A kora újkorban egyre több nemes, polgár is tudott írni-olvasni. Ennek következtében megszaporodtak a magánemberek által írt szövegek, levelek és naplók, amikből az érzéseikre, gondolataikra is következtethetünk, sőt, akár a hitük megélésének módjába, annak a mélységeibe is bepillantást nyerhetünk.

Erdélyben ekkoriban egyre több református kollégium jött létre, ahol elsősorban az ország nemes ifjai tanulhattak. A 17. század református fejedelmei közül elsősorban Bethlen Gábor és I. Rákóczi György jelentős összegekkel támogatta ezeket az iskolákat, többek között azzal a nem titkolt céllal, hogy az országnak művelt, tanult református nemesi elitet képezzenek. Bethlen Gábor az egyetemalapítást szorgalmazta, amiből végül, ha egyetem nem is, de egy kiváló tanintézet, a gyulafehérvári akadémia született, európai hírű és magyar professzorokkal. Utódja, I. Rákóczi György inkább a középfokú iskolák támogatását tűzte ki célul. Az ő támogatása nyomán vált színvonalas kollégiummá a gyulafehérvári akadémia mellett a kolozsvári és a váradi tanintézet is.

A 17. század második felében született nemesi naplók és levelek azt mutatják, hogy ezeknek a református kollégiumoknak a hatása tetten érhető a korszak nemességének a gondolkodásában, felekezeti tudatában. Apafi Mihály uralmának idejére létrejött ugyanis egy református elit, akikre nagy hatást tett a kollégiumokban megismert kegyességi, teológiai gondolkodás.

A korszak egyik bőbeszédű naplóírója, Wass Albert egy távoli őse, czegei Vass György az enyedi kollégiumban tanult, ami a gyulafehérvári akadémia utóda volt. A kollégiumba nagybátyja, egyben gyámja, Teleki Mihály kővári kapitány személyesen vitte el 1670-ben, ahol aztán hét éven át tanult. A kis Gyurkó – ahogyan Teleki nevezte – itt szerezte legfontosabb élményeit, és itt tett szert azokra a barátságokra, ismeretségekre is, amelyek a későbbi karrierjét alakították.

Az enyedi kollégium hatására mély és elkötelezett felekezeti tudat is kialakult benne, ami egész további életére nagy hatással volt. Naplója ennek a felekezeti tudatnak, az egyházához való hűségnek és személyes hitének is a lenyomata.

Vass György már a kollégiumi éveiben is a diákság hangadói között volt, a csínytevésekben is. Egy ízben – felnőttként, már kellő bűntudattal – arról is beszámolt, hogy ő maga volt a diáktársak szóvivője akkor, amikor megtagadták egy professzor óráinak a látogatását, sőt, szabályosan megzsarolták a tanáraikat, hogy ne kelljen ettől a professzortól tanulniuk.

Vass György legtöbb emléke azonban egyértelműen pozitív volt a kollégiumi éveket illetően, a naplóban többször írt arról, hogy a hajdani diáktársakat szívesen látta vendégül, velük a kapcsolatot évekig fenntartotta. A kollégiumban tapasztalt későpuritán kegyesség hatott azokra a személyes imádságokra is, amelyeket naplójában lejegyzett.

A fiatal nemes első házassága a katolikus Bodoni Zsuzsannával egy elsöprő szerelem eredménye volt. Noha a rokonai ellenezték a lány katolikus volta miatt, Vass hajthatatlan maradt:

„jobb énnekem más vallásával jól élnem, mint magam vallásával kergenem morganom.”

A házasság azonban tragikus véget ért. A fiatal feleség még 18 éves sem volt, amikor meghalt.

Második házassága már – a kor szokásai szerint – a közös ismerősök ajánlása alapján köttetett a Vasshoz hasonlóan elkötelezett református székely nemes, hidvégi Nemes János háromszéki főkapitány leányával, Máriával. Ez biztosan nem volt szerelmi házasság, de a két ember megtanulta tisztelni és segíteni egymást. Összesen 11 gyermekük született, de csak két fiuk és négy lányuk érte meg a felnőtt kort.

Vass György számos fontos, felelősségteljes politikai tisztséget viselt, de minden országos tisztség között a legfontosabbnak református identitását tartotta. A diákévek után elkötelezett támogatója lett a református egyháznak, különösen a református kollégiumoknak. Nagy előszeretettel vendégelt meg a birtokán lelkészeket és diákokat is, egykori diáktársaival is rendszeresen találkozott.

Naplója jó része hasonló a kortársaiéhoz: elsősorban a napi eseményeket, utazásait, találkozásait, a nagyobb országos történéseket jegyezte le. Év végén és különleges alkalmakkor egy-egy bensőséges és érzelmekkel teli imádságot is megfogalmazott. A felesége halála után azt írta, hogy

„egy élő isten az, ki engemet megvigasztalhat.”

Szinte megható, hogy amikor az új házába beköltözött, milyen személyes hangú imában kéri Jézust:

„Jövel azért édes Jézusom, jöjj be te is én velem együtt az én házamban s lakjál én velem, hogy az te béjöveteleddel hadd szenteltessék meg, és az te itt való lakásoddal hadd legyen szent ez a ház, és te általad én magam is hadd szenteltessem meg, hogy míg ez világon élek, hadd éljek úgy, mint te szent felségednek tetszik, holtom után pedig vígy bé az te szent atyádnak országában, melyet cselekedjél nem én érettem, hanem tennen magadért. Amen! De mivel Uram az te nevedben midőn ez házat kezdettem, nem egyedül, hanem másod magammal, úgymint kedves feleségemmel kezdtem volt, de az én sok bűneimért engemet meg akarván látogatni, én tőlem elvette te szent felséged, az miképen Ádámnak az paradicsomban társot adál, hogy ne laknék egyedül, így énnekem is én kegyelmes istenem adj egy jó társot, kivel lakhassam ez házban az te nevednek dícsírettre, dicsőségére, felebarátimnak hasznára, szegény együgyű lelkemnek üdvösségére. Amen!”

A személyes és bensőséges hitnek számos eleme olvasható Vass György időnként gyermekien őszinte imádságaiban. Az őszinte bűnbánat és a rajongás is része volt ezeknek a fohászoknak:

„Oh szegény, nyomorúságnak szélvészétül hányattatott, búbánatban borult, vígasztalástál megfosztatott s megkeseredett lelkeknek vigasztaló istene, ki bánattal illetsz és ismét kegyelmes leszesz, estve siralommal illeted az tieidnek szíveket, de reggel örömmel bétöltöd lelkeket, kik te hozzád folyamodnak vigasztaló kegyelmedért, én, búbánatnak terhe alatt elepedett szegény fiad, az én lelkemnek alázatosságábúl megesmerem sok bűneimet, melyekkel titkon vagy nyilván, erőtelenségbűl vagy szánszándékkal, gondolatimban, szólásimban, nézésimben, hallásomban, vagy buja gondolatimnak cselekedet által való végben vitelében isteni felségedet, velem jól tevő édes istenemet és édes atyámat gyermekségemtűl fogván megbántottam, az melyekkel az te igaz ítéletedet és az én szívemnek nagy keserűségét és szomorúságát ez ó esztendőnek minden részeiben fejemre vontam; minek okáért az én szívemnek keserűségében esedezem és reménkedem felségednek, fiadért az Jézus Krisztusért, ne emlékezzél meg az én gyermekségemnek bolondságirűl, ifjúságomnak vétkeirűl és minden én emberkori állapotomban ellened cselekedett sok gonoszságimról, hanem óh Uram! emlékezzél meg inkább amaz megtérő bűnösökhöz tött atyai ígéretedrűl: ha az hitetlen bűnös megtérem! minden ő bűneiből, melyeket cselekedett, és megtartandja minden én parancsolatomat és igazságot cselekeszik, semmi gonoszságiról, melyeket cselekedett, emlékezet nem lészen. Oh én Uram és én istenem! ha megkegyelmezsz énnekem és az én bűneimrűl elfeledkezel, és ha megadod az én szívemnek kívánságát az te neved dicsőítésére s az én lelkemnek üdvösségére, és ha meghallgatsz kérésemben, és ha megörvendeztetsz engemet ez új esztendőben, te hozzád az te megtérő kegyelmed által megtérvén, az te parancsolatidban gyönyörködöm és az te jóra vezérlő lelked által az te útaidban gyönyörködöm, sőt Uram, fogadást teszek neked, hogy teljes életemnek napjaiban, melye ha Uram nekem engedsz, szép dícsíret éneklésekkel és hálaadásokkal magasztalom felségedet!”

A korszakban a férfiak nem vetették meg az italt, Vass György pedig jól bírta akár a napokig tartó ivászatokat is. Őt azonban mindez bántotta, és többször őszintén fájdalmat érzett amiatt, hogy mindezzel Istent elszomorította:

„2 Mártis az sógornál Szilvási uramnál ittunk. 3. Katonában udvarbíró uramhoz mentünk mindnyájan, de én estve haza jöttem. 17 Februárig kezdtük el az italt, 3 Mártit végeztük el; ezek az napok alatt mindennap az részegséggel valóban bosszantottuk az Istent, kiért hogy ő felsége megbocsásson, méltó hogy megkövessük.” 

Mindkét házasságkötése előtt fontosnak tartotta, hogy imádkozzon azért, hogy vajon Isten tetszésével is találkozik-e az a frigy, amit megkötni készült:

„4 Majd jegyzettem el jövendőbeli házastársúl Nemes Máriát. Híd(végen). Tessék azért te szent felségednek óh Jehova, dicsőségnek szent istene, az én mostani mátkásságom, s ha te szent felségednek tetszik, engedd meg is, hogy hamar üdén hadd kelhessünk öszve, öszvekelvén élhessünk az te neved nek dícsíretire, dicsőségére, felebarátink hasznára, szegény együgyű lelkünk üdvösségére. Amen!” 

Vass György, mint látható, korántsem volt tökéletes vagy szentéletű ember, ám nagyon is bensőséges, személyes hitéletet élt. Ez a pár imaszöveg is jól szemlélteti, hogy a kora újkor reformátusai között is sokan lehettek, akik mélyen meg tudtak élni egy nagyon személyes hitéletet, és akikhez böjt idején is mi magunk is bízvást csatlakozhatunk.