, érdemes-e erről a gyülekezetben beszélnünk? A torbágyi közösség régóta ismeri a válaszokat.
Szabadságról, a múlttal való szembenézésről, az ember meghatározásáról és a szív készségéről is szó esett a fennállása 30. évfordulóját ünneplő Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kongresszusán, melyet az Országház felsőházi termében tartottak az elmúlt hétvégén.